Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-81

150 LXXXI. ORSZÁGOS ULES. (Decz. 15. 1866.) azért, mert a nemzetiségi igényeknek nagyon is megfelel ezen fölirati javaslat, midőn a 13-ik pontban azt mondja: „S hazánk minden nemzetiségű ^s vallású polgárainak igazságos, méltányos és megnyugtató kielégítése által az országot ismét erőssé tegye," stb. Itt a nemzetgyűlés már kimondotta azt, hogy szeretné és óhajtaná az alkotmányt visszanyerni, hogy, mint törvényes alkotmányába visszahelyezett nemzet, a nemzetiségeket kielégítse: és én ebben látom a nemzetiségek kielégítésének fő erejét, nem pedig azon módositványban, a mely beadatott, s mely, úgy látszik, azt akarná keresztülvinni, hogy a magyar nép csakugyan idegen legyen itthon és töröltessék ki. (Helyeslés. Zaj.) Én, ki szintén annyira óhajtom a nemzetiségi kérdés mielőbbi megoldását, megvallom, óhajtottam volna, hogy ezen indítvány szőnyegre ne került volna, mert ily dolgok mindig fölzaklatják az érzelmeket, a mint már azt nem egyszer tapasztaltuk a képviselőházban; és a fölzaklatás által csak a bizalom rendül meg, mely közös és viszonyos bizodalom nélkül a nemzetiségi kérdés megoldását nem remélhetjük. (Helyeslés.) Nem látom továbbá helyét e módositványnak, t. ház, mert ha jól emlékszem, az első fölirat alkalmával egy képviselő úr által ez eszme már megpendíttetett, ugyanakkor meg is vitattatott, és akkor meg is nyugodott a t. ház többsége abban, hogy ilyes módosításra szükség nincs, mert ez nem egyéb, mint a kedélyek fölzaklatása. Ha szabad kérdenem az illető módosító nrtól és a mődositvány pártolóitól, vajon mit mondana a mostani egybehívott oláhországi nemzetgyűlés, ha az ott lakó 80,000 magyar épen azon szempontból, amelyből az indítványozó és pártolói kiindulnak (Zaj, helyeslés) , ha, mondom, azok azt kivannak, hogy ne használja ezen szót: román nemzet; hanem azt mondanák: „Mi itt 80,000-en vagyunk," s hivatkoznának az egyenjogúság eszméjére, mely egyenjogúság törvényes fogalma mindig a minoritást védi jogaiben a majoritás ellen ? Szólhatnék én erről még többet, de megvallom, nem akarok tért nyitni annak, hogy mi tovább is folytassuk e vitát. Kérem tehát a t. házat és a t. képviselő urakat, hagyjuk el ezen tárgyat s ne csináljunk még nagyobb zűrt; ne adjunk ellenségeinknek alkalmat arra, hogy a fölirat hatása meggyöngüljön, és azt higyék, mintha mi megoszlottunk volna; hanem sürgessük együtt, vállvetve, alkotmányunk helyreállítását: s akkor, azt hiszem, a nemzetiségek igényei teljesítve és törvény által biztosítva lesznek. (Helyeslés,) Tóth Vilmos jegyző: Wlád Alajos! (Szavazzunk !) Wlád Alajos: A mai discussio folyama a világtörténetből egy epizódot juttat eszembe, mely is — sí lieet parva comparare magnis — az, hogy midőn a törökök Bizanczot ostrom alá vették, a görögök, az ostromlottak, szintén a fölött vitatkoztak, melyik szín legyen az uralkodó : a kék vagy a piros? E vitatkozásnak eredménye azután az lőn, hogy miután köztök az egyenetlenség semmiképen sem csillapodott, a törökök elfoglalták Bizanczot. Mai nap is épen így áll a dolog, midőn a haza és különösen az alkotmányosság ügye bizonyosan alig áll szerencsésebben, és azt alig lehet kedvezőbb szemmel tekinteni, mint Bizanez akkori állapotát;, és mi mégis arról vitatkozunk , hogy egy nemzet vagy több van-e az országban akkor, midőn elleneink mindent fölhasználnak egy méltányos kiegyenlítés megátlására. (Helyeslés.) Szemünkre vettetett, hogy mi a haza fogalmát nem fogjuk föl, hogy mi a hazáért magunkat föláldozni nem tudjuk, és hogy a nemzetiségek szószólói magokat az illető nemzetiségek szóvivőinek tolják föl. Már, kérem, a ki azon vádat mondja, hogy mi a haza fogalmát nem értjük, az maga sem értette ezt komolyan. E haza minden nemzetiségének történeti múltja fényesen bebizonyítja, hogy őseink 800 éven át együtt védelmezték e hazát, csontjaikkal trágyázták és verőkkel áztatták. És ezt jövőre nézve mi is bizonyosan megteszszük. (Helyeslés.) De, hogy megtehessük, minden esetre a többi nemzetbeliek támogatására és testvéri egyesülésére van szükségünk. Azt hiszem, hogy épen úgy, mint nekünk, a magyar nemzetiségnek is szüksége van a mi kölcsönös segélyünkre. Nevesse tehát az egyik a másiknak szemére azt, a mit az, ki szemére veti, komolyan maga sem érez. Ha azt akarjuk, hogy az alkotmányosságot megmentsük, akkor egymás iránt kíméletesebben és előzékenyebben kell eljárnunk. A mai discussio pedig ezen kíméletet és előzékenységet nem tüntette föl. Én részemről nem lettem volna a mellett, hogy fölhozassanak per incidentem azok, a mik ma fölhozattak; de miután fölhozattak, most nem tehetek egyebet, mint hogy Grozsdu Manó indítványára szavazzak. (Szavazzunk!) Tóth Vilmos jegyző: Hodossiu József! (Szavazzunk ! Zaj.) HodoSSiU József: T. képviselőház! Csak egy észrevételem van. Miután Markos t. képviselőtársunk egy kérdést intézett hozzánk, én e kérdésre kívánok röviden felelni. Azt monda, hátha azon 80,000 magyar, ki Oláhhonban van, épen oly követelésekkel lépne föl a bukaresti parlamentben, a milyenekkel mi itten föllépünk, vajon mit mondanának erre a románok ? Omnis similitudo claudicat; és itt épen claudicál: mert, kérem, a roma-