Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-96

202 XCVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Marcz. 2. 1867.) landók a miniszteri előterjesztés szerint az eddigi adóknak ideiglenes beszedésére meghatalmazást adni, mert nagyon szeretnők azon adókat megtartani. Egyedül a kénytelenség visz bennünket arra, mert egyébként nem tudjuk a kormányzati költségeket födözni. Majd ha az adórendszert tárgyaljuk, akkor szólhatunk az adók nemeinek czélszerüségéről is; de most rögtön ez meg nem történhetik ; s ha az adónak valamely nemét megszüntetnők is. nem tudnánk azonnal mást állítani helyébe. A behajtás és kezelés módjára nézve pedig bizton számithatunk arra, hogy a m. felelős minisztérium kormányzata alatt e hiányok, sőt hibák tetemesen enyhülni fognak. Ha valaki, nem ismerve a helyzetet, egyedül Madarász képviselő úr beszéde után akarna ítéletet hozni, azt kellene hinnie, hogy a magyar felelős minisztérium és azok,kik javaslatátpártolják, mindenekelőtt arra törekesznek, hogy a szegény Ínséges népnek szájából vegyék ki a kenyeret. De hiszen a minisztérium csak azt akarja, hogy a kormányzást vihesse, melyet pénz nélkül vinni nem lehet; s mi, kik előterjesztvényét pártoljuk, azt akarjuk, hogy a kormányzásra szükséges pénzről gondoskodva legyen. Az adót nem csak az ínséges nép fizeti, hanem legnagyobb részét fizetik azok, kik, habár nem örömest is, de képesek fizetni; s a felelős kormány nem fogja az éhező szájából kivenni a kenyeret, ha meghatalmazzuk is az eddigi adók behajtására : mert hiszen előterjesztvényében is ki van az mondva, hogy az adóbehajtás az adó- : zók lehető kíméletével történjék. Atalában sajátságos az, hogy Madarász képviselő úr, a szegény nép érdekére hivatkozva, ellenzi az eddigi adók ideiglenes behajtását; de mivel ő is érzi azon igazságot, hogy az államköltségekről gondoskodni kell, oly módot javasol, mely egye- I nesen a nép megrontására vezetne. (Hosszas, élénk helyeslés.) Mindenek előtt megjegyzem, hogy szép szavaknak, ékesen szólásnak néha sikerül egy vagy más dolgot még akkor is elhitetni az emberekkel, ha a dolog nem egészen úgy áll; de Madarász képviselő úr azt mégsem fogja elhitetni soha senkivel, hogy ő a demokratiának nagyobb barátja, a nép érdekeinek forróbb védelmezője volna, mint az 1789-diki franczia forradalom vezetői, (Ataldnos nagy derültség) kik mindent egyedül a nép nevében, s a nép jogainak érdekében tettek; és mégis a forradalom kiütésekor is első gondjok volt az előbb fenállott adókat ideiglen megállapítani és azok rendes befizetését megrendelni; pedig azon adók sem voltak előbb a nép által alkotmányos utón megállapítva. (Elénk tetszés.) Itt még az a körülmény is megvolt a franczia forradalom kezdetén, a melyet most nálunk Madarász képviselő úr megemlít, t. i. az ínség. Francziaországban szükség, sőt mondhatni, éhség volt akkor, és a forradalom a fenállott adókat mégis megszavazta: nem azért, hogy az éhező nép sorsát még rosszabbá tegye, mert tudta, hogy a hatalom kezelői azt a lehetőségig kimélni fogják; hanem azért, hogy az állam költségei azoktól, vagy azok áltál, kik az inség által sújtva nem lévén, fizetni tudtak, fedeztessenek. Emiitettem az imént, hogy a Madarász képviselő úr által javaslott mód, mely szerint kölcsön által volna fedezendő az államnak minden költsége, épen a szegény nép érdekeire volna káros, s a népnek megrontására vezetne. (Helyeslés.) Elsőben is azt hozom föl, hogy midőn egy állam, újra életre ébredve, mííködését megkezdi, nem nagy tekintélyt, nem sok bizalmat szerez az által, ha legelsőbben is azt mondja ki, hogy az első évben majd csak rovásra akar élni (Hosszas derültség) és minden előforduló költségeit adósságokból födözi. Kecsegtető lenne talán, sőt csábító némely tapasztalatlanokra, ha kihirdetnők, hogy ezen évben semmiféle adó többé nem létezik. De a ki e lépésnek minden következéseit csak egyszerű józan fölfogással végigtekinti,befogja látni, hogy a következések sokkal súlyosabbak és veszélyesebbek. Ugyanis tekintsük a dolgot gyakorlatilag. Ha kimondjuk, mint Madarász úr akarja, hogy a f. év végéig senki adót fizetni nem tartozik, s hogy minden közvetett adók egyátalában megszűnnek, igen természetes, hogy nem csak azok nem fognak fizetni, kiktől épen nem telik, hanem azok sem, kik fizethetnének. Madarász úr javaslata szerint tehát az állam minden szükségei kölcsön által volnának fedezendők. A ki csak távolról ismeri napjainkban a pénz-piaez állapotát, a ki tudja, hogy minő áron kapott kölcsönt eddig is a birodalom, a kinek e viszonyokról legkisebb fogalma van: az nem kételkedhetik, hogy mi ezen uj kölcsönnél 100 forint helyett alig kapnánk többet, mint a legjobb esetben 75-öt. Ne ámítsuk maj gunkat, és ne higyük, hogy kivált kezdetben a mi hitelünk kiválólag nagy lesz, különösen, ha gazdaságunk megkezdésében oly módon járunk el, mint Madarász képviselő ur javaslá,és kimondjuk, hogy jövedelmünk ezen évben nincs, mert nem akarjuk, hogy a nép fizessen, hanem csinálunk adósságot, (Hosszan tartó élénk tetszés.) Már ha fölveszszük, hogy 100 ft helyett csak 75-öt kapunk, és mégis 100 frtot kell visszafizetnünk a kapott 75-ért: igen természetes, hogy az állam költségeinek födözése ily kölcsön utján %

/

í részszel többe kerülne, mint egyébként került volna. Ezenkívül a kölcsön vett pénztől kamatot is kell fizetni, és mivel az adósságot nekünk senki el nem engedné, s azt teljes értékben kamattal együtt visz-