Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-81

LXXXI. ORSZÁGOS 1 zése nagyon későn keletkezett: már előbb kellett volna azt megtenni, és ez által a kellemetlen vitat­kozásoknak elejét venni. Én e hazában, a mint mondám, nem ismerek egyetlen egy^ hanem több nemzetiséget. Kifejtem ezt, már másszor, midőn mondám, hogy nemzeti­ség és politikai nemzet közt különbség van ; de ta­gadom azt, hogy a magyar nemzet legyen politi­kai nemzet; {Zaj) hanem állítom azt, és ezt min­denkinek el kell ismernie, hogy valamint a magyar nemzetiség, úgy a többi nemzetiségek együtt ké­pezik a hazát, az államot, melynek összes lakos­sága nyelv- és valláskülönbség nélkül képezi a po­litikai nemzetet: tehát nem kivételesen a magyar nemzetiség, mely csak egy része az államnak, ha­nem egyetemleg mindnyájan, kik e hazában, ez államban lakunk. Több joga egynek, mint másnak, itt e hazában nem lehet; több eló'nynyel nem bír­hat a magyar azért, mert őt magyarnak nevezik, mint a román azért, mert ő nem magyarnak szü­letett. Azt mondják magyar testvéreink, hogy ők megosztják a többi nemzetiségekkel az ő jogai­kat, mert ők jó testvérek akarnak lenni. Nekem, uraim, ez nem kell, mert a 48-iki törvényekben a jogegyenlőség elvét látom kimondva, és igy oly jogosítottnak érzem magamat, mint akármely más magyar ember. Ezeket tartottam szükségeseknek rövid váz­latban előadni az eszmék tisztázása tekintetéből: és már most azt mondom, hogy nyugodjunk meg abban, a mi a föliratban meg van irva, mert abban hangsúlyozva van a hazában lakó minden nemze­tiségű és vallású polgárok igazságos, méltányos és megnyugtató kielégítése. Azonban azon ünnepé­lyes kijelentés mellett nyugszom meg mind ezek­ben, hogy én úgy értem ezeket, hogy a fölirat a magyar név alatt nem a magyar nemzetiséget, ha­nem magát Magyarországot érti, melyet az összes nemzetiségek képeznek. (Szavazzunk!) Tóth Vilmos jegyző: Gozsdu Manó! GoZSdu Manó: Miután Papp Zsigmond kép­viselő úr engem személyemben támadt meg, (Zaj. Rendre!) én igen röviden fogom magamat igazolni. Papp Zsigmond képviselő úr azt vetette különösen szememre, hogyan léphetek most föl módosítási indítványnyal, holott én a 15-ös bizottságnak tagja voltam ? s hogy ott kellett volna mégtennem észrevételeimet. Ez engem, úgy látszik, terhel. De emlékeztetem a t. házat épen ezen ülésben ejtett szavaimra. Én a föliratot úgy, a mint van, a 15-ös bizottságban is, sőt ma az által, hogy ellene föl nem szólaltam, itt is magamévá, tettem. Engem nem aggaszt azon kitétel, hogy: „Adja vissza tehát felséged mindenekelőtt alkotmányos szabadságát a magyar nemzetnek," mert én fogalmamat poli­tikai tekintetben ezen szóról itt már magyaráztam. JLÉS. (Decz. 15. 1866.) 149 (Helyeslés.) Engem tehát ez nem aggaszt. Miután azonban láttam, hogy vannak, a kiknek aggodal­mat okoz; sőt láttam, hogy ezen kifejezés hosszabb vitatásra, sőt extravagáns vitatásokra adott alkal­mat: mint közvetítő javasoltam azon kifejezést, j mely az egésznek nem árt, és, meggyőződésem sze­rint, a föliratot sem gyöngíti. Tehát csak mint köz­vetítő javasoltam.; s ezért ezen megrovást Papp Zsigmond képviselőre visszautasítom. Dimitrievics Milos jegyző: Perényi Zsig­mond báró! (Szavazzunk !) Perényi Zsigmond b.: Elállók. „ Dimitrievics Milos jegyző: Borlea Zsig­mond ! (Szavazzunk !) Borlea Zsigmond: Elállók, ha a többi is eláll. Dimitrievics Milos jegyző: Markos Ist­ván! (Eláll!) Markos István: Nem állok el! Borlea Zsigmond: T. ház! Sajnálattal ta­pasztaltam, hogy valahányszor román vagy szerb képviselő saját meggyőződését és nemzetiségének óhajtását olyformán nyilvánítja e házban, hogy a t. ház többségének véleményével nem egyezik, még mindig találkoznak egyesek, kik ellenargu­mentumok helyett szemrehányásokat és gyanúsí­tásokat hoznak föl. (Ellenmondás.) Meg vagyok győződve, ha az iménti szemrehányások nem hozat­tak volna elő, ezen, nem nagyon kellemes vita nem is keletkezett volna. (Fölkiáltások: Ki kezdte?) Nem akarom a keserűséget, melyet ezen gyanúsítások, valamint itt ben a házban , úgy e házon kívül előidéznek, fokozni, és csak annak kijelentésére szorítkozom, hogy én, és úgy hiszem, követtár­saim is, az ilyféle gyanúsítások és szemrehányások által magunkat soha el nem fogjuk riasztatni, hogy véleményünket elmondjuk, valahányszor az meg­nyugtatásunkra szolgál nekünk és küldőinknek is. Ezeknek rövid előadása után csak azt nyilvá­nítom, hogy én is pártolom Sztratimirovics, ille­tőleg Gozsdu képviselő úr módositvány át. (Sza­vazzvjnk!) Tóth VilmOS jegyző: Markos István ! MarkOS István : T. ház ! A jelen vita tár­gyát a képviselőház elé terjesztett fölirati javaslat és a nemzetiségi szempontból ennek ellenében be­adott módositvány képezi. Én tehát ezen tárgy­nál maradva, egyedül erre szorítkozva kívánom, mint szintén nem-magyar nemzetiségbeli, a ma­gam nézetét nemzetiségem érdeke szerint előadni. Ezen vitánál, mint első kérdés, nézetem sze­rint az merül föl, szükséges-e a beadott fölirati javaslatot nemzetiségi szempontból akként módo­sítani , mint a beadott módositvány kívánja ? Erre én azt mondom, hogy nem. Nem látom a módosítás szükségét először is

Next

/
Thumbnails
Contents