Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-77

100 LXXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 5. 1866.) hassa. És nem hiszem, tisztelt képviselő úr, hogy se mi egyenkint, se azon nemes férfiú arcza, ki minket e nehéz és önfeláldozó csatákon vezérel, mindenre, mit eddig tett, valaha szégyenpirral borittassék el. Mert a t. képviselő úr tudni fogja azt, hogy azon ember, a ki Krisztus keresztjét fölvinni segített a hegyre, habár fáradalmas, nehéz munkájában némelyektől gúnyoltatott is, ezen gúnynak nyilait nem érezte, 6' csak egyet tudott, csak egyet érzett, azt t. i., hogy midőn ezt tette, kötelességét teljesítette. (Elénk helyeslés a jobb Maion.) Nem akarom a t. ház figyelmét — noha szándékom lett volna — a dolog érdemleges vitatásával fárasztani; csak épen annyit akarok mondani, hogy én, ha vannak, kik aggódnak, részemről tiszta lelkem- s meggyőződésemből osztom aggodalmaikat: mert ránk nézve is kevés vigasztalás fekszik a kir. leirat azon szavaiban, hogy reményeink küszöbéhez értünk. Mit ér nekünk, t. ház, hogy a küszöbhöz értünk, ha az, a mit szeretünk, a mit visszanyerni óhajtunk, a küszöbön belül van, s ahhoz jutni majdnem lehetetlenség, miután mi a küszöbön túllépve mindazokat elnyerni kívánjuk *? Mi forrón óhajtjuk azt, a mit Komárom városa t. képviselőjének a 24-ikei országos ülésben mondott azon szavai kifejeznek, miszerint Magyarországot nem annyira írott törvényei, mint összes hazafiainak hazafiusága s kitartása mentheti meg'. Azért kérjük, hogy a mi jó szándékainkat épen úgy tisztáknak tartsák, a mint valóban mi a másik oldalról azt elhiszszük. Ennek következtében, nem akarván tovább fárasztani a t. ház türelmét, DeákFerencz indítványát minden részben pártolom. (Zaj. Szavazzunk!) Ráday László gr. jegyző: Gubody Sándor! Gubody Sándor: Elállók. Tóth Vilmos jegyző : Faúr János ! Faur János: Elállók. Ráday László gr. jegyző: Pap Lajos! Pap Lajos: Elállok. TÓtll Vilmos jegyző: Hosszú József! HOSSZÚ József: T. képviselőház! (Szavazzunk!) Rövid akarok lenni, részint azért, mert a mit mondani akartam, már mások elmondták, részint . pedig azért, mert nem akarok visszaélni a ház türelmével. A ház asztalára két indítvány van letéve: az egyik az, melyet Tisza Kálmán, a másik, melyet Deák Ferencz nyújtott be. Mindkét indítvány megegyezik abban, hogy fölírjunk; de nem abban, hogy mit kell azután cselekednünk. Én csak arról akarok szólani, hogy melyik ezek közül a következetesebb, s melyiket kell elfogadnunk ? Uraim ! tekintsünk vissza e háznak munkálataira, és akkor nem akarva is be kell látnunk, hogy nincs más út, mint az, hogy kövessük Deák Ferenczet. F. évi márczius 8-kán leérkezett egy kegy. kir. leirat. Ezen leirat merőben megtagadta hazánk alkotmányát, megtagadta az 1848-ki törvények revisio előtti elfogadását; és mégis, uraim, azon egyének, kik most azt mondják, függeszszűk föl a munkálkodást, akkor nem csak azt mondták: válaszszunk a közös ügyekre nézve egy 67es bizottságot, de e bizottságot meg is választották, s abban részt is vettek. Most ismét egy másik kir. leirat érkezett le, mely a dualismust elismeri s elvben elfogadja. Megígéri a kormány, hogy ha a közös ügyekre nézve in principio megegyezünk, kifogja nevezni a minisztériumot, melynek közbejöttével fogja a nemzet revideálni a 48-iki törvényeket. Ugyan mondják meg, uraim, miért ne lehetne most tovább folytatni a munkálkodást, hacsak azt nem akarjuk, hogy a következetlenség vádjával illettessünk? Nem tartanak, uraim, attól, hogy a nép, mely bennünket megválasztott, átlátván, hogy mi akasztjuk meg az alkudozásokat : minkét fog átkozni ? Nem gondolják meg, uraim, hogy a nép, mely 18 évtől fogva megunta ezen állapotot, szemünkre vetendi, hogy nem teljesitettük kötelességünket ? (Nagy zaj. Ellenmondás.) Uraim! a nov. 17-ikei leirat egy jobb jövőre nyújt reményt. Meglehet ugyan, hogy csak szemfényvesztés; de ha mi leszünk okai annak, hogy a nép ne győződjék meg arról, hogy a novemberi leirat csakugyan szemfényvesztés, akkor méltán fog minket átkozni. Uraim! meg vagyunk híva azért, hogy a közös ügyeket elintézzük; meg vagyunk híva azért, hogy az unió szabványait kidolgozzuk. A nem magyar nemzetiségek sürgetik a nemzetiségi törvény alkotását, az összes nép kivan megyei képviseleti törvényt. Erre bizottságok rendeltettek. A baloldaliak szép phrasisokkal kívánják ezen ügyek elintézését, csakhogy a helyett, hogy a bizottságokat a munkálatok bevégzésére utasítanák, a munkálatok fölfügesztését kívánják. Van-e ebben következetesség? Én legalább nem látok. (Balról nagy zaj.) A mi pártunk a nemzetiségi ügy elintézéséről nem szólott; de hiszem és reménylemjiogy a midőn a 6 7-es bizottság folytatja munkáját, a nemzetiségi bizottság sem fog szünetelni. Tudom én, hogy nem lehet törvényt hozni felelős minisztérium nélkül; tudom én, hogy nem lehet törvényt alkotni, ha nincs koronázott király, ki azokat szentesítse. De ha mi a projectumokat elkészítjük, bizonyosan megnyugtatjuk azon nemzetiségeket, melyeket a kormány mindig az alkotmány ellen használt föl, s azok lesznek legőszintébb testvéreink, kik életűket és vagyonukat fogják a hazáért és alkotmányért föláldozni. Ezekből kiindulva, ha csakugyan I nem akarunk következetlenek lenni, (Zaj) Deák 1 Ferencz indítványát pártoljuk.