Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-96

XCVI. OESZAGOS ÜLÉS. (Marcz. 2. 1867.) 203 sza kell fizetni: ugyanazon adózó népnek, melyet kímélni akarunk, minden 75 frt helyett 100-at kellene fizetnie; sőt a kamattal együtt többet; és pedig fizetni kellene azt, a mit most két év alatt fog fizetni, megszaporított mennyiségben egyszerre, és pedig egy év alatt. (Elénk tetszés.) Madarász képviselő úr sokat emlegeti, hogy 6' gyakran megfordul a nép között. Kérdezze meg azt a józan eszű, tiszta fölfbgásu népet: ha szeretné-e, hogy az idén, egész az esztendő végéig, senki adót ne fizessen, se a szegény, se a gazdag, minden közvetett adó megszűnjék, hanem csináljunk adósságot, drágán, nagy uzsorával és kamattal, és azt esztendőre szegény és gazdag egyszerre a jövő évi adóval együtt fizesse vissza ? Megvagyok győződve, hogy a nép az ily pártolást és a könnyítés ily módját nem fogja megköszönni, és hajlandóbb lesz arra, hogy kiméltessék az, kinek kenyerét kellene kivenni szájából adója fejében, de a ki fizetni képes, fizessen ez évben is, jövő évben is lassankint, mert a fizetés két év alatt könnj^ebben esik, mint ha ugyanannyit, sőt, mint emlitém, a kamattal és uzsorával még többet, egyszerre és egy évben kellene fizetni. Ez valóban, neveztessék bár philanthropiai névvel, nem kímélése, nem ótalma, hanem megrontása volna a népnek. (Hosszan tartó, élénk helyeslés.) Egyébiránt, a mi az alkotmányosságot illeti, nem tudom, minél fogva tartja Madarász képviselő xír alkotmányosabbnak akölcsön fölvételét,mint az adók megállapítását*? Az országgyűlésnek egyikhez ép annyi joga van, mint a másikhoz; s ha, mint ő állitá, joga nem volna az országgyűlésnek azért is, mert a fejedelem még nincs megkoronázva, a közadót megállapítani : bizony adósságcsinálásra sem volna joga, (Elénk tetszés) mert egyik, úgy mint a másik, az országnak terhe. Azonban nem akarok bővebben szólani már e tárgyról, s abban öszpontositom véleményemet, hogy mivel kötelességünk gondoskodni a kormányzat költségeinek fedezéséről; mivel továbbá a közadó csak ugy törvényes, ha országgyülésileg megajánltatik, vagy behajtására a minisztérium meghatalmaztatik; mivel végre az egész adórendszert megállapítani, s rendes költségvetést készíteni rögtön nem lehet, a kormányzat költségeinek fedezése pedig halasztást nem szenved: azért nem látok más lehetőséget, mint azt, hogy ideiglen, az esztendő végéig, hatalmaztassék meg a minisztérium az eddig törvénytelen, de ezen meghatalmazás által törvényessé váló adóknak ésközterheknek beszedésére; mert a másik mód, ezen költségeknek kölcsön általi fedezése semmivel sem könnyebb, sőt kivitelében nehezebb, az országra nézve terhesebb és károsabb volna. Én tehát a minisztériumnak erre vonatkozó előterjesztését elfogadom. (Hosszan tartó, élénk éljenzés.) HaláSZ Boldizsár: T. ház! Kötelességemnek tartom én is fölszólalni, habár kevés időm volt azon szavak megfontolására, melyeket ezen nagyfontoságu tárgyban mondani akarok. Mindamellett igen röviden hozzá fogok szólani, mert soha nagyobb fontosságú elvi kérdések Magyarország gyűlésén nem fordultak elő, mint a jelenlegi kérdés. T. ház! én a magyar minisztériumtól egészen más politikát vártam: én azt vártam volna, hogy az a jelen és 61-diki országgyűlések politikáját fogja követni, t. i. a restitutio in integrum előtt nem kivan bebocsátkozni, se tőlünk nem kivánja, hogy bebocsátkozzunk a törvényhozásba. Már pedig az adó megajánlása, igen világosan ki van fejezve törvényeinkben, hogy csak törvényes és igy kiegészített országgyűlés, és törvényesen megkoronázott király által hozott t. i. sanctionált törvények utján hajtható be. Én azt vártam volna, hogy a t. minisztérium azon utat fogja követni, melyet régi országgyűléseink követtek, t. i. a sérelmek orvoslásához köti az adó és ujonczok megajánlását. Én részemről azt vártam volna, hogy a mint a minisztérium kineveztetik, ő felségét rögtön sürgetni fogja, egészítse ki az országgyűlést, tegyen eleget az úgynevezett pragmatica sanctiónak, a mely őt arra kötelezi, hogy az országot föl ne darabolja, s az országtól egy mákszemnyit se szakítson el, sőt hogy azon részeket is, melyeket netalán yisszafoglaland, az országhoz visszacsatolja. Én ezt vártam volna a t. minisztériumtól, mert énelőttem azon rendkívüli szükség nincsen igazolva, hogy kormányozni másképen nem lehet. Van nekünk törvényünk , mely a rendkívüli szükség esetére intézkedik, arra nézve, hogy ilyenkor mit tegyen a haza, és mit tegyen a király: nevezetesen az 1715-diki 8-dik t. ez.-ben „de insurrectione et contributione^az l.§. mondja ki azt, hogy joga van ő felségének az insurrectiót, de csak a haza védelmére követelni; a második paragraphus pedig igy szól: „Quia tamen per eam solam (t. i, az insurrectio által) regnum hocce sufficienter defendi nequiret, adeoque validior, et reguláris militia pro omni eventu intertenenda veniret, quam sine stipendiis subsistere, haec verő sine contributione conparari non posse indubitatum esset : hinc contributionum et subsidorium eatenus necessariorum matéria diaetaliter (quo aliunde spectare dignoscitur) eum statibus deliberanda érit.

u Itt következik azután a 3-dik §-us e szerint : „Ubi verő extraordinarius inopinae hostilis irruptionis casus emerserit, áut varii , et inprovisi flagrantis belli ratio ordinariam rei — — traetandae methodum non admitteret." Nem olvasom tovább. A törvényezikk azt magyarázza meg, hogy mit kell ily rendkívüli esetekben tenni. Azt mondja t. i., hogy a prímás, a nádor minél több megyét, 26*