Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.
Ülésnapok - 1865-81
LXXXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 15. 1866.) 147 törvény. Igaza, van-e, nem tudom, miután törvényeink osztályozásáról eddig mit sem tudok; de annyi bizonyos, hogy az épen úgy és annyira törvény, mint törvények azok, a melyekre más oldalról történt hivatkozás. Van tehát törvényünk, mely szerint a „magyar nemzet" nevezete alatt nem csak a szorosan vett Magyarországnak bármely ajkú polgára egyszersmind értendő ; hanem értendők még Horvátországnak és Szlavóniának igaz, benszülött fiai is. S ne felejtsük, hogy e törvény épen a nem magyar ajkúak kértére hozatott. Én részemről értem e kérést: épen a hungara nationak nevezett populusból nem akartak kizártaknak látszani, abból, mely különbözött a plebsnek nevezett pőrnéptől; nem akartak kizártaknak látszani csak azért, mivelhogy nem magyar ajkúak : kérték hát világosan, törvénynyel kifejeztetni, hogy benfoglaltatnak, s nem híjába kérték. (Ügy van !) Ismétlem, tisztelt ház, hogy egyaránt túlhajtunk s ártunk minügyttnknek, akár tagadjuk, hogy törvényeink szerint, általunk világosan elismert nemzetek léteznek, akár ne akarjuk tudni, Hogy törvénykönyvünk a politikai magyar nemzetet is ismeri, melyhez, mint természettől egyhez, a többiek mindnyájan tartoznak, együtt alkotván azt. {Helyeslés.) Legyünk méltányosak, s valljuk be, hogy a törvény igenis elismer több nemzetet, mikor csak geneticum quidről van szó; de ne tagadjuk, hogy nemzetekről nem szól s nem szólhat ott, hol az egységes államtest értendő. Sőt világosan kiemeli annak egységét, s megmondja, hogy az a magyar. (Ugy van!) E méltányosságnak adta már jelét e képviselőház, szó nélkül nyugodván bele, hogy a magyar nemzet kifejezés mással cseréltessék föl az első föliratban, ott, hol a javaslatban nem ez utóbbi értelemben fordult az elő. De, mondják, hogy Grozsdu Manó módosítványa minden nehézségnek egyszerre véget vet, „hazánk" kifejezést tevén a „magyar nemzet" helyébe : fogadjuk hát el azt. Kijelentem, hogy ha a szövegbe eredetileg e szó „hazánk". vétetett volna föl, én tökéletesen belenyugodtam volna; de egészen más, most vinni bele -azt: mert ez által elismernek, hogy ott annak jelentésétől különböző értelemben kívántak használni a „magyar nemzet" kifejezést, a mit pedig el nem ismerhetünk. Épen mivel e kifejezést ily értelemben kívántuk használni, mint ezt itt nem egy, hanem minden fölszólaló ünnepélyesen ki is jelentette, minden félreértés ki van zárva, s azért azon szavak igen jól megmaradhatnak. (Helyeslés.) ' . Tóth Vilmos jegyző: Besze János! Besze János: Elállók. Tóth Vilmos jegyző: Moesonyi Sándor ! (Szavazzunk !) Mocsonyi Sándor: Fentartván magamnak a jogot, a román, mint anyanyelvemen fölszólalhatni, ez alkalommal csakis czélszerüség tekintetéből használom a magyar nyelvet, (Fölkiáltásoh: A törvény értelmében!) hogy röviden kijelentsem, hogy Sztratimirovics, illetőleg Grozsdu képviselőtársam módosítványát pártolom. T. ház ! én sok olyast hallottam, mi a tárgyhoz szorosan nem tartozik. Stefanidesz úr a többi i közt a discussiót oly térre vezette, hova őt követni méltóságom tiltja: (Derültésg, nevetés) azért én csak szorosan a tárgyhoz szólok. T. ház! mint tudjuk,alkotmányos országokban, hol csak egy nemzet létezik, ezen nemzetnek, vagy alkotmányos népnek genetikus megnevezése nem csak fölösleges, de szokatlan is. Magyarországban, hol több nemzet létezik egymásmelleit, ezen nemzetek összességét egy kisebbségben lévp nemzet genetikus nevén megnevezni, (Derültség) igénytelen nézetem szerint legalább helytelen. Mert valóban a fölirati javaslat ezen szakaszában használt kitétel: „magyar nemzet" vagy azt jelenti, hogy I csak a magyar nemzet ir föl ő felségéhez, vagy azt, hogy Magyarország összes lakossága ugyan, de ez mind magyar, Én azt hiszem, mind az egyik, mind a másik értelem a tények valóságába ütközik, és már azért sem lehet helye a feliratban. De mi ennek consequeutiája? Ha az első értelem irányadó, a magyaron kivül a többi nemzetek, bár jogtalanul, de mégis ki lévén zárva, a föliratot már csak azért sem tehetik magokévá; ha ellenben a második esetet veszszük,miután ebben, bár csak névleges, de mégis némi niagyarizálás és igy nemzeti érzelmök megtámadása rejlik, ők ezen megtámadást a fölirat elfogadása által legalább önmagok nem. szentesíthetik. T. ház! én azt hiszem, nem lehet. szerénytelen kívánságnak nevezni, ha valamely nemzet azt kéri, hogy saját nevén neveztessék meg,de még kevésbbé lehet szerénytelennek nevezni, ha nem ezt, hanem csak azt kéri, hogy idegen néven ne neveztessék. {Zaj. Fölszólalások: Hát a magyar idegen f) j Makray képviselő úr azon észrevételét, mely szerint ő azt látja, hogy mi az által befelé fordítjuk fegyvereinket, valóban nem értem. Fölhozatott azon kérdés is, vajon van-e több nemzet vagy nincs ? Azt hiszem, kár e kérdésről szólani, mert e kérdés rég el van döntve, s a kinél nincs eldöntve, ugy hiszem, az ma sem fog meggyőződni róla. ., Szentkirályi Mór t. képviselőtársam (Derültség. Halljuk!) azt monda : ő belenyugodnék Grozsdu képviselő úr indítványába, ha aznemmotiváltatott volna. (Fölszólalások : Ha nem ugy motiváltatott volna!) Igen, ha nem motiváltatott volna úgy. Én épen ezen nézetben nem osztozhatom : mert 19*
