Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-78

'* LXXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 6. 1866.) 105 LXXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS 1866. deczember 6-dikán Andrássy Gyula gróf elnöklete alatt. Tárgyal: A Tisza Kálmán és Deák Ferencz fölirati indítványai fölötti tárgyalás folytattatván és befejeztetvén, az előbbié félrevettetik, az utóbbié pedig elfogadta tik. Az ülés kezdődik d. e. 10 í / i órakor. Elnök: T. ház! A jegyzőkönyvet Joannovics György vezeti, a szólani kívánókat jegyzik Rá­day László gr. és Tóth Vilmos. A mai ülés első tárgya a tepnapi ülés jegyzőkönyvének fölol­vasása. JoannOViCS György jegyző falvassá a de­czember 5-dikén tartott ülés jegyzökönyvét.) Elnök: A fölirati indítványok fölötti tanács­kozás folytattatik. Tóth TilmOS jegyző : Kacskovics Ignácz! (Eláll! Eláll! Halljuk!) KacskOViCS Ignácz: A tanácskozás ötödik napján, annyi jeles után, figyelmet kérni a sze­rénység korlátin túlesnék, ha szükségét nem lát­nám kijelenteni azon eró's meggyőződésemet, hogy viszonyaink közt nem helyes azon dialektika, melynek éle a ház belsejének van fordítva: hisz mi mind egy alapon állunk, egyből indulunk ki, sez alap a hazaszeretet; és egy czélratörekszünk, s e czél az alkotmány helyreállítása. Én, a fölirat s 67-es bizottság munkálatának folytatásán túl, mostani tanácskozásainktól egy magasb eredményt vártam: egy eró's közvéle­ményt teremteni, de nem csak itt, mint Budaváros érdemteljes követe monda, országosat, de túl a Lajtán is. Ha azon hatalmas erők, kik a tudomány, élet és szónoki tehetség szikráit egymás ellen szór­ták jobbra-balra, ezt oda fordítják, hol óhajtásaink akadályai léteznek, kifejtik, megismertetik jog­alapjainkat, melyeket a legviharosb idők a biro­dalom fentartására elégnek találnak, s kifejtik elleneinknek a birodalmat tönkre tevő ügyetlen­ségét : végre az igazság elhat oda is, a hol ajtót zár­nak előtte. E capacitatió czélszerűbb eszköz a ne­gationál: őseink birtokon belül éltek e fegyverrel, de a birtokon kivűl lévőt Isten különös kegyelem nélkül birtokon kivűl hagyja. A capacitatió eszkö­zén kivűl van-e eszközünk az alkotmány vissza­szerzésére, miután őseink 1687-ben lemondtak az KÉPV. H. NAPLÓ. i86 6 / 6- ni. ellenállási jogról ? Igen, egy hatalmas fegyver: az ős anathema. A részletezést, a hosszura nyúlt s már meg­unt ötnapi vitatkozás miatt, elhagyom; pedig a történet és jogtudomány sokat jegyzett föl, miket ép e helyen kellene illustrálniin usum Delphini. Tehát csak per apices. Ki nem tudja, hogy az ős vezérvá­lasztásnál kötött kétoldalú szövetségben a vezérnek hűséget, a nemzetnek törvényei megtartását, a köz jókban részesülést, és a mi fő, az ország s vezér tanácsából ki nem zárathatást biztosították ? Sanc­tio: halál az alattvalóra, s anathema a vezér- és örökösökre, ki a szövetséget sérti. íme, e kevés szókban foglalt alkotmányban megvan az alkot­mányos garantiák minden kelléke : ezért lelkesült s lelkesül a nemzet érte, s a mellett, ki azt védi, haraggal fordul el attól, ki azt sérti, ezért él ezer év után is lelkünkben s lelkesülünk érte; míg a lajtántúli doktorok által alkotott s mától holnapig élő constitutiók mellett csak az lelkesül, ki érte s általa fizettetik. Ez ős anathema uralgott törvé­nyeink fölött, s a keresztes hadak fegyverzörejé­vel törvénykönyveinkbe behozott ellenállási jog­nem változtatott rajta, s nem változott annak ki­törlése által. Ezt illustrálnom kellene; de elha­gyom , azon megjegyzéssel és corollariummal, melynek indokolására nincs idő, hogy törvény­hozásunké a dicsőség , hogy azt nyíltan törvény­be igtatta s ki is törölte, míg máshol titokban él ma is, s palotaforradalmak s a disponibilitásban levő fejedelmek lajstromában nyilatkozik. Mig élt, őseink nyilt méltósággal kezelték; s nekünk Vi­segrád és Siklós emlékénél nincs okunk pirulni, mint más nemzeteknek. Őseink e jogot föláldoz­ták a testvér-vér kíméletének s a korona tiszteleté­nek ; de nem is volt szükséges: mert, mint előtte és utána is, élt és él az ős anathema, mely milliók vérében él és működik, a trónt lelkesülve emeli, vagy tőle elfordulva sülyedni hagyja, a nélkül hogy érintené. Emlékezzetek József korára: ő kitért a hit-letétel elől, feledve, hogy a successio cum 14

Next

/
Thumbnails
Contents