Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.
Ülésnapok - 1865-78
106 LXXVIIL OESZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 6. 1866.) onere vádit; fölforgatta az alkotmányt, mely 11 -őse esküje által lepecsételt fidei commissuma volt. S az ős anathema minden tetteit sikertelenséggel kisérte. Bár kora legbölcsebbjei közé tartozott, s élte minden gondjait alattvalói boldogitására fordítá: az alkotmány elveszte fölött elszomorodott nemzetben, mint egy villámütésre, kihalt a szeretet, bizalom, s vele a lelkesedés: tetszhalottá lett, mint ma. Legbölcsebb intézkedései, mint a sziklára vetett mag, nem vertek gyökeret, meglazultak az állam erei, Német-Alföld elszakadt, a gyönge töröktől is vereséget tűrni volt kénytelen, s végre is jó szándékai sikertelensége fölött megtört lélekkel, áldástól nem kísérve, szállt sirjába. íme az ó's anathema hatása. És ti, bölcs tanácsadók, csak magatok nem látjátok, hogy ez ó's anathema virraszt fölöttetek s teszi sikertelenné minden tetteteket ? hiusítja meg még a jót is a roszszal együtt? Nem érzitek, hogy a kihalt bizalom és megtört lelkesedés homály ositá el Solferino s Szadova napjait? Az idő parancsolja, rövid legyek; de az idő parancsolja nektek is, oldjátok meg az ős anathema hatását, varázsát, míg nem késő! Kövesse felséges urunk II. Lipótot: állítsa viszsza az alkotmányt, tegye le a varázst megoldó hitet; s mint Lipót 1793-ben a franczia forradalom iszonyaitól reszkető trónok közepett, szilárdan kiáltsa Európának: „Értse meg Európa, hogy Magyarországunkban,midőn az saját törvényei szerint korniányoztatik, s a közjó fölötti gondokban részt venni fölhivatik, felséges uralkodó házunk föltalálandja azon erős támaszt, mely legdühösebb ellenségeinek is képes ellenállni." Tegye ezt felséges urunk. s a dermedt oroszlán, melyet a mesebeli bécsi doktorok impune rugdaltak, mintegy delejütésre fölébred s megmenti a roskadozó birodalmat — míg nem késő. (Helyeslés a jobb oldalon.) Ráday László gr. jegyző: Csanády Sándor! Csanády Sándor: Tisztelt ház ! A tárgyalás alatti leiratból ismételve azon meggyőződésre jutottam, hogy a jelenlegi kormány — mely a nemzet bizalmát nem birja, s mely ellen, ha felelős kormány volna, a legközelebbi időkben történt eljárásaért és mulasztásaiért perbefogási indítványnyal léptem volna föl a képviselőház előtt — a jelen kormány, mondom, egyátalában nincs hivatva arra, hogy az uralkodó és a nemzet közt fenálló nehézségeket eloszlassa, hogy a nemzet jogos és törvényes követeléseinek érvényt szerezzen, hogy királyaink által szentesített törvényeink életbeléptetését eszközölje, azon egyszerű oknál fogva, mert maga e kormány legnagyobb ellensége a nemzetet egyedül boldogítható magasztos 1848-iki törvényeknek. (Helyeslés a bal oldalon.) Állításom igazolásául legyen szabad megemlítenem a kormány ; azon téves eljárását, hogy az uralkodónak a nemj zettel kiegyezkedésének egyik alapjául az úgynevezel t közösügyi albizottság munkálatának elfogadását jelenti: oly munkálatot, mely diplomatice nem létezik, mely. munkálatnak létezéséről magának a képviselőháznak is csak magán tudomása van; oly munkálatot, mely a nemzet alkotmányos jogainak egy nagy részét föladja, (Helyeslés balról) mely föláldozza az ország önállását, függetlenségét, (Helyeslés a szélső bal oldalon) s mely által a personálunio valóságos realuniová szándékoltatnék átalakítta tni. (Élénk ellenmondás jobbról, helyedés balról.) A leirat a kiegyezés mulhatlan föltételéül tűzi ki továbbá annak szükségességét, hogy az állítandó ujonczok számának és szolgálati idejének meghatározása, a hadsereg, a közvetett adók, az egyedáruság és államadósságok mi módon kezelésének meghatározása iránti intézkedési jogok jövőre teljes hatalommal az uralkodóra ruháztassanak át, mely jogok pedig, a legrégibb időtől fogva, a nemzet í sajátjai voltak. Tisztelt ház, ha a nemzet mindazon jogokról lemond, mely jogokról való lemondás tőle, mint a kiegyezkedés föltétele, követeltetik, úgy a nemzet megszűnik magyar alkotmányos nemzet lenni, és Magyarország nem leend más, mint adófizető provincziája a német-osztrák tartományoknak. (Helyeslés a szélső halon.) Úgy látszik, a kormány a leirat készítésekor számításba vette azon elvi változásokat, melyek némely politikai körökben észlelhetők; számított továbbá a nemzet megpuhitására. Számításának egy részében valóság'gal nem is csalatkozott. Ugyanis, ki hitte volna — mi pedig megtörtént — hogy ugyanazon férfiai e hazának, I kik 186l-ben a nemzet közakaratával találkozott \ föliratot készítették, ez országgyűlést oly közösügyi munkálattal lepjék meg, mely közös ügyek létezését én ugyan soha el nem ismerem, mely munkálatnak elfogadása alkotmányunk megsemmisítését fogná okvetlen maga után vonni? (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Azonban, hála a nemzet sorsa fölött őrködő gondviselésnek! e számítás másik része nem tel; jesűlt: mert a nemzet a rája nehezedett súlyos nyoj mások alatt sem puhult meg. Jelenleg is ragaszI kodik ősi alkotmányához inkább, mint valaha, és ! kész tűrni, mint tűrt 17 szenvedés teljes éven keresztül, mintsem királyi esküvel szentesített törvényei közül csak egyet is föladjon. Ugyanazért óhajtom, hogy az országgyűlés föliratában mondassék ki, hogy a képviselőház, az; í alkotmány tökéletes helyreállítása előtt, se országgyülésileg, se küldöttségileg, vagy bizottságilag munkálkodni nem fog; mondassék ki, hogy a képviselőház a kir. leiratban kijelölt egyezkedési alapokat el nem fogadhatja,, hacsak árulója nem akar
