Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-81

148 LXXXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 15. 1866.) hiszen minden kérdésnek motiváltatnia kell, s nincs is az befolyással, hogy az egyik ezen, a má­sik más motívumot használ; ha jónak, czélszerü­nek találom, elfogadom, habár egészen különböző motívumokból és elválva az egész háztól. (Zaj.) Ezeket röviden előadni kötelességemnek tar­tottam. Tóth Vilmos jegyző : Papp Zsigmond! (Szavazzunk !) Papp Zsigmond : T. ház! Valahányszor a nemzetiségi kérdés még szőnyegre került, min­dig elkeseredést szült. Ez mélyen fáj lelkemnek. Megvallom, tagadni nero lehet, való és igaz, hogy most nem volna idő szerinti e kérdés fejtege­tése ; de miután különböző' indítványok tétettek, különösen Grozsdu Manó képviselőtársam tett mó­dosítványához, mely meg kívánja változtatni a föl­irat e kifejezését: „magyar nemzet", e szóval : „ország" ; én is akarok egy pár szót szólni. Mielőtt azonban beszédemet tovább folytatnám, mint Szentkirályi t. barátom monda : ha már benne volna e szó az eredeti szövegben, nem szólna ellen semmit : én is azt mondom, hogy miután Gozsdu képviselőtársam a 15-ös bizottság tagja volt, mely a tárgyalás alatt levő föliratot készítette,, kérdem, miért nem tett akkor észrevételt ? miért nem té­tette akkor mostani módosítványát a szövegbe? Ugy hiszem, azt a bízottság t. tagjai akkor kész­séggel elfogadták volna, és most ily kellemetlen színezetben nem kerülne discussio alá; nem idéz­né elő a megmérhetetlen horderejű viszálkodás magvát. De mindez mellesleg legyen mondva. A mi a nemzetiség kérdését illeti, legyen sza­bad nekem is nem annyira tüzetesen, mint inkább az ügy természetéből kifolyólag kifejtenem, mi lényegileg az, a mit mindnj^ájan nemzetiségi kér­désül szoktunk, és meglehetős pathossal, emlegetni. A régi rómaiak azt, mit mi hazának mondunk, ,,patria"-nak nevezték. Ezen szó : patria, annyit je­lentett a rómaiaknál, hogy azon haza, vagyis azon földterület, melyen lakik valaki, ez az ö anyja, ki mint megannyi fiairól köteles gondoskodni, őket nevelni, ápolni és boldogítani; annyit jelentett, hogy a patria, mint valódi jó anya, egy fia iránt sem lehet mostoha. A németek ezen kifejezést a rómaiaktól átvették, „Vaterland" szó által adván a római pátriának illő kifejezését. Hát mi hogy nevezzük azon területet, melyen lakunk ? Hazának, ezen szótól : ház : mintha azt akarták volna mon­dani őseink — vagyis a magyar ősök, kik ide jöt­tek : — íme, közös házat alapítottunk, és ez közös tulajdonunk, melyben mindnyájan ellakhatunk, mindnyájan boldogulhatunk, mindnyájan egymást közösen segítve, megelégedve elélhetünk. De tehát e közös házban vagyis hazában mégis miképen keletkeztek a különféle nemzetiségek ? Ezt igen rövid vázlatban elmondom. Ugyanis, mindenek­előtt , én vagy bármelyik közülünk, ki itt e házban, vagy bárhol e hazában lakik, nem szü­letett másnak, mint embernek; ez az első pha­sisa emberi létünknek. (Derültség.) Én is tehát születtem embernek; nem voltam születésemnél fogva se román, se magyar, mint bárki e hazá­ban és házban. Ez az első stádium. A második stádium pedig az, hogy egy kis házi vagyis születési körben megtanultam a nyelvet, mint pél­dául, én tanultam románul, ez a társain magyarul, a harmadik németül, stb. Ez a nemzetiség kelet­kezése. Midőn azután nagykorúságra jutottunk, egy állam tagjaivá, lettünk : és ez az állam, me­lyet máskép hazának nevezünk. Most kérdem, t. ház, vajon szabad-e az államnak megtagadni ez első qualificatiót, vagyis az emberi jogokat ? kér­dem, ki az, ki ezt meg akarja tagadni ? Ugy hi­szem, e házban azt senki meg nem tagadhatja. (Fölkiáltások : Senki!) Vagy szabad-e a második stádiumot megtagadni, a nyelvet, melyet tanul­tunk, melyet szánkból kitépni nem lehet, vagyis a nemzetiséget? Ugy gondolom, ezt sem akarja senki kétségbe vonni ? De ki is akarhatná ezt ? (Fölkiáltások : Senki!) Ebből az követketkezik, hogy mi félreértés­ben élünk, s ebből származnak a viszályok, melye­ket igen egyszerű módon lehet kiegyenlíteni, de negatio által semmi esetre sem. Az államnak szüksége van valamire, hogy magát fentarthassa: mert midőn az államok ala­kultak, tisztán, sajátszerüleg nem máskép alakul­tak, mint az által, hogy némely természeti jogok­ról lemondottak, és azok gyakorlatát átruházták az államra; azonban magának az államnak, hogy az szilárdul fenállhassón és minden eventualitások­kal szembe szállhasson, szüksége van, hogy min­den factorait tekintetbe vegye. Ugy de a magyar nemzetiség nem egyedüli factor, mert az épen csak annyi joggal bir, mint a többi nemzetiségek ; ha­nem a többi nemzetiségekkel együttleg képezi az államot; vagyis az összes factbrok összessége kí­vántatik arra, hogy egy compact állam fogalma­hoz juthassunk. Én e házban a vitát szerettem volna elkerülni; de miután szőnyegre került... (Zaj.) Elnök (csenget): Bocsánatot kérek. Távol legyen tőlem, mintha csak legkisebb részben is korlátolni kívánnám a vélemények nyilvánítását; hanem igen kérem a t. képviselő urakat, méltóz­tassanak csupán csak a szőnyegen lévő tárgyhoz szólani, t. i. arra nézve, hogy az indítványozott mó­dosítást elfogadják-e, vagy nem ? (Helyeslés.) Papp Zsigmond: Én épen a módositvány­ról akartam szólani. A t. elnök úrnak megjegy-

Next

/
Thumbnails
Contents