Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-95

XCV. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Febr. 28. 1867.) 191 lyeket a 61-ki országyülés föliratai legalaposabban kifejtettek.

u Igen is, t. ház ! a 61. országgyűlés fölirataiban azok országosan dicsőitett indítványozója, a jogtudat oly komoly méltóságával, oly könnyen érthetően, napfény-tisztán kifejtette az ország törvényes viszonyát fejedelemjéhez; ő felsége alkotmányellenes kívánalmaival szembenkifejtette, hogy Magyarország és az ausztriai császárságot képező tartományok közt semmi más egyesülés, csak a personal unió létezik, mely a pragmatica sanctió vagyis az 1723. 1. 2. t. czikkben alapul; hogy az országgyűlés csak az alkotmány alapján működbetik, és mielőtt a 48-diki alkotmány visszaállittatnék, koronázás, koronázás előtt pedig tanácskozás és egyezkedés lehetlenek. Különösen az első föliratra kelt k. k. leirat állításaival szemben oly meggyőzó'leg kifejtetett a második föliratban, hogy a császárságot képező tartományoknak föloszthatlanul, Magyarországgal egytitt-birtoklása nem föltételez semmi szorosabb egyességet, vagy reál uniót, hanem pusztán personal uniót, mely épen nem — miként a leirat állította—a48-dikitörvények által lőn eredetileg megállapítva, hanem régi törvényeink, különösen az 1723: 1. 2. törvényczikke, s azóta az 1741, 1790, 1836diki királyi hitlevelek és törvények által; hogy a j császárságot képező tartományok közt pénz-, hadés kereskedelmi ügynek közössége fen nem foroghat soha. sőt számtalan törvényeink biztosítják azok külön kezelését az ország részéről, a mint hogy az örökös tartományok soha sem is avatkoztak az ország ezen ügyeibe, a mint Magyarország sem avatkozott az ő dolgaikba. E második föliratnak fénypontját képezik azon érvek, melyek a leirat támadásai ellenében a 48diki törvények igazolására fölhozattak, melyek szerint ezen törvények bevezetésében épen nem foglaltatik az örökös tartományok iránt állított kötelezettség, csak is a personal-uniőból is folyó törvényes viszonyok említtetnek, de az ország függetlensége is kifejeztetvén; melyek bizonyitják, hogy ezen törvények épen nem ellenkeznek se az uralkodó, se az örökös tartotományok jogaival, nem állnak ellentétben a birodalom nagyhatalmi állásával , se a birodalom kormányzatát nem gátolják, sőt hogy épen ezen törvények szerinti dualismus által lesz erős a magyar király, ki egyszesmind osztrák csásár is — miként mindez azon fölirat tárgyalása alkalmával annyi jeles szónoklatban is elmondatott. Ugyanakkor monda el a már tisztelve emiitett miniszterelnök ur, hogy „azt mondják a 48. törvények teljes visszaállítása ellen, hogy ez Ausztria nagyhatalmi állásával össze nem egyeztethető, ; pedig történelmileg tekintve, Ausztria akkor volt l legerősebb, mikor az alkotmányos dualismus fenállt, s akkor leggyöngébb, mikor ez megszüntettetett. Elméletileg tekintve senki sem fogja hinni, hogy Ausztriát erősebben ne védené azon Magyarország, mely szövetségében függetlenségét biztosítva látná, mint az, mely alkotmánya visszaállítását csak akkor kezdette reményleni, mikor az ellenség ágyúi hirdették a szabadság közeledését. Ausztria nagyhatalmi állása tehát nem szenvedne a 48. törvények visszaállítása által." Ugyanakkor monda szintén tisztelt miniszter Gorove István ur: (Derültség) „A fölirat szerint követeljük önállásunk visszaállítását; visszaköveteljük utolsó törvényeinket, a 48-dikiakat, még pedig teljesen, ide értve egész terjedelmében a magyar pénz- és hadügyet. A 48. törvények ugy közjogi, mint magán életünkben nemzeti szükség voltak. Az adó megajánlása nélkül az alkotmány illusió. Ha a magyar hadügyminiszterség megtagadtatnék, a nemzet és fejedelem közt ujhuzás és viszálkodás állana be, eleje vétetnék a közbizalom megalakulásának mindaddig, mig el nem jutna a nemzet az 1848: 3-dik törv. ez. 6-dik §-sához.

Cí T. ház! Annak kimutatása végett voltam bátor e fölszólalásokat idézni, hogy a61-diki országgyűlés alkalmával az ország 48-diki alkotmányának teljes sértetlensége, mily szilárdsággal, mily erélylyel védelmeztetett. Én ezt az akkor fejlődött alkotmányos közszellem kifejezésének tekintem egy részben. Most a jelen országgyűlés eljárását nem akarom viszonyítani a 61-diki orszggyülés magatartásával; de azt meg kell említenem, hogy a jelen ország-gyűlésnek már első fölirata nem hangsúlyozza oly figyelemmel a personal uniót, nagy részben másként értelmezi a pragmatica sanctiót, mint az 1861-diki évi országgyűlési fölíratok, nem védi oly erélylyel az 1848-diki törvényeknek sértetlenségét, a közös ügyek ellen sem szólal föl oly határozottan a trónbeszéd ellenében, sőt azoknak formulázására és kezelésére egy küldöttség által munkálatot ígér, a mi be is következett. Ezért tettünk mi annak idejében e fölirat kétes pontjaira módosításokat, bár siker nélkül. Még a jelen országgyűlésen is tartattak ugyan szép szónoklatok az opportunitás ellen a jogfolytonosság mellett, a szélső jobb oldal tisztelt férfiaival szemben; a 48-diki törvények mellett is voltak fölszólalások, s talán ezek hattyuénekét monda el oly szépen különösen Szentkirályi Mór képviselőtársunk (Derültség) így szólva: „A magyar nép életének legmélyebb aknáiban örök tűzzel ég egy emlékezet, és ez a 48-diki törvényekért elhullott áldozatok kegyeletteljes emléke. Én ugyan megengedem, hogy ha a magyar nép megkérdeztetnék, mely szakaszát akarja megtartani a 48-diki törve-