Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-77

96 LXXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 5. 1866.) Ez a következése az osztrák államférfiak azon hagyományos politikájának, mely szerint a trónt és birodalmat elveszettnek hiszik, ha Magyarország fölött, az annak függetlenségét és önállóságát biztosító alapszerződések és törvények ellenére, uralmat nem gyakorolnak. Századok óta folytattatott e kísérlet ellenünkben halkkal és több-kevesebb rejtélylyel; de 1848 óta nyíltan lépett föl. Erdély vala azon tér, hol működéseit leginkább űzte, nem válogatva a politikában és erkölcstelen eszközökben. Rablás és gyilkolások közt uszította egymás ellenébe Erdély lakóit. Tátongó romok és családok gyászemlékei tartják fen ma is azon rendszer nyomait, mely Ausztriát Magyarország romjain fölépíteni megkísér lette. Midőn egy ál-alkotmányosság idejében már megértnek vélte munkáját a végre, hogy Magyarország szétdaraboltatása formuláztassék: Erdélynek 1863-ban, a törvényekkel ellenkező, de czéljaíra kiszámított octroyált szabályokkal, országgyűlést hirdetett. És hogy Erdély minden nemzetiségei, bár töredékenkint megtagadják hazájokat, az egy Magyarországot, a tervelt egyöntetű Ausztriába s annak törvényhozásába beolvadjanak : nem vonakodott kísérleteit és üldözéseit kiterjeszteni a vallás szentélyéig, melynek egyik fő papját oltárától fosztotta meg azért, hogy az igazságot, a törvény, a kölcsönös szerződések, az eskük szentségét nem akarta Báál oltárára holocaustumként bünmerénynyel hozni, s annak izzó beljébe vég megégésre bedobni fő papságának dija gyanánt. ! Ügy tetszik, tisztelt képviselőház! hogy a mostani korban élők szerfölött átengedték magokat azon benyomás hatásának, melyet mindnyájunkra az ifjúságunk éveiben élvezett folytonos béke tett. Az államadósságoknak a béke éveiben fölhalmozásakor a számitásból kifelejtették, hogy ezen terhek hordozására s visszafizetésére készült szép tervek egy háború által összedőlnek, s azon adósságok mennyire fogják nehezíteni a háború esetére való költségeket is. Hazánk alkotmányos önállóságát alapszerződések és törvények biztosították ; megvédte az a múltban a birodalmat, és a sanctio pragmaticának életet adott; belügyeinek az igazság postulatumai szerinti átalakulását az 1848-diki törvények meghatározták; ugyanazon 1848-diki törvények a kormányzás módját oly módon alakították át, mely még eddigelé a művelt világ minden államaiban a legtökéletesebbnek mutatkozott a végre, hogy az ország beljében a törvényes rend a szabadsággal összehangzásban és a külellenség ellen a védelem lehetővé legyen. Ezen kormányzás alá helyezte a törvény az addigi kanczellári rendszer alatt némileg divergált Erdélyt is, mint olyant, mely azelőtt is a magyar korona tartománya volt. És mintha egy örök béke időt engedne addig, mig talán az ország életére és jóllétére egy a parlamenti miniszteri kormányzásnál is jobb rendszer találtatik föl: a helyett, hogy ezen kész organismus fölhasználtatott volna a trónnak legitim alapon biztosítására, a nemzet jóllétére és védelmi erejének kifejtésére: centrifugális erők hozattak mozgásba, melyeknek fölizgatott működései, ha alapot nyerhetnének, egy kiszámithatlanul hosszú béke kellene, hogy fölosztó erejöket elveszítsék és ismét összehangozzanak. Mindig aaon meggyőződésben voltam, hogy a nemzetiségi izgalmak se a megcsonkított Magyarországon, se az erdélyi részekben nem önkényt, nem az elemek természetes munkásságánál fogva, nem is a jogait minden nemzetiségekkel megosztó magyar elem túlhatalmaskodása miatt keletkeztek ; hanem csinálták az osztrák államférfiak Magyarország alkotmányos önállásának elnyomása végett. De egyszersmind hittem azt is, hogy ez lesz az ellenünk törekvéseknek azon eszköze, mely leginkább fogja megbőszülni magát épen az osztrák birodalom integritásának veszélyeztetése által. Hiszem továbbá, hogy megszűnnek e baj utófájdalmai is, elenyészik a bizalmatlanság a különböző nemzetiségek közt, ha Magyarország legitim törvényhozásának már valaha módja lesz koronás király által szentesítendő törvényeket hozni, és e törvények a haza különböző nemzetiségeit és érdekeit képviselő országgyűlésből kifolyó legitim kormány által, melynek létrejöttével minden eddigi, nem a nemzetiségek javára, hanem mindnyájunk ellen czélzó izgatások végkép megszűnnének, szintoly híven végrehajtatnának; mely törvények hozatalában se elnyomás, se kedvkeresése a nemzetiségeknek, hanem egyedül az igazság, melylyel irányokban tartozunk, lehet a vezérelv. (Zaj. Halljuk!) De van egy más veszélyes oldala ezen ellenünkben történt nemzetiségi izgatásoknak. Jelen korunkban az államok egymástól elszigetelve nincsenek, ismeri bármelyiknek kormánya azon beibajt, melylyel egy másik állam vesződik, és ha e ponton megsebezhető, azt igyekszik czéljaira fölhasználni. Azon erők, melyek Erdélyben Magyarország integritásának megdöntésére működésbe tétettek, alig hiszem, hogy a külföld figyelmét kikerülték volna; és kérdem: lehetetlenség-e azon eset, melyben a birodalom fenállása iránt ellenségesen érző hatalmak oly módon szövetkezzenek, hogy annak dija Erdélynek Magyarországtól és az uralkodó háztól való elszakasztása, talán a Tiszáig , és egy más államtömbhöz csatolása legyen ? Ha ez nem lehetetlen, ha ez talán megtörténhető a közel jövőben : ránk maradt, a jelen országgyűlés képviselőire, mindent, mit alkotmányos