Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-95

I$2 XCV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Febr. 28. 1867.) nyéknek, és mely szakaszát megváltoztatni vagy eltörölni ? vagy épen semmi, kielégítő választ pedig semmi esetben adni nem tudna; de tudja azt, hogy a 48-diki törvények szentesítése pillanatától kezdődik az ő fölszabadulása, és hogy ezen törvények azok, melyekért fiai a csatatéren elvérzettek. Mi tehát, mint a nép képviselői, ezen kegyeletes emlékezetet nem feledhetjük, és azért minekünk azon törvényektől, melyekért egy ország áldozott, elállnunk nem szabad. Ha az van fölírva a gondviselés ércztábláján:'„Magyarország lesz," akkor kérdem : szabad-e nekünk nehezíteni a gondviselés útját az által, hogy alkotmányos jogainkról, a jogfolytonosságról, bármi részben lemondjunk?" Tisztelt ház! A jogfolytonosság mellett, s az opportunitás ellen Deák Ferencz hazánkfia is elmondá egyik legszebb beszédét; de fájdalom már ebben észlelhetők fekete pontok, (Zaj) melyek aztán később a közösügyi bizottság munkálatának tartalmában találtak kifejezést. És itt, tisztelt ház, eljutottam azon ponthoz, mely nekem és elvtársaimnak az aggodalmat okozza: mert a febr. 17-dikei kegy.k.leirat visszavonatkozván az előbbi leiratokra és trónbeszédre, egyenesen kivánja az országgyűléstől a 48-diki törvényeknek az emiitett okiratokban kifejezett módosítását és már a novemberi leiratban némileg elfogadott közösügyi munkálatnak végrehajtását. És ezek azon áldozatok, melyek a mi meggyőződésünk szerint az alkotmányból kívántatnak. Mert, t. képviselők, elmondja bár a 18 66-diki első fölirat is, hogy mi az ország önállásához, a nép jogainak fentartásához ragaszkodunk, hogy parlamentáris felelős kormányt kivánnnk, hogy az örökös tartományok részére alkotmányt készíteni nem akarunk; mindamellett ezen 67-es bizottsági munkálat, mellőzve azt, hogy a 61-diki föliratoknak közelebb kifejtett tartalmával s az idézett nyilatkozatokkal merőben ellentétben áll, maga a 66diki fölirat tartalmával is ellenkezik, mely e bizottságot kiküld é. Mert tisztelettel kérdezem én — ámbár maga azon munkálat is mondja, hogy az ország önállását fentartja, de mégis kérdem én •— vajon önállás-e az, ha egy ország évi költségeinek tán */

5-öd részét nem saját országgyűlésen vetheti ki, hanem ezt mások befolyása korlátozza ? Kérdem én, lehet-e önállása azon országnak, melynek hadserege az osztrák tartományok hadseregének kiegészitő részéül nyilvánittatik ? Nincs ezen munkálat életbe léptetése mellett országos állami élet, mert a mely ország had- és pénzügyeit önmaga nem kezelheti, annak nem lehet önálló állami élete. Parlamenti kormány nem lehet oly országban, melynek országgyűlése nem interpellálhatja minisztereit a pénz- és hadügy kérdésében. így nem lehetne ez jövőre azon parlamentáris kormány, melyet a 48diki törvények alapítottak, s melyet a 66-diki fölirat is kifejez. Azt mondjuk mi, hogy az örökös tartományok részére nem készítünk alkotmányt; a bizottsági munkálat mégis készíteni akar. Azt is mondjuk mi, hogy a nép jogait fenakarjuktartani. Ugyan kérdem: mi joga vanfentartva a népnek — megjegyezve, hogy én e szó alatt: nép, az ország minden lakosát kívánom értetni — ugyan mi joga marad fen, ha vére és vagyona fölött idegenek befolyásával történik intézkedés ? (Helyeslés a bal oldalon.) Mert, t. ház, lehet mondani talán, hogy a delegatiónak egyik felét a magyar országyülés választja, *és talán ez pótolja az alkotmányos életet; de én ezt el nem ismerhetem, nem csak azért nem ismerhetem el. . . . (Közbeszólás a jobb oldalon : A tárgyra!) nem csak azért nem ismerhetem el, mondom, mert ez semmi esetre sem országgyűlés, hanem azért sem, mert akkor az örökös tartományok választása utján megalakuló másik delegatió szintén országgyűlés lenne, akkor e két országgyűlés jőne össze szavazni azon esetre, ha meg nem egyeznek. (Közbeszólás a jobb oldalon : A tárgyra! a balon: Majdrájö !) Ezen birodalmi senatus mellett tehát aligha épen ugy ki nem lenne téve ezen ország a más országok általi leszavaztatásnak, mint az októberi diploma, vagy a februári pátens szerint. (Közbeszólás: A tárgyra! Zaj. Halljuk.') Igenis, t. ház, a dologra tartozik ez, (Zaj) mert ezen bizottsági munkálat az, melynek szentesítése az országgyűléstől kívántatik; ezen munkálat pedig nem magán törvényeket, nem is csak reformokat, sőt ellenkezőleg sarkalatos alapjogok föláldozását (-Roszalás, zaj a jobb oldalon, átalános zaj) tartalmazza: és midőn ily fontos kérdésekről van szó, akkor, t. ház — miként ez az indítványban is kifejtetik — nagyon tanácsos, sőt szükséges, hogy az ország lakosai kellő értesülést nyerhessenek ezen nehéz körülményekről. Az indítvány ezen tétele benfoglaltatik az 1866-diki első föliratban, a hol nagyon erősen hangsúlyozva adatik elő, miszerint a közvélemény kifejlődnetése végett a köztörvényhatósági élet visszaállítandó, mert annak hiányát nem pótolhatja ki a sajtó se : és épen azért a történendő változások biztossága, az azok iránti köz megnyugvás érdekében kívánja azon fölirat a köz törvényhatóságok visszaállítását. Ugyanez van kifejezve ezen indítványban: hogy nyújtsanak alkalmat a most már — Istennek hála — visszaállított alkotmányos életben az ország lakosainak e fontos kívánalmakkal való megismerkedésre. Nem is szokatlan ez. Hajói emlékszem, 1827-ben küldetett ki egy regnicolaris bizottság, mely 1830-ban adta