Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.
Ülésnapok - 1865-81
LXXXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz.'lő. 1866.) 137 zetek és nemzetiségek egyenjogúságához fogunk folyamodni. A harmadik elvet úgy állítám föl, hogy ez országban a nemzetekre a magyar nemzetiség jellegének pecsétje nyomatik : ez következik a fennebb mondottakból; következik a centralisatio elvéből, mely szükséges következménye a németmagyar dualismusnak; következik végre a föliratból, melyben a „magyar nemzet" számára alkotmány kéretik, melyben tehát a szláv és a román, még Erdélyben is, és valószínűleg a háromegykirályságban levő nemzet is, magyarnak neveztetik. — Én már az első fölirat alkalmával mondám, hogy a szerbek e nevet még politikai értelemben sem fogadhatják el: tehát ez oknál fogva sem támogatom a föliratot. Arra nézve, hogy az előbbi főuratokkal megegyezem, két ok forgott fen : először az. hogy szavazatomat semmikép sem akarám a kormány pártjával egyesíteni; másodszor az, hogy bennök kilátás és remény volt, hogy a kiegyezkedés a háromegy királysággal és a nemzetekkel minél előbb szőnyegre fog kerülni. Most pedig, midőn látom, hogy a háromegy királyságnak nem engedtetett meg, hogy az „üres lapot" betöltse, (Ellenmondás) sőt Fiuménél is megakadás történt; most, midőn látom, hogy a Königgratz utáni helyzet és az eventualitás kilátása a birodalom csak egy vagy két nemzetének javára akar fölhasználtatni: még azon ígérettel sem elégszem meg, hogy a más nemzetiségű polgárok igazságos kivánatai, tehát egyénileg fognak kielégíttetni, s így szavazatommal nem csatlakozhatom a fölirathoz. Hogy azonban ne látszassam akár az ausztriai, akár az ausztriai-magyar kormányt pártolni, m'ely a különféle nemzetiségek pártolását semmivel sem érdemelte meg; de hogy egyszersmind a „remény utolsó sugarát" se szakítsam ki a szerbek vagy legalább választóim kebeléből : ellene sem fogok szavazni; hanem egyszerűen nem szavazok. Tóth Vilmos jegyző : Deák Ferencz! [Halljuk!) Deák Ferencz : T. ház! Miután a fenforgó tárgy fölött a ház a múlt napokban már határozott, mai tanácskozásunk csak arra terjedhet, vajon e fölirati javaslat a háznak határozata szerint késztilt-e ? a mint azt Tisza Kálmán képviselő társunk és t. barátom igen helyesen megjegyzé, ki szintén ezen szempontból nyilatkozott. A miket az előttem szóló képviselő ur előadott, bocsásson meg, ha minden részben figyelemmel nem követhettem, mert — valószínűleg a ház rósz akustikája miatt — csak töredékesen értettem, a mit mondott; hanem azokra, a miket a mondottakból megértettem, egy pár megjegyzést mégis teszek. (Halljuk!) KÉPV. H. NAPLÓ. 186 5 / fl . III. Egyik az, hogy ő határozottan kijelenté, hogy a jogfolytonosságnál fogva még azt sem akarja, i hogy a bizottságok előmunkálatokat készítsenek, és mégis első és mindenekelőtti teendőnknek mondotta azt, hogy mi a nemzetiségekkel kiegyezkedjünk. (Tetszés.) 0 azt mondja, hogy az alkotmány visszaállítását követeli, és ez azon alap, melyből kiindul; a miket pedig beszédében előadott, mint a nemzetiségi követeléseket, azok lehetnek igenis méltányosak, lehetnek opportunusok, de azon alkotmányból, melyet ő velünk együtt visszaállíttatni követel, bizonyosan nem folynak. (Helyeslés.) O vég veszélyt jövendöl Magyarországra nézve, ha a román és nem tudom melyik nemzetiséggel foederatióba nem lépünk. Kérdem a t. képviselőket, a magyar alkotmány Magyarország területén foederatióra van-e alapítva, vagy alkotmányos egységre? Hol van azon alkotmányban, melynek visszaállítását ő is sürgeti, nyoma a foederatiónak, akár a román, akár más nemzetiséggel ? Ez ebből az alkotmányból nem foly. Lehet, hogy lesznek oly idők, midőn mi itt, a nemzet képviselői, tovább is készek leszünk menni, mint betűjéhez az eddigi törvényeknek ragaszkodni; mondom, ez idő elkövetkezhetik; de addig, míg ezt az alkotmányt sürgetjük, míg annak visszaállítása első teendőnk : addig, azt hiszem, hogy foedei*ativ alapról szó sem lehet. (Helyeslés.) A mi a t. képviselő urnák jövendöléseit illeti, hiszen a politikában nem csak ő, mások is szeretnek jövendölgetni; de ez mindig háládatlan munka, mert oly egyes események jöhetnek közbe, melyek az egész jövendölést semmivé teszik, s én azt tapasztaltam, hogy a kik határozott bizonyossággal jövendölgetnek a politikában, legalább anynyiszor csalatkoznak jövendöléseikben, mint a százesztendős kalencláriom az idő megjósolásában. (Derültség.) Az egyiket úgy, mint a másikat, semmivé teszi egy véletlen közbejött esemény. Egyébiránt azon eszmék, melyeket ó' említett, e házban nem most hangzanak először. Emlékezhetnek a t. képviselők, hogy az első fölirat tárgyalásakor az első föliratban azon kifejezés ellen : „önálló, szabad nemzet/' egyik képviselő fölszólalt, és azt kívánta, hogy úgy tétessék: „önálló, szabad nemzetek." Erre egy másik érdemes képviselő felelt meg legczélszerübben, mert azt mondotta : hogy e kifejezés által: „önálló szabad nemzet," Magyarország akármi ajkú lakosainak összessége, complexuma értendő, nem pedig külön az egyes nemzetiségek. A ház akkor azon indítványt egyszerűen mellőzte, és a fölirat szavait megtartotta. Ugyanazon fölirat tárgyalásakor — ha nem csalódom, a 30-ik ülésben — maga Miletics képviselő ur körülbelül ez eszméket pendítette meg, és e szót: „magyar nemzet," ki akarta hagyatni a föliratból, 18
