Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-96

208 XCVI: ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 2. 1867.) Elnök: Méltóztatnak a szerkezetet megtartani, ugy a mint van, vagy pedig a módositványt méltóztatnak-e elfogadni ? Tisza Kálmán: Nem szándékozom a szavazást gátolni; de minthogy ezen szerkezet elfogadásával egy jövő módositvány, melyet volt szerencsém már bejelenteni az adóhátralékokra vonatkozólag, meghallgatás előtt vettetnék el, kérném szavazás előtt azt fölolvastatni. (Helyeslés.) Ráday László gr. jegyző (olvassa Tisza Kálmán ebbeli módositványát) : „Az első és második szakasz közé igtattassék be ezen uj szakasz: Az előbbi években a törvényhozás befolyása nélkül behozott és kivetett adók hátralékaira nézve kimerítő tudomást szerezvén a minisztérium, azoknak nem csak vidékenkinti mennyisége, de keletkezésöknek oka fölül is, ezen okoknak méltányos figyelembe vétele után, határozzon behajtásukat illetőleg, és ha a behajtást elhatározta, azt ugy eszközölje, hogy ez által az érdekeltek anyagi helyzetét meg ne rontsa.

u Tóth Vimos jegyző: Tisza Kálmán ! Tisza Kálmán: T. képviselőház! Az eredeti szerkezet erre nézve azt mondja: „az előbbi évekről fenniaradt és az adózók lehető kímélésével behajtandó hátralékok". Én ezen szavakat ugy értelmezem részemről, mintha az volna kimondva, hogy ezen hátralékok, bár honnan eredtek légyen, mind, egyformán behajtandók bármely viszonyok között, és csak a behajtásnál kell tekintetbe venni az illető adózókra szükséges vagy lehető kíméletet. Én részemről nem akarom kimondatni, hogy a hátralékok elengedtessenek, bár erre is lehetne a nem igen régmúltból példát hozni föl, midőn az alkotmányosság terére lépve ez történt; s kész vagyok elismerni, hogy sokkal károsabb volna, ha a hátralékok elengedése átalátiosan kimondatnék ; azonban tudom magam is — a mint többen a t. képviselők közöl bizonyosan még jobban tudják — hogy ezen hátralékok már eredetökre nézve is igen különbözők, mert igen sok hátralék van az országban, mely sok egyeseket, illetőleg egyes községeket, részint az egyes hivatalnokoknak a fenállott szabályok szerinti kötelességében túlbuzgósága miatt, részint az egyes hivatalnokok, sikkasztásai miatt, vagy az egyes hivatalnokok secaturája miatt terhel: mert tudjuk, hogy az volt a szokás, hogy, ha a hivatalnok beszedte az adót és azt elköltötte, a községet másodszor esequálták. Ily különböző természetűek lévén a hátralékok, kimondatni kívánom a határozatban, hogy a minisztérium határozzon a behajtás felől, de vizsgálja meg, minő okból eredtek a hátralékok, azaz hogy ki hanyagságából, vagy minő önkénytes okból eredtek: s ez esetben hajtassanak be; ellenkező esetben pedig, olyanban, minőt bátor voltam említeni, állhasson el annak behajtásától, és engedhesse azt el. E tekintetben sok irányban megnyugtat az, mit az átalános vita alkalmával Deák Ferencz t. képviselőtársam mondott, ki már érintette, hogy a hátralékok — természetesen o.$,'hol a helyzet vagy a szükség ugy kivánja — nem fognak behajtatni • de én épen azért, mivel ezen eszmébe beleegyezett, azon reményben vagyok, hogy módositványom, mely ugyanazt, csak világosabban fejezi ki, el fog fogadtatni. Tóth VilmOS jegyző : Lónyay Menyhért pénzügyminiszter! Lónyay Menyhért pénzügyminiszter: Azt tartom, hogy azon módosítás, melyet Debreczen városa érdemes képviselője előterjeszteni méltóztatott, inkább a kivitelre vonatkozó kérdés. Bizonyára a minisztérium is akképen fogja föl e kérdést, mint a t. módositványt tevő úr: kötelesséségének fogja ugyanis ismerni a létező hátralékok természetét vizsgálat alá venni, és a behajtatlanokat mellőzni; a hol pedig valamely rendetlen és sérelmes eljárás forogna fön, azoknak behajtását követelni nem fogja. Miután tehát a beadott módosítás inkább a kivitelre vonatkozik, arra nézve pedig már maga a miniszteri előterjesztés a lehető kíméletes eljárás követését jelenti ki: azt hiszem, hogy a t. ház ezen nyilatkozatban megnyughatnék. (Helyeslés.) Deák FerenCZ: Engem csak a miniszter urnák most mondott szava és némileg ígérete nyugtat meg : mert nem akarom vizsgálni, minő százféle forrásból eredhetnek ezen hátralékok, a mint ezt TiszaKálmánbarátom megemlitette; hanem csak egyet hozok föl. Azt hiszem, alig van valaki közöttünk, ki ne tudna oly esetet, hogy a község adósittatik, mert befizetett adóját a pereeptor, vagy nem tudom miféle tisztviselő elköltötte, a kinek semmije sincs, a kin azt megvenni nem lehet és most a községen veszik meg újra. Igaz, ha valaki elköltötte azt, a mi nem volt az övé, azt be lehet pörölni és elzárni; de ha semmié sincs, a pénzt nem lehet rajta megvenni. Már most kifizesse meg ezen pénzt? Ha az a közös költségekre mulhatlanul szükséges, akkor meg kell fizettetnie. De az nem lenne igazságos,hogy ezen egész terhet azon község fizesse, melyet megloptak; hanem ha behajthatlan a teher, de azt mégis valakinek viselnie kell, azt az összes adózókra kell kivetni. Oly dolgokra figyelni kell majd a minisztériumnak, mert előfordulnak számos oly esetek, a midőn például e vagy ama község 1570 fttal tartozik. A község azt mondja erre: Én ezen öszegetis befizettem, de a pereeptor elköltötte. És csakugyan kisül; de valakinek mégis meg kell fizetni e hátralékot. Méltó-e már most, hogy ezen tartozás azon helységre rovassék és az állam többi költségei aránya szerint fölosztassek ? Ha a minisztérium ilyeneket figyelembe vesz, mint ezt a