Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-77

LXXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Deez. 5. 1866.) 99 szét útja. Nem akarja átlátni, a mit már az egész világ lát: és ez, az erő nélküli makacsság folytonossága. En, t. ház, 61-től fogva mindig azon véleményben voltam, adja vissza a hatalom nekünk egészen azt, a mi a mienk, az alkotmányt: és akkor mi készek leszünk oly kiegyenlítésre, mely hazánk függetlenségével összeegyeztethető; de addig semminemű actioba nem bocsátkozhatunk. 1865ben a képviselőháznak többsége ettől eltért. En, bevallom gyöngeségemet, azon reményben , hogy a hatalom, elismerve a delictumot, restituálni fogja az oblatumot, a többséggel szavaztam: de látva, hogy a kormány, a hatalom makacsul ragaszkodik jogtalanságához, véleményem az, hogy a képviselőház térjen vissza 1861-iki álláspontjára. És itt, t. ház, ellenkező véleményben vagyok az okkal, kik ezt következetlenségnek látják. Én a morált ügy tanultam, hogy ha az ember hibázik és hibáját belátva megtér, ez koránsem következetlenség; ha valaki ellenben azt mondja: „De más a politikai morál," ezt a morált megtagadom, mert ez fedezne minden jogtalanságot, és a hatalom azt mondhatná nekünk : „Nem adom vissza, a mit tőletek jogtalanul elvettem, mert a politikai morál következetlenséggel vádolna." (Úgy van! a hal oldalon.) Én azon t. képviselőket, kik azt mondják, hogy ez szakítás, mindig úgy értettem, hogy nem ők mondják azt nekünk, hanem a hatalom mondhatná nekünk. Csakhogy a hatalom sem mondhatná, mert: turpe est doctori, si culpa redarguit ipsum. (Helyeslés bal felöl.) Hiszen ő szakított, még pedig elszakította törvényeinknek az 1 723 iki azon részét, mely a habsburg-lotharingi házat Magyarország irányában kötelezi. És ha mi azt mondanók: „Te elszakítottad a kétoldalú szerződés azon részét, mely +éged kötelez, igy mi szintén föl vagyunk, jogosítva elszakítani a minket kötelező részt:" ez volna szakítás; — de épen az ellenkezőt mondjuk: „Szüntesd meg a szakítást, de addig, míg szerződésbeli kötelezettségedet nem teljesitended, új szerződésről szó nem lehet." Azon kérdést, t. ház , hogy mi fog történni akkor? ezt a kérdő bizton tudhatta, hogy nem fejtheti meg senki: mert az a jövő, a gondviselés titka, melyet megfejteni halandónak nincs hatalmában. Hanem engedje meg a t. ház, hogy én is tegyek egy kérdést. Mi óvatosabb, a sors kereke elé akarni magát vetni valakinek a végett, hogy azt föltartóztassa ? vagy pedig azt mondani; „Uram, legyen meg a te akaratod" ? — Vagy megfordítva a tételt, mi óvatosabb: megtartani akarni azon viszonyt, melyben egy beteg testtel törvényeink értelmébe n jogilag csak a kalap közös ? vagy pezár ! dig ezen beteg testtel az eddiginél szorosabb viszonyba jutni akarná ? (Helyeslés a bal oldalon) Hallottam még azt is mondani, hogy — nem akarom annak nevét mondani — „a ki ennél jobbat tud, álljon elő!" Igen szeretném, megvallom, képviselő úr, ha a felelettel örökre adós maradhatnék ; de ha csakugyan jönni fog, a minek szerintem nem szabad lett volna jönnie, akkorra tartom fen a feleletet. T. ház! Én merem állítani, hogy ezen házban senki sincs, ki inkább kivánná az időknek azon teljességét, mely már egyszer ránk nézve is alkalmas volna az actióra; de lemondással kezdeni meg az actiót, ez a rák actiója. Ennél többre becsülöm a mozdulatlanságot: mert ha előre nem mehetek, legalább nem megyek vissza. Ennélfogva pártolom Tisza Kálmán indítványát. (Helyeslés a bal oldalon. Szavazzunk!) Tóth Vilmos jegyző: Teleki Domokos gróf! ld. Teleki Domokos gr: Elállók! Ráday László gr. jegyző: Míletícs Szveto(Nincs itt!) Tóth Vilmos jegyző: Gajzágó Salamon! Gajzágó Salamon: T. ház ! (Szavazzunk!) Nagyon rövid akarok lenni. Kétségtelen az, hogy a kegy. kir. leiratban nekünk igért föltételekkel meg nem elégedhetünk. Kétségtelen az, hogy e házban nincs ember, ki azt, a mi minekünk most igértetett, elfogadni képes legyen, a nélkül, hogy a haza alkotmányán a legnagyobb sérelmet ne ejtené. Én azt hiszem, hogy a házban e tekintben véleménykülönbség nincs: s azért véghetlen meglepett engem Madarász József képviselőnek a ház többségéhez intézett ama vádja: miként van az, hogy a háznak többsége a kormányra befolyással birni nem tudott? T. ház! én tudom azt, hogy a többségnek befolyása szokott lenni a kormányra; sőt többet tudok, tudom azt, hogy a kormány magának a többségnek szokott kifolyása lenni, — de csak ott, hol a miniszteri padok nem üresek, mint nálunk, hanem telvék a törvényes többségnek választottaival, kik a többség értelmében kormányozván, nem jőnek abba a szükségbe, hogy peres ügyeiket a Madarász József által id ézett udvari főkanczellárhoz, a rókához delegálják. (Helyeslés a jobb oldalon.) T. ház! mi, azt hiszem, nyugodtan állunk azon vádak elé, melyeket Madarász J. úr a többség ellenében, szerintem sokaki több bátorsággal, mint gyöngédséggel emelt. (Ziígás a bal oldalon.} Ismételni lehet ezt bátran, mert nem hiszem, hogy, előadva a többség eddigi tetteit — s a miről nem is akarok legkevésbbé kételkedni — előadásában hü lévén a történtekhez, valaha Madarász József tír hazánk történelmét, mint általunk már megfertőztetett rongyot szemünk közé dob13*