Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-77

94 LXXVIL OKSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 5. 1866.) serkenteni, hanem, jogos és igazságos kivánatainak tettleges teljesítésével, győződés szerinti barátjává tenni, és nem is alfele gúnyos kitételekkel, hogy kivánataink jogosságát elvben ugyan elfogadja, de tettleg azoknak életbeléptetését kereken megtagadja, és még, hogy boszantásának mértéke se legyen, ezen igaztalan megtagadására még azt is kikiáltja, hogy már közel áll a nemzet kivánatainak teljesítéséhez, ép akkor, a mikor attól a legtávolabbra taszítja. Befejezésül, t. ház, kijelentem, hogy én is azon vagyok, hogy mielőbb jőjünk tisztába, s tudjuk meg, mi lesz jövőnkből. Ennélfogva készítsük el a minden véleményárnyalat által elfogadott föliratot, de azt ne a szokott módon terjeszszük ő felsége elé, hanem egy küldöttség által, melynek utasításul adjuk, kérje meg a fejedelmet, hogy sürgős lévén az idő, ehhez képest várakozás nélkül adja ki válaszát. Ha e válasz olyan lesz, melynél fogva működésünket folytathatjuk, egész erélylyel és teljes megnyugvással álljunk neki; ha pedig nem, akkor oszoljunk szét. (Helyeslés bal felöl. í ölkiáltások : Szavazzunk .') Tóth Vilmos jegyző: Németh Károly! Németh Károly: T. ház! (Eláll! Szavazzunk !) Minthogy minden oldalról azon kívánságot hallom, hogy fejezzük be a tanácskozást az annyira kimerített tárgy fölött: azt hiszem, legjobban felelek meg a ház kívánságának, ha röviden fejezem ki meggyőződésemet, és ez abban áll, hogy Deák Ferencz képviselőtársunk indítványát pártolom. (Éljenzés.) Ráday László gr. jegyző: Bónís Sámuel! Bónis Sámuel: T. képviselők! Horvát Boldizsár képviselőtársam és barátom utóbbi nyilatkozata fölmentett engem azon keserű kötelességtől, hogy neki a keserűség poharát visszanyújtsam, melyből mindkettőnknek e lefolyt időkben úgy is oly bőven jutott, hogy az édesnek már íze sincsen számban többé • és alkalmat nyújtott ez által nekem, véleményemmel tisztán a fenforgó tárgyra szorítkoznom, eltérve minden mellékes észrevételektől, mit annál örömestebb teszek, mivel látom, hogy a tisztelt ház türelme is eléggé próbára van már téve. Véleményemmel tehát, mondom, tisztán a kitűzött tárgyra szorítkozom. En a tanácskozás alatt levő két indítvány közül a Debveczen városa követe által beadott indítványt pártolom: pártolom pedig azért, mivel az opportunitas sikamlós teréről a jog terére visz, a nélkül, hogy akár következetlenséget követnénk el ezen lépéssel, akár pedig a szakitást mi okoznók. Következetlenséget nem követünk el: mert midőn a múlt országgyűlés e munkálathoz kezdett, akkori föliratában kijelentette föltételképen, hogy restituálja 6' felsége jogainkat, mivel különben képesek nem leszünk nyugalommal tanácskozni a fontos tárgyak fölött, melyek az országgyűlésre várakoznak. Már most, kérdem a t. házat: ezen föltétel teljesítve van-e ? vajon ama gyászos hadjárat, melynek hangjai most is füleinkben vannak, az 1715: 8., 1790: 19-ik, 1825: 4. t. czikkek értelmében folytattatott-e ? vajon vérünk és pénzünk ezen törvények értelmében a nemzet akaratából, ennek megvitatásával, hogy ezen háborúhoz van-e köze a magyar királynak, folytattatott-e? (Helyeslés.) vajon, kérdem a t. házat, midőn e gyászos háború bevégzésével a fáradságban kimerült s döghalál veszélyének kitett hadseregünk elszállíttatott, vajon az 1848-ki felelős kormány megtette-e azon intézkedéseket, melyek folytán ezen hadsereg maradványai ne hordják szét e hazában a- döghalált ? Ezeket, t. ház, figyelembe nem venni nem lehet ; és ha, mondom, föltételül nem lett volna is kitéve föliratunkban a törvények restitutiója, már magokban ezen események oly dolgok, melyek nekünk eddigi munkálkodásaink elhalasztását parancsolnák, a nélkül, hogy a következetlenség vádját magunkra háritanók. Azonban, t. ház, ha a következetlenség vádját lehetne is ránk hárítani azért, mivel a formában következetlenek vagyunk : ne inkább, legyünk-e a formában következetlenek, mint az elvben ? És kérdem, ha a 48-ki törvények restitutióját a nemzet óhajtja és kívánja, ha mi tovább tanácskozunk, és tanácskozásunknak netalán oly eredménye lesz, a mely eredmény nem óhajtásunk — a mi könnyen megtörténhetik — nem az fog-e következni, hogy elvben leszünk következetlenek, mert azon törvények, melyeknek restitutióját óhajtjuk, meg lesznek változtatva, mielőtt restituáltatnának ? (Helyeslés.) Én azt tartón!, t. ház, hogy a szakítás vádja sem fog bennünket érni, ha mi most addig, míg törvényeink nem restituáltatnak, bizottságunk munkálkodását félbeszakítjuk: mert, kérem, vagy van jó szándéka a kormánynak kiegyezkedni a nemzettel, vagy nincs. Ha van jó szándéka kiegyezkedni, a restitutio által a kiegyezkedés módja könnyíttetik ; ha nincs jó szándéka kiegyezkední, akkor kérdem, mi eredménye lesz munkálkodásunknak ? Birni fogunk legfeljebb egy országgyűlési határozatot, melyről azt mondja ugyan Somssich képviselőtársunk, hogy megváltoztatható és nem kötelező; de én azt felelem neki, hogy mindenesetre korlátozó. Hiszen kérem, hogy mindenesetre korlátozó, mutatja már maga az is, hogy az érdemes képviselő úr épen ezen érvek mellett azt hozza föl, hogy határozatunk van tanácskozni, és igy következetlenek lennénk, ha tanácskozásainkat nem