Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-78

Í22 LXXVIII. OESZÁGOS ÜLÉS. (Deez. 6. 1866.) van, hogy ha az hibás lépés volt tőlem — miután azt a kegy. kir. leirat nyomán tettem — méltóztassék ezen hibát annak róni föl.— A mi azon mondását illeti, hogy a szendék nyers kimondása és az óvatosság simasága nehezen volna megegyeztethető: erre néze megjegyzem, hogy én sohasem indítványoztam, sohasem mondtam azt, hogy szándékainkat nyersen mondjuk ki, csak azt óhajtottam, és óhajtómmá is, hogy mundjuk ki azokat határozottan; és nem szeretném, ha a nyers és határozott kifejezések egyértelműeknek vétetnének : mert akkor mivelt embernek, mint az én igen t. barátom—s engedje, hogy magamat is azok közé számítsam — határozottnak nem lehetne lennie. — Figyelmeztetett bennünket, hogy ne kapkodjunk oly ábrándok után, melyek őseinket mindig megcsalták, és bennünket is meg fognának csalni. T. ház, tudom én is a történelemből, hogy voltak perczek nemzetünk életében, midőn a bécsi kormány központosító, absolutistikus törekvései folytán a nemzet egy másutt keresendő szabadság ábrándja által vezéreltetett. Ábránd maradt ez, és ábrándozok voltak azok. kik arra törekedtek, rnert törekvéseik nem sikerültek, és bár tudjuk is azt, hogy ezen ábrándoknak és ábrándozóknak köszönhetjük nagy részben azt, hogy alkotmányunkat soha tökéletesen megsemmisíteni nem lehetett, én mégis kezet fogok képviselő úrral abban, hogy ne induljunk most ily ábrándok után. De engedje meg a t. ház, hogy én még egy más ábrándot és más irányú ábrándozókat említsek föl, a mely ábrándok és ábrándozok, párhuzamban ezzel, folyvást voltak hazánkban e 300 év alatt: voltak ugyanis hazánkban mindig, kik remélették, hogy a,, bécsi kormány föl fog hagyni valahára Magyarország megsemmisítésére intézett törekvéseivel, és hogy tiszteletben fogja tartani hazánk törvényeit, alkotmányát. E remények is ábrándok, és azok, kik ez után törekedtek, ábrándozok maradtak: mert ezen remények sem teljesültek mai napig sem. A mint óvakodni kell a másik ábrándtól, úgy óvakodnunk kell ezen ábrándtól is, mert ez^ gyöngíti erőnket, elaltatja elővigyázatunkat. (Elénk helyeslés.) — Képviselő ur czáfolván azokat, miket Komárom városa képviselője mondott, azt mondja, hogy a mit ezen utóbb nevezett t. barátom, mint a lajtántuli népeknek az alkotmányos monarchiára nézve létező fogalmat fölállított, hogy az csakis centralista párt nézete lehet. Én, t. ház, tudom, hogy különböző nézetek, különböző pártok vannak ő felsége többi országai és tartományaiban; tudom azt is, hogy ezen pártok közt programmjaikra nézve elég lényeges eltérések vannak; de fájdalom, még soha sem lelhettem oly programmot, mely az állam legfőbb ügyeire nézve Magyarország beolvasztását magában nem foglalta volna; kisebb vagy nagyobb autonómiát adnának ugyan, de mindig benne volt ezen eszme. Nem akarom én ezért ama népeket, nemzeteket vádolni; vád érheti csak a kormány eljárását, mely már hosszabb idő' óta csak úgy remélhetvén fentarthatni az absolutismust, ha az egy korona alatt élő népeit és nemzetek közt a bizalmatlanság magvait hinti el, ily helyzetbe hozott minket. Hiszen mi történik ma is'? Azt mondják 6' felsége többi országai népeinek: J Nem adhatjuk meg nektek az alkotmányt, mert ez a kiegyezést Magyarországgal lehetetlenné tenné, mert ezt Magyarországon sérelemnek tekintenék ; holott pedig tudhatja mindenki, ha tudni akarja, ! hogy mi igenis sérelemnek veszszük azt, ha egy új ; alkotmányért, egy kegyelmi adományért ősi ali kormányunkat el akarják venni, de hogyha a nélI kül ama népek-és nemzeteknek valódi alkotmányt | adnak, mi épen ugy fogunk örülni, mint ők maj gok. (Helyeslés.) És mit mondanak nekünk ? Nekünk ! azt mondják, hogy meg kell változtatni alkotmá! nyunk legfontosabb, leglényegesebb részeit, mert ! 6 felség-e többi országai és tartományai népeinek alkotmányos törekvései ezt követelik. Kérdem, e szerencsétlen politika hová vezet ? Ha sikerül a kormánynak csakugyan elhitetni a nemzetek- és népekkel, hogy ők kölcsönösen egymás jóllétének elhárithatlan akadályai , igen természetes . mindegyike ezen népek és nemzeteknek arra fog törekedni, hogy szétzúzza azon kapcsokat, melyek közt egyik a másiktól boldogulni soha sem tud; és ha ez nem sikerül, ez nem a kormánynak — közbeszúrva mondom — kevés igyekezetéből, hanem csak még a roszban is tehetetlen voltából foly. (Derültség és helyeslés.) Ha pedig teljesen nem sikerül is ezt elhitetni, akkor is előidézi azt, hogy se a népek egymás iránt, se a népek a kormány iránt nem lehetvén bizalommal, egy bekövetkezendő ve| szély idejében nem fognak közreműködhetni, és a i legnagyobb csapások érhetik a trónt és az államot. I — T, Somssich Pál képviselőtársam azt is fölI emiitette Komárom város képviselője,tisztelt baráI tom Grhyczy Kálmán ellenében, hogy nem helyeI selheti, hogy mi, kik a jogos tért követeljük , kik az alkotmány visszaszerzésére törekszünk, a fait accomplikra hivatkozunk. Ebben, úgy hiszem, hogy félreértés van, mert én legalább úgy fogtam fel, hogy tisztelt barátom nem mint saját politikájának alapjára hivatkozott erre, hanem csak ! azt akarta ez által indokolni, hogy miért nem vár I nagyon sokat az európai közvéleménytől: azért | ugyanis, mert azon európai közvélemény a fait accomplit szokta elismerni. Engedje meg a tisztelt képviselő ur, hogy nekem is szabad legyen csodálkoznom azon, hogy az igen tisztelt képviselő ur, pár perczczel később, a mint figyelmeztet ben-