Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.
Ülésnapok - 1865-77
LXXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 5. 1866) 95 íolytatnók. Maga felelt meg önmagának a képviselő úr. Az mondatott itt Buda városa igen tisztelt képviselője által, hogy az országgyűlési tanácskozások folytatása egyedüli módja a közvélemény kifejtésének a jelen állapotban. Én, megvallom, igen óhajtom, hogy közvélemény nyilvánuljon azon tárgyak fölött, melyekre nézve törvényt akarunk hozni; de óhajtom, hogy a közvélemény azon tárgyak fölött nyilvánuljon megelőzőleg: és épen ennélfogva is pártolom Debreczen városa t. képviselőjének indítványát, mivel a restitutio által viszszaállitott megyék előleg fejtenék ki a közvéleményt ezen tárgyakra nézve, melyek majd törvénybe fognak igtattatni. Mert ha a közvélemény a hozott törvények után nyilvánul, és netalán azon hozott törvények fölött kárhoztatólag nyilvánul: az ily törvények se a hazának, se a fejedelemnek bizonyosan javára nem lesznek. (Helyeslés a bal oldalon.) Ezeket előre bocsátva, ujabban kijelentem, hogy Debreczen városa képviselőjének indítványát, mivel abban se következetlenséget előbbi határozatunkhoz, se szakitási czélzatot nem látok, pártolom. (Helyeslés. Szavazzunk!) Tóth Vilmos jegyző: Gál János! Gál János: T. ház! (Szavazzunk! Szavazzunk!) Ha a vitatkozást be nem fejeznők, bátor j vagyok én is véleményemet kifejezni. Mindenekelőtt tisztelt képviselőtársam és barátom, Madarász József előadására bátorkodom némi észrevételeket tenni. Tisztelt barátom kérdést intézett ezen országgyűlés többségéhez, mit eszközölt ki politikájával a haza alkotmányos állásának visszaállítására? kieszközölte-e, hogy azon tömlöczök megnyíljanak, melyekben ártatlan polgártársaink törvényes Ítélet nélkül szenvednek? kieszközölte-e, hogy akik külföldön nyomorognak, visszajőjenek a haza földére lehajtani fejőket ? El kell ismernünk, t. képviselő úr, kevés a sikere még eddigelé ezen politikának; de ha kimutatja tisztelt képviselőtársam annak bizonyos voltát, hogy épen az által fog hazánk alkotmánya helyreállíttatni, ha G képviselőház megszűnik működni, ha akkor fognak a tömlöczök újra megnyílni és idegen földön szenvedő barátaink haza jöhetni, ha mi képviselők nem leszünk, nem kérünk, nem munkálunk: akkor igenis e többség, mely egyedül a haza javát tartja szem előtt, kész leend tisztelt barátom zászlaja alá állani. Míg ezen bizonyosságot ki nem mutatja, addig engedje, hogy kövessük eddigi nézeteinket. Ezután engedje a tisztelt képviselőház türelme, hogy a tanácskozások ily hosszas menetele után is igénytelen nézeteimet kifejezhessem. Tenni fogom ezt különösen Erdély körülményeinek s érdekeinek szempontjából, mint egyik erdélyországi képviselő — (Fölszólalás: Nem erdélyi!) mint azon részéből Magyarországnak megválasztott képviselő, M egyszersmind azon meggyőződéssel vagyok e teremben, hogy nem csak bizonyos tárgyakra szorítkozott képviselői körrel, mint a kormány rendelé, hanem magyar hazánk bárminő törvényhozási tárgyára nézve jogom és kötelességem részt venni itt, hol egyedül van az erdélyi részeknek is legitim törvényhozása, és másutt 1848 óta jogosan nem volt s nem lehet. Azonban most esztendeje Erdélyben mégis külön országgyűlés tartatván, megjelentünk ott, mert csak ezen föltétel alatt juthattunk hazánk e törvényhozó termébe. Ott, épen tegnap egy éve, szemlét tartottam a fölött, hogy 1848 óta a birodalom mit vesztett el azon értékéből, melyet épen a birodalmi kormány hivatali utón számíttatott volt ki. Bocsássanak meg önök, tisztelt képviselőtársaim, és áldozzanak egy kevés figyelmet, ha én ma, épen egy év betekével, e számítást a lefolyt évről folytatva, önök elé terjesztem. A financzminiszterium azon kimutatásai szerint , melyeket az országos pénzügy-igazgatóságokhoz időnkint megküldeni szokott, 1856-ban, midőn még' Lombardia is a birodalomhoz tartozott, az egész birodalom katastrális értéke föl volt számítva 10,015,314,834 ftra p. pénzben. Ezen összegben az akkor oly sokképen megcsonkítva volt Magyarország értéke kerek számmal 1812 millió forintra, Horvátország és Szlavóniáé kerek számmal 170 millió forintra, a Bánság és Vojvodináé 436 millió forintra, Erdélyé 239 millió forintra, Lombardiáé pedig 1,054,772,666 forintra volt számítva. E-tiz milliárdnyi értékét a birodalomnak, a birodalmi kormányférfiak nézetei szerint, terhelte 1848-ban csakis azon mintegy ezer milliónyi államadósság, mely már akkor megvolt, és igy kilencz milliárdnyi érték tisztán állott. Azóta tavalyig az államadósságok összege, ide értve az úrbéri kárpótlási összeget is, 3150 millióig hágott, és el volt veszve a birodalom egyik drága gyöngye, Lombardia, melynek értéke ezer millión fölüli; következőleg az 1848-ban megvolt kilencz milliárdnyi tiszta érték az 1865-ik év végéig két harmadára szállott. Az azóta lefolyt egy év alatt pedig elveszett a velenczei terület is, melynek értékét ugyanazon kimutatás 674.573,089 pforintra számította ; s az államadósság, odaértve az úrbéri kárpótlást és az uj papírpénzt is, kerek számban mintegy 3500 millióra hágott: következőleg az 1848-ban tisztán állott kilencz milliárd értékből több oda van négynél; és esztendő alatt, az 1865-ik év végével még megmaradt hat milliárd tiszta értékből több veszett, el egy hatodánál; az eredeti bruttó tiz milliárdból pedig a jelenre alig marad fen tisztán fele.
