Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.
Ülésnapok - 1865-81
LXXXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 15. 1866.) 141 kifejezéseket, melyek az egyetértést lehetlenítik, s Magyarország nemzeteit nyugtalanítván, őket veszélyes oppositióra késztik. Uraim! én már hasonló alkalommal fölemlítem a jognak és czélszeruségnek alapjait, melye- j ket, mint a többség nézeteit, a „magyar nemzet," mint az állam-souverainitás egyedüli harezosainak fogalmát, kénytelen valék kétségbe vonni. A jelen fölirati vita s jelen módosítványom nem épen alkalmas ily fontos elvkérdések alapos meghányására; annak idejében tehát e kérdésre viszszatérek. Mindazáltal alkotmánykérdésünk jelenlegi, elismert válságos helyzeténél fogva e jelen perczet alkalmas időpontnak tartom arra nézve, hogy ezúttal legalább tudomást szerezzünk magunknak a felől, mikép fogja föl a tisztelt képviselőház a nemzetiségi kérdést s mikép óhajtja azt majdan tárgyalni. E miatt is sürgetném tehát jelen módosítványom elfogadását: mert ha az elfogadtatnék, részemről a nemzetiségi kérdés elvileges álláspontját, a tisztelt ház részéről való megfigyelő körülménynek tekinteném, garantiát látnék abban arra vonatkozólag, hogy e fölötte fontos kérdés szerencsésen és kielégítőleg oldható meg. Mégis kétlem , hogy a tisztelt képviselőház módosítványomat elfogadja, félek, hogy egyszerűen elutasítja; hanem ez engem nem fog azért visszatartani minden alkalommal, nemzetem iránti szent kötelességektől indíttatva, fáradhatlanúl és csüggedetlenűl a magyar hegemónia ellen harczolni. Maholnap, a legközelebbi jövőben majorizáltatni fogok, — noha a jelen kormány, jóllehet alkotmányellenesen, ezen többség elveinek csodálatos összeegyeztetésével, igen értette a nemzeti követek számát igen csekély számra visszavezetni. Ám ezen körülmények örökké, mindenha fen nem állhatnak, melyek mint ma, hazánk nemzetei majoritásának többségét jelentéktelen kisebbségben engedik e tisztelt házban. A szabadság és haladás, melyet követniök kell, ha Magyarországot fentartani kívánják, a tömeget emancipálni fogják; s miként az örök igazságban hiszek, mely a nemzetek sorsát vezeti, s miként a jognak győzelméről meg vagyok győződve, ép úgy csaknem bizonyosnak tartom, hogy nem sokára oly majoritásnak kell és fog e házban ülésezni, mely ezen elveket, melyekért mi most, mint a jövő nemzedék hidászai harczolunk, el fogja ismerni. Ha tehát a jogosságnak nem akarnak eleget tenni , hódoljanak jövőjők érdekeinek; ne alkossanak kellemetlen praecedenseket, melyeket e háznak szláv és román többsége egykor, mint fegyvert , a magyarok ellen fordíthatna. Uraim! legyenek ma önök igazságosak és méltányosak, hogy tőlünk is hasonló méltányosságot és igazságot követelhessenek. '• Tóth Vilmos jegyző: Millutinovics Szvetozár! MillutillOVicS SzvetOZár : T. ház! Mindenki, ki hazánkat jól ismeri, tudja , hogy itt különböző nemzetiségű népek vannak, melyeket a törvényhozás mindig mint nemzeteket tekintett és elismert (Ellenmondás), és, hogy a magyart kivé ve, a többi nemzetek nyelvi és nemzetiségi tekintetben háttérbe szoríttatnak a XIX. században hozott törvények által. De azért ezek, ügyök igazságában bizván, azt hiszik, hogy valamint az 1848-dikI országgyűlés a magán polgári jog-okra nézve s a vallás dolgában a jogegyenlőséget és a viszonosság elvét kimondotta, úgy a mostani országgyűlés meg fogja osztani a magyar nemzetiség jogait és kedvezményeit a többi testvéri nemzettel : mert a hazának kötelességében áll az, hogy valamennyi nemzetet mint saját szülötteit egyaránt fölkarolja, mit ha nem teljesít, a kielégítés, mely a hazát erőssé teheti, mint ezt a fölirat mondja, csak puszta óhajtás marad. A visszaállítandó felelős minisztérium maga még nem elegendő biztosíték a netalán bekövetkezhető veszélyek és események elhárítására, azok legyőzésére, hacsak a testvér nemzeteket testvéri kapcsolat nem fűzi össze : (Helyeslés) mert minden végrehajtó hatalom csak úgy működhetik sikeresen, ha erejének támasza biztos és csalhatatlan ; ez pedig az együtt lakó népek kölcsönös érdekében és egyetértésében található. A mennyire a múltra emlékszem, midőn a jelen föliratot megelőző indítványok tárgyaltattak, egyik tisztelt képviselőtársunk a königgratzi szerencsétlen csatáról azon megjegyzést tévé, hogy ott a kielégítetlen nemzetek jajjá hallatszott, és ezen megjegyzést a ház többsége helyesléssel fogadta. Ezen intő példán okulva, óvakodjunk szintén oly helyzettől, melyben netalán rólunk is valamikor elmondhassa egy harmadik, hogy a fenyegető veszélyek elhárítására s leküzdésére a kielégítetlen nemzetek miatt nem valánk képesek. De minek is fejtegessem én ezt, miután a tisztelt ház többször kimondá, hogy kívánja s akarja a többi nemzetek jogos igényeit, kielégíteni? Ebben én nem kétkedem, s nem is szabad kétkednem: de épen azért kívánom még a legkisebb árnyékát is elhárítva látni annak, mi alkalmat nyújthatna ezen nyilatkozat őszinteségét gyanúba hozni. Ez okból előttem szólott nagy-becskereki tisztelt képviselőtársam módositványának elfogadását ajánlom. Mert A r agy léteznek nemzetek, vagy nem. Ha nem létezik itt több nemzet, akkor híjába mondjuk ki, hogy azok igényeit ki fogjuk elégíteni, miután a nem létező lénynek igénye nincs, s nem lehet. Ha pedig léteznek nemzetek, a mi csakugyan való, akkor nem látom át az. okot,
