Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-97

XCVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 2. 1867.) 223 esetben kAet a törvényhozásnak koronázás előtt meg­tenni, még inkább ilyen a védrendszer átalakítása, mely a jövendőt involválja és az ország: viszonyai­ba legmélyebben belenyúl. Miután tehát ezt tenni nem lehetett, mint sa­ját, és az állam védelmére tenni kellett volna,- mi­után annak végrehajtása ép azért vonatott visz­sza, mivel az országgyűlés fölirataiban kérte, hogy azt alkotmányosan nem teljesíthetvén, az vissza­vonassák, egyszersmind pedig kijelentette, hogy, az ország és az állam védelmére, alkotmányos utón meg fogja azt tenni, a mit tennie kötelessége leend: ép azért kétszeresen áll elő a szükség, hogy az ujon­czok megszavazása alkotmányos utón teljesíttessék. (Helyeslés.) Ez volt az. mi a kormányt arra birta, hogy ezen tárgyat a többiek között, midőn az alkotmány lényege, az alkotmány maga helyreállitatott, egy­szersmind az első teendők közé sorozza, a melyekre nézve a t. háznak pártolását és elhatározását akarta kikérni. Ha tehát, mondom, a t. ház oly értelemben méltóztatik fölfogni az indítványt, hogy' egy bi­zottság küldessék ki, és ezen bizottság meghall­gatván a kormány okait, a háznak teljes discretio­val elő fogja adni azt, vajon,meggyőződése szerint is, létezik-e a szüksége az ujonczok állításának, a mely szükségnek egyik főbb indokát most magam voltam szerencsés itt előadni: akkor a kormány részéről ellenvetés nincsen, és a kormány, mint ilyent, szívesen elfogadja ; a többi részletekre nézve azonban a kormány az indítványt magáévá semmi esetre sem teheti, és el nem fogadhatja. (Helyeslés.) Zsarnay Imre: T. ház ! Komárom városa érdemes képviselőjének indítványa szerintem leg­kevésbbé sincs ellentétben a miniszteri javaslattal (Zaj. Eláll!), és örülök, hogy épen Komárom vá­rosa érdemes képviselője fogta föl és tette ma­gáévá a miniszteri javaslatnak azon pontját, melyet én is képviselői állásomnál fogva köte­lezettnek éreztem magamat, hogy a ház figyel­mébe ajánljak. Igaz, már a t. miniszterelnök úr is emiitette, hogy a kormány belenyugszik az indítványba, mert már a kormány a szerkezetbe beszőtte, mikor jelesen azt mondja, hogy azon esetre: „ha a t. ház kívánná, 6' felsége kormánya kész a hadkiegészítés szükségére vonatkozó-adato­kat egy e czélra a múlt törvényhozások példájára kiküldött bizottsággal közölni. u Előttem ezen pont mint oly nagy horderejű tűnt föl, hogyha annak előtte volt bizalmam a mostani kormányhoz és tagjaihoz, most még nagyobbodott bennem e bi­zalom a kormánynak azon tagja iránt, ki azt in­dítványozta, hogy ezen pont ide jőjön, és az egész minisztérium iránt, mely ezen pontot ide bele­szőtte. Mert, t. ház, emlékezzünk vissza az 1830­diki országgyűlésen azon rendkívüli küzdelemre, melyben akkor ügyekezett az országgyűlés kivívni a nemzetnek azon legnagyobb jogát, melyet az­előtt soha biztositani nem birt, a ..jus belli et pa­cis." Nézzük meg egész történelmünket : arra nincs eset, hogy a képviselőház kényszeritette volna a kormányt, hogy adja elő az okokat, miért kívánja az ujonczokat. (Zaj)És ez csak az akkori viszonyok közt sikerült a nemzetnek, ezen nagy­szerű jogát kivívni, miszerint csak akkor ajánl meg ujonczokat, ha fölvilágosittatik a kormány által az iránt, hogy miben áll annak szükséges­sége. És íme, most minket hiv föl a mostani kor­mány, hogy a nemzet ezen jogával éljen, és ezen jogot most tettleg is kívánja gyakoroltatni. Ezen oknál fogva úgy vélem, hogy a minisztérium már mintegy megadta ugyanazt, a mit Komárom vá­rosa érdemes képviselője kivánt. Én is szükségét látom annak, mert ezen tárgyról már tettem több képviselőtársaim előtt említést; de ők azt mond­ták, hogy teljes bizalommal vagyunk a kormány iránt, s azért ezen eljárás nem szükséges. ígende, f. ház, egyik idő ellensége a másiknak. Ki tudja, meddig lesz nekünk olyan kormányunk, mely iránt mi tökéletes bizalommal lehetünk ? pedig az oly kormány is fog ujonczokat követelni. Én nem akarnék oly praecedentiát, hogy ha később vala­mely kormány ujonczot követel a nemzettől, az azt mondhatná, hogy: „Máskor sem használta a nemzet ezen jogot, máskor sem kivánt fölvilágosí­tást a szükség okaira nézve; tehát miért most?" Én tehát részemről azon tekintetből, hogy küldött­ség neveztessék ki, és a kormány annak mondja meg a szükségnek okait, részemről is pártolom az indítványt. Nem vagyok azonban azon nézetben, hogy az országgyűlés küldöttsége, a mi neki ott mint titok elmondatott, azt az egész háznak el­mondja. Jól emlékszem, midőn Gyulai horvátor­szági bán először küldetett ki, akkor is megmon­dotta a szükség okát, s a nemzet örült, hogy ezen jogot legalább kivívta. Kívánnám tehát ezen kül­döttséget kiküldetni. (Zaj.) BÓniS Sámuel: Tisztelt képviselőház ! Előre bocsátva, hogy az általam igen tisztelt miniszter­elnök úr által előhozott hasonlatosság a jelen in­dítványra azért nem illik, mivel ezen indítvány­ban bennefoglaltatik az, hogy azon küldöttség csak azokat referálja az országgyűlés elé, mik az állam érdekeivel össze nem ütköznek, akkor pedig az interpellatióban olyan kívántatott, a mi az ál­lam érdekeivel összeütközött — mondom, ezt elő­rebocsátva — magára az indítványra nézve rövi­den mondom el nézetemet. Én ezen bízottság ki­küldetését, még pedig az indítvány értelmében leendő kiküldetését igen szükségesnek tartom:

Next

/
Thumbnails
Contents