Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-81

136 LXXXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Deez. 15. 1866.) hogy a fölirat az országgyűlés többségének, a gyűlés azon pártjának kifolyása, mely párt tagjai folyvást lajtáninneni és lajtántúli országokról, a birodalom egyik és másik feléről beszélnek, mely párt továbbá a közös ügyekről szóló elaborátumban a delegátiókat is úgy szerkeszté, hogy az egyik a magyar országgyűlésből, a másik pedig ! szemlátomást a reichsráthból fogna kiküldetni. De erről még jobban meggyőz bennünket a mostani politikának egész folyása, és a beszédek, melyek az országgyűlés többségének tagjai által a fölirati elő vitában tartattak. Horvát Boldizsár úr nyíltan monda, *hogy a szövetkezés Ausztriával azért is szükséges, mivel egyik a másikra szorul, mivel ugyanazon tényezők ássák alá mind Ausztriát, mind a mi hazánkat. (Mozgás a jobb oldalon.) Midőn tényezőkről van szó, se Orosz-, se Poroszország nem értetik alattok, hanem belső tényezőket, a nemzetiségeket, és pedig természetesen a szlávokat kell e tényezők alatt érteni. Ha ez tehát szövetkezés a szlávok ellen, kiket lehet a szövetséges Ausztria alatt érteni, mint a németeket Ausztriában? A helyeslés, a többség sok legtekintélyesebb tagjainak kézszorítása Horvát úrral bizonyítja, hogy a többség szivéből beszélt, és talán többet is mondott, mint a mi politikai volt. Kaiserfeld, igen, még Beust is bókokat kapnak ezen párttól; bizonyos tehát, hog'y Arnulf-Zoltani német-maffvar szövetkezes van tervben. A föliratból is kitűnik, miután szó van benne ő felsége „többi országainak minisztériumáról." Nem akarom kutatni, hihető-e e szövetkezés, mikor maga Kaiserfeld is arról beszél, mennyire kívánja, hogy az absolutismust minden zugból, tehát a centrális delegatiókból is kiűzze, ez pedig azt jelenti, hogy ő akarja, hogy a közös ügyek akármennyire keskeny köre alkotmányosan , parlamentáriasan, szótöbbséggel vezettessék, mely szótöbbsége a concentrált delegátióknak, vagy máskép mondva , a legszűkebb reichsrath felelősségre vonhatná és ellenőrizhetné a centrális minisztériumot ; mondom, nem akarok e szövetkezés hihetőségéről beszélni; de mindenesetre roszalnom kell azon magyar párt politikáját, mely erre törekszik ; veszélyesnek kell nyilatkoztatnom azt magára az országra nézve is, különösen pedig magokra a magyarokra nézve: mert ha törekvése nem sikerül , azon bizonyos következménye lesz , hogy a többi nemzeteket a magyaroktól el fogja idegeníteni , közöttök még nagyobb örvény fog nyílni, a mi a bizonyos és pedig közel eventualitások al- ' kalmával a többi nemzeteket illetőleg , ezek alkotmányos szabadságára nézve , de a magyarokat illetőleg még nemzetiségökre is veszélyes lehet; ha pedig a pártnak sikerül Ausztriában a német-magyar szövetséget létesíteni, akkor az a szlávokat nagyobb ellenállásra fogja kihívni, mint a milyen 1848-ban volt, és akkor ismét nem nagy kérdés, kinek segítenének a szomszéd nagyhatalmak egy második Morva mezején vagy Világosnál. De ezen segitség nélkül is beteljesednének Bieger azon szavai, hogy Ausztria és vele Magyarország csak addig áll fen , míg a szlávok akarni fogják. De e szövetkezés magától is szétoszlanék.. Kaiserfeld maga monda, hogy Ausztriában, azon Ausztriában, mely szerinte csak országunknál fogva nagyhatalom, a németeknek jut az első szerep, és ha ezt se a magyarok, se a szlávok meg nem engedik — ő határozottan mondta — hogy akkor nekik Ausztria szétbomlása nem csak közönyös, hanem épen egész szivökbő'l kívánatos; a németek akkor Németországhoz folyamodnak. Azoknak tehát , kik bennünk szlávokban ellenséget látnak, választásuk van, akarnak-e félnémetek lenni Ausztriában, vagy velők együtt Németországhoz csatlakozni és előbb-utóbb németekké lenni. Ez volna azután a valódi „foedus Arnulfo-Zoltanum;" de ezen esetben ott áll a szlávság egy vonalban a Névától egész Czetinyéig.—Azt mondják , senki sem tudott válaszolni Horvát urnák azon kérdésre: „Quid tunc?" Én rövideden válaszolni fogok; de előbb is egy kérdést kell fölállítanom: megmaradnak-e a magyarok most is a mellett, hogy e korona országai vagy maga ez ország is, akár csak politikailag is, magyar nemzetiségű legyen? vagy azt akarják, hogy a szlávokkal és románokkal egyenjogú és csak a történet fonalán az első helyen ülő testvérek legyenek? (Azt!) Ha ez utóbbit akarják, akkor jövőjök velünk biztosítva van, mert mi sem szeretnénk, mint Kállay úr monda, akár szláv, akár német absolutismusnak hódolni; ha az előbbit, akkor Lengyelország sorsa vár rajok azon különbséggel, hogy Lengyelország a szlávságban az egyenjogúság ésfoederatio alapján föltámadhat, a mit magam is kívánok, a magyarokra pedig — a mint Deák úr monda — halál vár föltámadás nélkül, létezzék Ausztria vagy ne. Véleményem szerint Magyarországnak önállóságát kell keresnie Ausztria irányában, melyet csak a personalis unió alapján érhet el; ha a csehek, a lengyelek és mások ugyanazon álláspontot képesek elfoglalni Ausztria nagyfejedelemség irányában, legyen. Königgratz légbe röpíté Lajtán a fahidat, a többség pedig örökös vas- vagy kőhidat akar építeni rajta. Minden szövetkezés Ausztriával , különösen pedig nemzetiségi dualista szövetkezés nem csak a nemzeteknek más nemzetek feletti uralmára, hanem a centralisatióra is vezet, mely különösen egy több nemzetből álló monarchiában a szabadság sírja és az absolutismus anyja. Mielőtt ráállnánk ily német-magyar dualismusra, tökéletes politikához, történeti határok által meg nem szaggatott integritáshoz, és a nem-