Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-81

..... ...-..,., • ........... 142 LXXXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 15, 1866.) miért vonakodnánk azt föliratunkban megérinteni ? Hisz a kiegyezkedés a koronával nem az ország egyik vagy másik népfajával kizárólag, hanem mindannyi népei nevében történik, a mikép a kegy. kir. leirat is igen helyesen az ország népeiről beszél, miután tagadhatlan tény az, hogy valamennyi nemzet hatalmas és lényeges tényezője az állam életének, és annyira kapcsolatban állnak egymással, hogyha azokat mint tényezőket megszüntetjük, ugyanakkor az államot is életétől fosztjuk meg, vagy legalább megröviditjük. Midőn a most emiitett módositványt pártolom, ugyanakkor a jogfolytonosság elvét követem, mert számos törvényeink által el van ismerve, hogy e hazában több nemzet létezik, és azt több rendbeli országgyűlési tárgyalások bizonyitják. Ellenben hogy olyan alaptörvény, lex fundamentális, léteznék, mely azt mondaná, hogy valamennyi nemzet összessége egy politikai nemzetet képez, és az magyar, ilyen alaptörvény ismeretlen előttem. Azonban ezen fejtegetéseket ezúttal mellőzöm, azt akkorra hagyván, midőn a nemzetiség ügye a ház elé kerülend. (Szavazzunk! Szavazzunk !) Tóth Vilmos jegyző: Stefanidesz Henrik! StefanideSZ Henrik: T. ház! Bocsánatot kell kérnem, hogy nem lévén elkészülve arra, hogy a nemzetiségi kérdés fog a házban fölhozatni, átgondolt beszéddel nem jöhettem a házba, s ekként nem is válaszolhatok az előttem szólt képviselő urak beszédeinek minden egyes kitételeire ; továbbá pedig Miletics és Sztratimirovies képviselő urak beszédeit nem is hallottam, a mi részben az akustika hiányának, részben pedig az utóbbi képviselő űr különben is gyönge hangjának, melylyel beszédét elmondá, tulajdonítandó. De fölszólalok, nehogy mégis a hírlapokban, hol beszéde megjelenik, úgy tűnjék föl, mintha a ház azt minden megjegyzés nélkül fogadta volna, s ez némi következtetésekre jogosítson. Az előttem szóló urak átalában véve, a mint hallottam, avval a kifogással éltek, hogy a képviselőház, midőn a fölirati javaslatban a „magyar nemzet" kifejezést használja, a nemzetiségeket mellőzte. Ezen alaptalan okoskodás helytelenségét czáfolni nem is szükséges : mert hiszen nem küldünk mi itt se egyik nemzetiség, se több nemzetiség részéről föliratot; hanem átalános magyar hazánk részéről küldetik 6' felségéhez fölirat. Itten tehát mást, mint nemzetet, azaz politikai nemzetet nem lehet értenünk; de nem is volna értelme, ha mi nemzetiségekre oszolva terjesztenők föl föliratunkat. Megengedem, sőt megvallom, hogy vannak nemzetiségek ez országban; de nemzet csak egy van: mert a nemzetiségek összege képezi az egy politikai magyar nemzetet e magyar hazában, a mi másként józan észszel nem is gondolható. (HeÉn szintén nem magyar ajkú honpolgárokat, azaz a tót nemzetiséget képviselem, s habár mi is követeljük, hogy jogos és méltányos nemzetiségi igényeink annak idején ki legyenek elégítve, s én egy pillanatig sem kételkedem, hogy mi testvéreinkkel ne tudnánk egyetérteni a közös haza javára s ne tudnók családi ügyeinket kölcsönösen testvérileg elintézni; mégis más részről követeljük, hogy a fentebbi nemzetiségek is úgy, mint mi, csupán egy magyar nemzetet elismerve, magokat annak kiegészítő részéül tekintsék. Mi csak is mint magyar honpolgárok látjuk alkotmányos jogainkat biztosítva, hazánk s népének boldogságát megállapítva, s az ország függetlenségét megóva. (Helyeslés.) Megvallom, t. ház, hogy vannak ugyan az általam képviselt nemzetiségben is olyanok, kik magokat vezetékül föltolni igyekeznek, a szegény jóindulatú s hazafias népet tévútra vezetni akarnák; de reménylem, sőt bizton állítom, hogy a nép, józanságánál fogva, őket azon az utón követni nem fogja, s szintén oly határozottan állítom, hogy a tót népet, vagyis a tót nemzetiséget kielégíteni igen könnyű, a magokat vezetőkül föltolt embereket ellenben kielégíteni lehetetlen. (Ugy van!) S ezt tartom a más ajkú nemzetiségekről is. Ugy tűnik föl előttem, t. ház, mintha némely urak a nemzetiség kérdését akként akarnák megoldani, mint az adoma szerint azon czivakodó testvérek, a kik tulajdonosai lévén egy több emeletes háznak, e ház némi javításokat igényelvén, a testvérek ennek elintézésében nem tudtak megegyezni, míg az egyik azt mondta, hogyő a maga illetményét, azaz egy emeletet kiszed : természetes, hogy ez ellen fölszólalt a többi testvér, mert a ház összeomlott volna. Ezen urak szintén igy akarják részöket kivenni és igy elszakadni a közös hazától. De ezt mi megengedni nem fogjuk, mert — mint mondám — a tót nemzetiség bizonyára jelentékeny részét képezi e hazának; képezi pedig azon tiszta, valódi, hazafias érzülettel, melyet meg is akar tartani közös hazánk, közös nemzetünk védelmére. Még csak azt jegyzem meg tehát azon magokat vezetőkül föltolt némely embereknek... (Ellenzés néhány szerb és román képviselő részéről, s egy szózatNem tolta fői magát senki!) Nem vagyunk beszedában, hanem országgyűlésen, hol szabad a szó; ha nem tetszik előadásom, tessék megczáfolni. Hogy ezen emberek, mondom — kiket különben a nép sohasem fog vezetőkül elfogadni s követni — még eddig semmi alkalommal, semmi körülmények között föl nem hozták se szabadságunkat, se alkotmányunkat, se népeink boldogságát; hanem min-