Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.
Ülésnapok - 1865-78
108 LXXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 6. 1866.) hanem fölszólították a községeket, állítsanak önkényteseket. A községek erre rá is állottak; az erre megkívántató összegeket kivetették leginkább azokra, kiknek fiai jöttek sorozás alá. Ezek legnagyobb megerőtefcéssel kifizették a rajok kivetett összegeket, mert a hivatalnokok által biztosíttattak, hogy így fiaik mentve lesznek a katonai kötelezettségtől. De alig egy pár hét múlva érkezik egy ujabb rendelet, mely által meghagyatik, hogy az ez évbeli katona-kötelezettek mind besorozandók, mind sorozás alá vetendők. S igy azok, kik pénzzel, kik helyettesítés által fölmentve hitték magokat, mert biztosíttattak a hivatalnokok által, más rendelet következtében besoroztattak. Azt hiszem, ha a magyar minisztérium kineveztetnék, a hatóságok rögtön helyreállíttatnának, talán az átmenet első időszakában állanának be némely súrlódások; de hogy ezek az országra és lakosaira oly káros következéssel lennének, mint csak az általam most fölhozott esetek, azt nem hiszem, pedig daczára a hirlelt kormányzati egységnek, a kormányzat különböző ágai között ily eseteket még számosakat lehetne fölhozni. Az előttünk fekvő két indítvány a föliratra és a fölirat szükségére nézve egyetért; de mi a legközelebbi teendőnk ? mit kell legközelebb elhatároznunk ? ez iránt nagy a kettő közt a különbség. Én e tekintetben pártolom t. képviselőtársam Deák Ferencz indítványát: pártolom pedig azért, mert azt látom, hogy a velünk e tekintetben egyet nem értők is föl akarnak irni, miből azt következtetem, hogy minden reményről, törvényes kívánalmaink teljesitése iránt, még ők sem mondottak le — le talán elvileg, de gyakorlatilag nem — mert föl akarnak irni; pártolom továbbá azért, mert bár igen sokféle szépet hallottam a következetességről mondani, mégis meggyőződésem csak az marad, hogy tőlem a következetesség azt kívánja, a következetesség mellett nézetem szerint addig meg kell maradni, határazásunkat addig fen kell tartani, míg nem változtak meg a viszonyok, míg nem multak el, míg nem szűntek meg az indokok, melyek bennünket a határozat hozatalára indítottak. Ha ezt ily változások előtt tennők, akkor a következetlenség súlyos hibájába esnénk, melytől óvakodnunk kell. T. képviselőtársam Várady Gábor, még egy más nézetet is fejtett ki a következetességről. Azt állitá, ha a haza java kivánja, azt oly szorosan követni nem kell; essünk inkább a következetlenség hibájába, de tegyük azt, mit a haza java kivan. (Fölkiáltások bal felöl: Ezt nem mondta!) Én úgy emlékezem, hogy t. képviselőtársam Várady Gábor ezt mondta. Várady Gábor: Nem mondtam! Vay LajOS b.: Én tehát igy fogva föl a dolgot, igy levén meggyőződve, erre akarok felelni. Hogy ily eshetőség beállhat, nem tudom; de söt épen azt hiszem, hogy a következetesség mellett maradva, nem hogy kárt tennénk a hazának, de talán épen annak javát mozdítjuk elő. Továbbá — meglehet, hogy ismét csalatkozom — még egy észrevételem van t. Isépviselőtársam Várady Gábor egy kitételére. Mint mondom, nem tudom, hogy csalatkozom-e ; de ugy vélem, előadásában azt is hallottam, hogy midőn e ház többségét elemzé, átalánosságra átmenve, azt monda, hogy azzal vigasztalja magát, hogy az e házban létező többség nem többség az országban. Várady Gábor: Ezt mondottam! Vay LajOS b.: Én azt hiszem, hogy t. képviselőtársam, midőn ezt monda, a maga véleményét, saját meggyőződését kivánta nyilvánitani. En is ezt nyilvánitom, midőn állítom, hogy én egészen más véleményben vag3^ok; de egyszersmind e véleményemet indokolni is akarom. Emlékezzünk vissza az országgyűlést megelőző időszakra, midőn ez kihirdettetvén, a választási mozgalmak az országban megkezdődtek, midőn a választók összejöveteleket tartottak, midőn egyetlen egy út állt elő az országban, hogy a választók nyilváníthassák vélekedésüket: akkor a nagy többség tagadhatlanul oda nyilatkozott, hogy a képviselő-jelöltek ösmerjék el azon elveket, melyek 1861-iki második föliratunkban foglaltatnak, és ezt röviden ki akarván fejezni, azt mondották: ismerjék el a képviselő-jelöltek Deák Ferencz elvét. Ha visszaemlékezünk azon időszakra, az igen t. képviselő-jelölteknek igen nagy része, csaknem többsége azon elvek mellett nyilatkozott, és ez elvek mellett választattak el, és ezen elvek mellett vannak itt és munkálkodnak most is e teremben. És azt hiszem, igen nehéz volna bebizonyítani, hogy eddigi munkálkodásainkban mi bármely jogát a nemzetnek föladtuk volna, vagy bármely törvényes kívánságunkról most lemondtunk volna. Igy állván a dolog, ha most mégis más volna a többség véleménye ez országban, mint e házban: akkor a változás nem itt történt, hanem kellett volna kün történnie az országban. De én részemről se átalában a választók, de kivált tulajdon választóim ellen ezen vádat emelni nem akarom. Csak még néhány szót a tárgyhoz ! Ha a Tisza Kálmán barátom indítványában ajánlott\határozatot elfogadnók, akkor talán véleményem szerint a kormányra pressiot gyakorolnánk. Én nyiltan bevallom, részemről nem vonakodnám a pressio gyakorlatától, hanem csak akkor, ha meg volnék győződve, hogy ezen pressio oly erős, hogy az előttünk fekvő akadályokat elhárítani képes; de oly pressio, mely erre elég hatálylyal nem bir, ez