Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-81

144 LXXXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 15. 1866.) fejeztetik ki tisztán, hogy melyik értetik, kétségek támadnak e tekintetben a nem magyar nemzetiségeknél. Bocsánatot kérek, t. képviselőház, hogy bátorkodom fölemlíteni, de egész őszinteséggel teszem : a nem magyar nemzetiségek különösen azért óvakodnak ezen kifejezéstől, mert tudva van, hogy 1848 előtt egy időben uralkodott oly remény, miszerint a hazának nem magyar ajkú nemzetiségei el fognak magyarosodni; s e tekintetből, a mint a történet mutatja, történtek is intézkedések, történtek pláne a közhatóság részéről is mindenféle kísérletek: s épen azért, mivel ez történt, a nem magyar nemzetiségek most is attól tartanak, hogy ez jövőben is történhetik, noha én azon meggyőződésben vagyok, hogy miután bebizonyult, hogy ez lehetetlenség, nem fogja annak kivitelét a hazának bármely jó polgára is ismét megkísérteni. De épen azért óhajtanám, hogy, minden kétértelműség elkerülése végett, a módositvány elfogadtassék úgy, mint azt Gozsdu képviselő úr formulázta. Bocsásson meg a t. képviselőház, hogy még Sztefanidesz képviselőtársunk némely észrevételére kénytelenittetem válaszolni. En magam nem akarom őt követni azon árva parlamentarizmus terén, melyet ő kifejtett; de bátorkodom neki megjegyezni, hogy ha ő azt mondja, hogy itt oly képviselők vannak, kik magokat bizonyos nemzetiségek vezéreiül föltolják ... {F'ölliiáltások: Nem mondta! Más oldalról: Mondta!) Egy szerb nemzetiségű képviselőtársamnak mondta, hogy vannak itt olyanok, kik föltolják magokat... Ennek két éle van, és az egyik éle bizonyosan őt érinti, ki szintén azt I mondja, hogy itt egy nemzetiséget képvisel. Ha j azt lehet mondani egy képviselőről, ki saját nem- ! zetének jogait az örök igazság és egyenjogúság alapján, és akként s úgy, mint saját nemzetiségének közvéleménye óhajtja, képviseli, ha mondom, ilyenről is azt lehet mondani, hogy ez magát föltolja : akkor annál inkább lehet ezt arról mondani, ki saját nemzetiségének minden jogait megtagadja. A mi pedig ama bizonyos emeletes házat illeti, melyről mondát hallottam, erre csak azt jegyzem meg, hogy nincs e hazának egyetlen polgára, bármely nemzetiséghez tartozzék, ki ezen emeletes háznak akár egyik, akár másik emeletét le akarná rontani; hanem igenis vannak olyanok, kik, miután ez közös vagyon, óhajtják, hogy az valamennyi testvér nevére legyen kebelezve, s ne legyen egy, hanem valamennyi nevére irva. Stefanidesz Henrik: Szót kérek! Elnök: T. ház ! Stefanidesz képviselőtársunk azon állítását, hogy vannak, kik magokat a nemzetiségek vezéreiül föltolják, tígy fogtam föl, hogy ő ezzel nem e házban létező képviselő urakat értette; és meg vagyok győződve, hogy Stefanidesz képviselő úr szintén ezen értelmet kívánja adatni szavainak. (Helyeslés.) Stefanidesz Henrik: Ugyanazt akartam mondani, a mit az elnök úr megjegyzett, azon hozzáadással, hogy azon kétélű fegyver nem érhet engem soha, mert én rendithetetlen hazafi és magyar hazám hű fia vagyok. Tóth Vilmos jegyző: Dobrzsánszky Adolf! Dobrzsánszky Adolf: T. ház ! Nem kívántam e tárgyhoz szólani; a Stefanidesz képviselő úr által fölhozattak azonban kényszerítenek az ügy nek egy pár szóval fölvilágositására. Én teljesen egyetértek Stefanidesz képviselő úrral abban, hogy a föliratnak nem valamely nemzet vagy nemzetiség nevében kellett vala szerkesztetni, hanem az ország, az összes haza nevében; csak a következtetést, melyet ebből Stefanidesz képviselőtársunk vont, nem helyeselhetem, a mennyi, ben azt vélem, hogy azon fölirat, mely a haza, vagy az ország, vagy annak képviselete, vagy az ország- lakossága, az ország népei nevében terjesztetik föl ő felségéhez, hiven kell, hogy ábrázolja ezt vissza, és mondja ki az ország: „Adja vissza felséged hazánk szabadságát vagy alkotmányát," a mint ezt Gozsdu Manó képviselőtársunk helyesen indítványozta. Más tekintetben sem érthetek egyet Stefanidesz képviselőtársammal. Nem is kívánván említeni a gyanúsításokat, akár oly egyéneket illessenek, kik ezen t. házban helyet foglalnak, akár olyanokat, kik ezen házon kivül vannak, mondom, a gyanusitások terére nem akarván lépni, csak azt említem meg, hogy nem értek egyet és nem is fogok soha egyetérteni abban, hogy Stefanidesz. képviselőtársunk itt a törvényt meg kívánja másítani, azt állítván, hogy ő soha e hazában több nemzetet ismerni nem fog. Már, t. ház, ezt többrendü törvényeink nyíltan kimondják, azt t. i., hogy itt több nemzet van. (Ellenmondás.) Méltóztassanak megnézni a hármas törvénykönyv harmadik részének 25-dik czikkét, és meg fognak győződni, hogy hat nemzet lakja es- országot. Méltóztassanak megtekinteni az 1608-dik évi 13-dik antecoronationalis, 1608-dik 10., 1609: 44. és 1638 : 78. törvényczikkeket és számtalan más törvényeinket, hol mindenütt nemzetekről (nationes) van szó. (Fölkiáltások: Gensröl van ott szó!) He azt mondják, hogy a genetica natio a szó etymoíogiája szerint van véve. Igenis, nem is kívánjuk a szavakat máskép használni, a mint azt az etymologia szabályai megkívánják , legkevésbbé pedig ott, hol arra szerintem szükség nincs: mert azt meg méltóztatnak engedni, hogy a mit Gozsdu Manó képviselőtársunk igen helyesen ajánlott, az senkit sem sért, és megfelel teljesen annak, mit mondani akarunk.