Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-81

138 LXXXL ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 15. 1866.) •és azt kivánta helyébe tétetni: az „ország nemzetei." Ott is már egy foederatio eszméjéről szólott. Indítványát akkor egyetlen egy képviselő pártolta csak; legalább föl mellette senki nem szólalt. A ház ezt is közakarattal vetette el. Miért? Mert a ház azon meggyőződésben volt, hogy addig, mig alkotmányunk fenáll, addig, mig az tígy fentartatik, a mint fentartatni mi sürgetjük, addig Magyarországban politikai nemzetiség csak egy van, s ez a politikai nemzetiség épen úgy magában foglalja a románokat, mint a magyarokat, épen úgy a szerbeket, mint a tótokat. (Helyeslés.) Midőn a ház az említett első fölirat tárgyalásakor tett észrevételeket, a mint emlitém, félrevetette, oly képviselők nyilvánították teljes megnyugvásukat a fölirat kifejezését illetőleg, kiknek nem magyar ajkú választóik vannak. Egyébiránt azt hiszem, arról, hogy foederatiová alakítsuk-e át azon alkotmányt vagy ne, most e helyen nem tanácskozhatunk. A mit ezen kivül a nemzetiségek joggal és méltányossággal kívánhatnak, arra nézve a fölirat elég világosan szól, midőn azt mondja: hogy adja vissza, tehát felséged alkotmányos szabadságát a magyar nemzetnek — a mit természetesen nem egy nemzetiségre értünk, hanem az összes nemzetiségeknek, mint politikai nemzetnek egységére; feljebb pedig világosan kimondjuk azt is, hogy őfelsége adja vissza az alkotmányt, és nyújtson módot és alkalmat a megnyugtató kiegyenlités eszközlésére s bérviszonyainknak oly rendezésére, mely az egyeseknek már kimerült anyagi erejét, jóllétét a vég sülyedéstől megmentse, és hazánk minden nemzetiségű és vallású polgárainak igazságos, méltányos megnyugtató kielégítése által az országot ismét erőssé tegye. A fölirat e szavai, úgy hiszem, minden nemzetiségű honpolgárokra teljesen megnyugtatók lehetnek, miután alkotmányos állásunk és a ház helyzete tiltja, hogy most a rendszernek egy oly lényeges átalakulásáról tanácskozzunk, minő volna alkotmányunkat foederativ alapra átfektetni. (Helyeslés.) Ezt bízzuk azon időkre és azokra, kik valaha arról netalán szólani kívánnak. A mi pedig a nemzetiségek jogos, méltányos igényeit illeti, ezeknek részletezése és kifejtése elő fog fordulni, mikor a nemzetiségi kivánatok iránti bizottság munkálata előttünk lesz, és mi oly helyzetben leszünk, hogy abba belebocsátkozhatunk. A mi végre — mit beszédében t. képviselő ur annyiszor emlegetett — Horvát-, Dalmát-, Szlavónországokat illeti, megjegyzem, hogy Magyarország alkotmánya és a magyar közjog azt a három országot soha sem nevezte három-egy királyságnak, hanem nevezte : társországoknak. (Ügy van!) Az említett országok magokat most ugyan igy nevezik, a mi. ellen én most szólani nem akarok; hanem meglepő, hogy ugyanazon képviselő, ki a magyar alkotmány rögtöni teljes visszaállítását sürgeti, és még addig előmunkálatokat sem akar tétetni: ezen ) kifejezést használja, mely a magyar közjogban nem i csak ismeretlen, hanem a magyar alkotmányos fogalommal egyenesen ellenkezik is. (Helyeslés.) MiletiCS SzvetOZár: Szerb vagyok! Deák FerenCZ: A mi Horvát-, Dalmát- és Szlavonországokat illeti, Magyarország országgyűlése megmutatta készségét velők a legbarátságosabb viszonyba lépni. Ide küldöttek választottaikat, országgyűlésünk is küldött választottakat, és ezek egymással tanácskozván, némely dolgokban megállapodtak, némely dolgokra nézve pedig még függőben maradt a kérdés; szóval, az országgyűlés megtette az előmunkálatokat; tovább még eddig nem mehetett. Senki sem mondhatja, hogy ezen három ország, Horvát-, Dalmát- és Szlavonörszágok irányában Magyarország visszataszitólag járt volna el. Mi mindent elkövettünk, és valószínűlege ház is el fog mindent követni, hogy a békés kiegyenlítés az alkotmány alapján létre jőjön. Mi lesz következése, ha ez nem sikerülne ? annak fejtegetésébe bocsátkozni nehéz • csak azt mondhatom, hogy részemről — és talán joggal mondhatom, e ház részéről — semmi sem fog elniulasztatni, hogy ezen békés barátságos kiegyezés létre jőjön. A képviselő úr többi előadásaira valóban azért nem tehetek megjegyzést, mert, mint már fenébb emlitém, hihetőleg az akustika roszvolta miatt, némely eszméit nem követhettem figyelemmel, mert egyes^lényeges szavait nem érthettem. Én tehát azt a véleményt mondom ki. hogy oda nem mehetünk vissza, a mi a ház határozatába vágna, s azt kell csak megítélnünk, vajon a fölirat a ház határozata szerint van-e szerkesztve, vagy nem ? Ha valakinek e fölött észrevétele van, köszönettel veszszük, s ha a ház beleegyezését adja, természetesen el fog

1 fogadtatni. Végül ismétlem, mit előbb mondtam, hogy a nemzetiségi igényekre nézve — miután mi annak : „magyar nemzet" mindig azt az értelmet adtuk, hogy Magyarország politikai nemzetisége egy, mely magában foglal minden más nemzetiséget — mi itt se az ő rovásukra kimondani semmit sem akartunk, se méltányos igényeiket, valahányszor alkalom volt, nem akartuk megtagadni. Azt hiszem tehát, hogy azon t. képviselők is, kik más nemzetiségekhez tartozó választókat képviselnek, a fölirat ezen részében bizton megnyughatnak. (Elénk, hosszas éljenzés.) Tóth Vilmos jegyző : Zichy Nándor gróf! Zichy Nándor gr.: T. ház! Nem lehettem szerencsés azon tárgyalásokat végig hallgatni, melyek a jelen fölirati javaslatnak alapját vetették meg. Engedjék meg tehát, hogy ez alkalommal