Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-78

LXXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 6. 1866.) 123 nünket, hogy ábrándok után ne kapkodjunk. Ko­márom városa képviselője, t. barátom ellenében védelme alá vette az európai közvéleményt, mint olyant, mely az ily fait aceomplik által sújtott né­pek ügyét részvéte és pártfogása alá szokta venni. (Helyeslés a bal oldaton.) Most, t, ház, mert valóban magam is óhajta­nék beszédem végéhez jutni, szabad legyen igen tisztelt képviselőtársam Madarász József előadá­sára egy pár szót elmondani. Igen természetesen nem lehet czélom czáfolni őt, mert a jelen kérdés­ben vele tökéletesen egyetértek; nem lehet czélom megtámadni, ellensúlyozni akarni előadását, mert a legtöbbre nézve , a mit előadott, vele egyetér­tek. Csak azt, a mit 6' ezen országgyűlésnek az el­napolásig követett politikájáról szólott, saját szem­pontomból akarom megvilágosítani. 0 ezen politi­kát roszalja, és a roszalás egyik indokául azt is föl­említi, hogy az semmit nem eredményezett. Le­hetne ugyan már az ellen is kifogásom, hogy va­lamely politikát tisztán eredménytelensége miatt lehessen elitélni, és maga ö' is az 1861-ki politikát helyeselte, pedig közjogi helyzetünknek javítására annak sem volt — mert nem lehetett— több ered­ménye, mint a jelenleg követett politikának; azon­ban én tagadom azt, hogy az országgyűlésnek az elnapolásig követett eljárása minden tekintetben eredménytelen maradt volna. Tagadom ezt kivált azoknak szempontjából, kik, mint én, 1861-ben a határozati párthoz tartoztunk, s a múlt országgyű­lés alatt a jobb centrum által követett politikát, ha nem is olvadtunk bele, mi is helyeseltük és mi is támogattuk. A múlt évben sikerűit volt az ország nagy részében elhitetni azt, hogy a nemzet szenve­déseinek, melyekkel 1861 óta sújtatott, az 1861­diki képviselőház merev magatartása és különö­sen a határozati pártnak tulcsapongása volt oka. Mi tudtuk azt, hogy ez nem áll; de a mit mi tud­tunk, az iránt fel kellett világosítani a közvéleményt is; de ezt nem tehettük másként, mint ha pártoltuk a jobb. közép ama politikáját, a mely szerint nem sértve jogainkat és törvényeinket, a szélső határig elmentünk a kiegyenlítés érdekében. És e politikánk meg is termetté gyümölcsét, mert az ország lát­va ez eljárást, és tapasztalván mégis, hogy jogos kívánalmaink megtagadtatnak, ma már, úgy hi­szem, egészen másként vélekedik. (Helyeslés a bal ol­dalon.) Miután igen sokan emlegették a következe­tességet, legyen szabad—nem czáfolásul, hanem csak saját magam nézete fölállítása végett—elmon­danom, hogy mit tartok én politikai következetes­ségnek. Én elismerem, hogy a következetesség a politikai morálnak egyik része, és azt tartom, hogy következetesnek kell lenni minden embernek a czélban, melyet maga elé kitűzött; következe­tesen kell követnie efgy irányt, egy czélt mindad­dig, míg azt el nem érte: és a ki ez ellen vét. vét a politikai morál ellen. De nem osztom azon nézetet, hogy következetesség szempontjából minden vál­tozott viszonyok között és mindig ugyanazon esz­közökkel kelljen élni. Én részemről azt tartom, hogy a ki a következetességet az eszközök ugyan­zonosságába helyezi, az eszközöket a czél fölé he­lyezi. Bevégeztem, t. ház, előadásomat. Indokoltam első- beszédemben, a mennyire ez tőlem kitelt, in­dítványomat ; most igyekeztem megfelelni néme­lyekre, melyek az ellen felhozattak: minő siker­rel, a fölött a t. ház fog határozni. Vérmes remé­nyeim természetesen nem lehetnek"; azonban bár­miként üssön ki e határozat, az én indítványom fogadtassák el, vagy — mint majdnem bizonyo­san mondhatom — annak ellenkezője: nem tehe­tek egyebet, mint, hogy teljes szívből és lélekből kívánjam, hogy bármi legyen a t. ház megállapo­dása, az hazánk jóllétének fölvirágoztatására szol­gáljon. (Éljenzés.) T. ház! Nem kellemetes dolog politikai com­binatiókban csalatkozni, nem kellemetes kivált, midőn csalatkozásunk a tények által mindenki előtt nyilvánvalóvá tétetik; de mégis lelkem mé­lyéből fohászkodom azért, hogy ha az enyémmel ellenkező nézet állapittatik meg, ne a t, ház több­sége, mely azt elfogadta, de én legyek az. ki csa­latkoztam ! (Zajos éljenzés.) Deák Ferencz: T. ház! (Halljuk! Hall­\juk!) Indítványom részletes kifejtését nem tartot­: tam szükségesnek, mert az igen egyszerű, s úgy hiszem, igen világos; én legalább bővebb fejtege­tésekkel sem tudnám azt világosabbá tenni. Indít­ványom indokolására azért nem szólaltam föl ed­dig, mert úgy vagyok meggyőződve, hogy, miu­tán az én indítványom minden része a ház eddigi határozatainak föntartását tűzte ki czélul, ugyan­azon okok, melyek a házat ezen határozatok ho­zatalára indították, támogatják az én mostani in­dítványomat is. (Helyeslés a jobb oldalon.) Az ország sebei súlyosak ós veszélyesek; ne­künk föladatunk e sebek orvoslása fölött tanács­kozni, és az orvos, midőn súlyos sebet kell orvo­solnia, nem azt -keresi mindenek előtt, melyik kéz ütötte a sebet, hanem azt, melyik legyen az orvos­ság, melylyel azt orvosolhassa. Én tehát személyek­kel, kik e sebeket osztogatják, bíbelődni nem fo­gok ; a személy eljárásának megítélése a történe­lemé. Nekem kifogásom főként és kizárólag a rend­szer ellen van, azon absolut rendszer ellen, mely minden bajainkat okozta. Ezen rendszer ellen kifo­gásaimat többször előadtam, a ház azokat osztotta és fölirásokban is kifejezte. Személyek a rendszer fönmaradása mellett különbséget nem tesznek; a 16*

Next

/
Thumbnails
Contents