Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-77

LXXVII. OKSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. ő. 1866.) 101 S ezt, uraim, a lovagiasság is követeli, a melylyel ezen országgyűlés mindig dicsekedett. Szégyenitsük meg a lajtántuli skriblereket és szájhősöket, a kik azért, hogy ötéves alkotmányukat fölfüggesztették , kígyót, békát kiáltanak a mostani kormányra ; muttassuk meg nekik, hogy, habár ezer éves alkotmányunk tizennyolcz év óta van felfüggesztve, hogy, habár e 18 év minden vagyonunkat fölemésztette, mi mégis bizalomteljesen fordulunk császár ő felségéhez,(Nagy zaj. Nem ismerünk császárt!) kérve, állítsa vissza ' alkotmányunkat. (Zaj.) Munkálkodjunk tovább, uraim, fogadjuk el a 15-ös albizottság munkálatát. {Nagy zaj és derültség a bal oldalon.) Csak így fogjuk megmutatni, hogy kivánatainkat nem a szerencsés vagy szerencsétlen körülményekhez alkalmazzuk ; csak igy fogjuk megmutatni, uraim, hogy mi nem a szenvedélyesség politikáját követjük , hanem csak azt kívánjuk, a mihez jogunk van, csak azt kívánjuk, mi a mienk. Pártolom Deák Ferencz indítványát. (Zaj. Szavazzunk! Holnap! Ma! Halljuk az elnököt!) Elnök : Tisztelt ház ! A házszabályok értelmében az elnök a képviselők kívánsága szerint tartja, vagy oszlatja föl az ülést. Meg fogja tehát engedni a tisztelt ház, ha a képviselő urak véleményét kérem mindenekelőtt a fölött, mit méltóztatnak határozni, miután úgy tudom, hogy sokan vannak, kik ma még folytatni óhajtják a tanácskozásokat. Méltóztassanak fölkelés által az iránt nyilatkozni, kívánják-e ma folytatni a tanácskozást, vagy pedig holnap ? A kik ma akarják folytatni méltóztassanak fölkelni. (Megtörténik.) A többség óhajtja, hogy az ülés ma folytattassék. Méltóztassék tehát a jegyző úr fölszólítani a következő szónokot. Várady Gábor: Méltóztassék megengedni, nem volt kitűzve azon kérdés, hogy kik álljanak föl: vajon a kik ma folytatni akarják-e, vagy akik nem. (Fölkiáltások: Fii volt téve a kérdés! Ki van mondva a határozat!) Elnök: Bocsánatot kérek. Hivatkozom a ház valamennyi tagjára, hogy a kérdést kitűztem és világosan megmondtam, hogy azok keljenek föl, kik az ülést ma kívánják folytatni. (Helyeslés.) Deák Ferencz : (Halljuk! Halljuk Deákot!) A mi a folytatás kérdését illeti, mihelyt vannak többen, kik a szótól elállani nem akarnak, azokat a szótól elzárni még csak morális pressio által sem tartom czélszerűnek. A másik pedig, a mire a tisztelt házat figyelmeztetem, az, hogy az ügy nagyon fontos, és a vég eredményt még azon esetre is, ha nagyon soká folytatnék a tanácskozást, alig fogjuk már ma elérni, már csak azért sem, mert a szavazás nem történhetik meg, mivel sokan nem számítottak arra, hogy ma be legyen végezve a tanácskozás, és bizony számosan hiányzanak a ház padjairól. Ha tehát a tanácskozásokat ma be nem zárhatjuk, azt is figyelembe kell venni, hogy a ház figyelme kifárad órákig tartó tanácskozások által; ez pedig nem oly tárgy, melyről az ember mintegy könnyen odavetve beszélhet, nem oly tárgy, melynél a beszédek megítélésére feszült figyelemmel ne kellene lenni. Én tehát azt hiszem, folytassuk a tanácskozásokat holnap; (Helyeslés) vagy ha még egy ideig, például egy fél óráig akarnának szólani némelyek, ez ellen senkinek sem lesz ellenvetése. (Helyeslés.) Elnök: Ha jól fogtam föl a nagyérdemű képviselő ur nyilatkozatát, ő nem akarná semmi morális pressio által a talán már túl a rendén is igénybe vett figyelem fentartása által ezen tárgyat siettetni. De á háznak már van egy határozata, mert midőn a kérdés föltétetett, hogy folytassuk-e jelenleg a tanácskozásokat, vagy nem, azokat a ház; folytatni kívánta. S azt tartom, ezzel nincs ellentétben az, a mit a nagyérdemű képviselő úr mondott, t. i. ne folytassuk addig, míg a figyelmet túlfárasztjuk ; hanem vannak még néhányan, kik szólni akarnának: ám tessék beszélni. Ráday László gr. jegyző: Szílády Áron! (Szavazzunk!) r Szilády Áron: Tisztelt ház! Ha a közvetlen előttem szólott urak elálltak volna a szótól, hogy a ház figyelmét ne fáraszszuk, én is szívesen elállnak ; de minthogy ez nem történt, sőt meg kell győződve lennem, hogy a közvetlen előttem mondott szavak némelyike még hosszabbra fogja nyújtani s keserűvé is teheti a vitát: szólni fogok, de csak röviden és összevontan. Szólni akarok különösen az okokhoz, melyek előttem elmondattak, indokolván egyszersmind saját szavazatomat. A túlsó félen fölhozott okok közt találok egyet, a melyet az illetőt, képviselő ur az általa a végre előterjesztett erősségek között, hogy a 67-es választmány működésének folytatása szükségesnek lássék, mint fontosabbat, okadatolása és indokai legvégére helyezett; de a melyet én, megvallom, nem tudok egyébnek nevezni, mint fictionak. Ezt találtam én épen azon sok meggyőző erővel, sok művészettel előadott szónoklatban, melyet Horvát Boldizsár képviselőtársunk elmondott. Az mondatott ebben, hog-v nekünk ki kell békülnünk Ausztriával: „mert azon eventualis esetre, ha közös erőfeszítésünk daczára sem sikerülne Ausztriát fentartanunk, legalább elérnők azon czélt, hogy egy bekövetkezhető katastrofa Magyarországot, mint rendezett államot találná itt, s a hatalmaknak mindenesetre nehezebb lenne egy létező államot minden ok nélkül az élők sorából kitörülni, mintsem ellenkező esetben a tényleg nem létező Magyarországot ignorálni."