Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.
Ülésnapok - 1865-78
LXXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 6. 1866.) 123 nünket, hogy ábrándok után ne kapkodjunk. Komárom városa képviselője, t. barátom ellenében védelme alá vette az európai közvéleményt, mint olyant, mely az ily fait aceomplik által sújtott népek ügyét részvéte és pártfogása alá szokta venni. (Helyeslés a bal oldaton.) Most, t, ház, mert valóban magam is óhajtanék beszédem végéhez jutni, szabad legyen igen tisztelt képviselőtársam Madarász József előadására egy pár szót elmondani. Igen természetesen nem lehet czélom czáfolni őt, mert a jelen kérdésben vele tökéletesen egyetértek; nem lehet czélom megtámadni, ellensúlyozni akarni előadását, mert a legtöbbre nézve , a mit előadott, vele egyetértek. Csak azt, a mit 6' ezen országgyűlésnek az elnapolásig követett politikájáról szólott, saját szempontomból akarom megvilágosítani. 0 ezen politikát roszalja, és a roszalás egyik indokául azt is fölemlíti, hogy az semmit nem eredményezett. Lehetne ugyan már az ellen is kifogásom, hogy valamely politikát tisztán eredménytelensége miatt lehessen elitélni, és maga ö' is az 1861-ki politikát helyeselte, pedig közjogi helyzetünknek javítására annak sem volt — mert nem lehetett— több eredménye, mint a jelenleg követett politikának; azonban én tagadom azt, hogy az országgyűlésnek az elnapolásig követett eljárása minden tekintetben eredménytelen maradt volna. Tagadom ezt kivált azoknak szempontjából, kik, mint én, 1861-ben a határozati párthoz tartoztunk, s a múlt országgyűlés alatt a jobb centrum által követett politikát, ha nem is olvadtunk bele, mi is helyeseltük és mi is támogattuk. A múlt évben sikerűit volt az ország nagy részében elhitetni azt, hogy a nemzet szenvedéseinek, melyekkel 1861 óta sújtatott, az 1861diki képviselőház merev magatartása és különösen a határozati pártnak tulcsapongása volt oka. Mi tudtuk azt, hogy ez nem áll; de a mit mi tudtunk, az iránt fel kellett világosítani a közvéleményt is; de ezt nem tehettük másként, mint ha pártoltuk a jobb. közép ama politikáját, a mely szerint nem sértve jogainkat és törvényeinket, a szélső határig elmentünk a kiegyenlítés érdekében. És e politikánk meg is termetté gyümölcsét, mert az ország látva ez eljárást, és tapasztalván mégis, hogy jogos kívánalmaink megtagadtatnak, ma már, úgy hiszem, egészen másként vélekedik. (Helyeslés a bal oldalon.) Miután igen sokan emlegették a következetességet, legyen szabad—nem czáfolásul, hanem csak saját magam nézete fölállítása végett—elmondanom, hogy mit tartok én politikai következetességnek. Én elismerem, hogy a következetesség a politikai morálnak egyik része, és azt tartom, hogy következetesnek kell lenni minden embernek a czélban, melyet maga elé kitűzött; következetesen kell követnie efgy irányt, egy czélt mindaddig, míg azt el nem érte: és a ki ez ellen vét. vét a politikai morál ellen. De nem osztom azon nézetet, hogy következetesség szempontjából minden változott viszonyok között és mindig ugyanazon eszközökkel kelljen élni. Én részemről azt tartom, hogy a ki a következetességet az eszközök ugyanzonosságába helyezi, az eszközöket a czél fölé helyezi. Bevégeztem, t. ház, előadásomat. Indokoltam első- beszédemben, a mennyire ez tőlem kitelt, indítványomat ; most igyekeztem megfelelni némelyekre, melyek az ellen felhozattak: minő sikerrel, a fölött a t. ház fog határozni. Vérmes reményeim természetesen nem lehetnek"; azonban bármiként üssön ki e határozat, az én indítványom fogadtassák el, vagy — mint majdnem bizonyosan mondhatom — annak ellenkezője: nem tehetek egyebet, mint, hogy teljes szívből és lélekből kívánjam, hogy bármi legyen a t. ház megállapodása, az hazánk jóllétének fölvirágoztatására szolgáljon. (Éljenzés.) T. ház! Nem kellemetes dolog politikai combinatiókban csalatkozni, nem kellemetes kivált, midőn csalatkozásunk a tények által mindenki előtt nyilvánvalóvá tétetik; de mégis lelkem mélyéből fohászkodom azért, hogy ha az enyémmel ellenkező nézet állapittatik meg, ne a t, ház többsége, mely azt elfogadta, de én legyek az. ki csalatkoztam ! (Zajos éljenzés.) Deák Ferencz: T. ház! (Halljuk! Hall\juk!) Indítványom részletes kifejtését nem tartot: tam szükségesnek, mert az igen egyszerű, s úgy hiszem, igen világos; én legalább bővebb fejtegetésekkel sem tudnám azt világosabbá tenni. Indítványom indokolására azért nem szólaltam föl eddig, mert úgy vagyok meggyőződve, hogy, miután az én indítványom minden része a ház eddigi határozatainak föntartását tűzte ki czélul, ugyanazon okok, melyek a házat ezen határozatok hozatalára indították, támogatják az én mostani indítványomat is. (Helyeslés a jobb oldalon.) Az ország sebei súlyosak ós veszélyesek; nekünk föladatunk e sebek orvoslása fölött tanácskozni, és az orvos, midőn súlyos sebet kell orvosolnia, nem azt -keresi mindenek előtt, melyik kéz ütötte a sebet, hanem azt, melyik legyen az orvosság, melylyel azt orvosolhassa. Én tehát személyekkel, kik e sebeket osztogatják, bíbelődni nem fogok ; a személy eljárásának megítélése a történelemé. Nekem kifogásom főként és kizárólag a rendszer ellen van, azon absolut rendszer ellen, mely minden bajainkat okozta. Ezen rendszer ellen kifogásaimat többször előadtam, a ház azokat osztotta és fölirásokban is kifejezte. Személyek a rendszer fönmaradása mellett különbséget nem tesznek; a 16*
