Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-77

LXXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 5. 1866.) 91 uraim ! ez nekünk nem bűnünk: ez — ha szabad úgy neveznem — nemzeti szerencsétlenségünk. És valamint én t. barátomnak és társainak sohasem vetem szemére, hogy nem hitt és bizott. sőt meg vagyok győződve, hogy azon út, melyen haladott, indokolt és meggyőződésével tökéletesen megegyező volt; arra kérem őt, engedje meg nekünk, a ház akkori többségének, hogy mi is igényeljük mag-unknak azon föltevést, miszerint hasonló hazafias, buzgó érzelemmel nyúltunk a kérdés megoldásához, hogy azon események, melyek azóta bekövetkeztek, lehetőleg elhárittassanak és ezen szép haza elvégre boldogabb jövőnek nézhessen elébe. Azt teszem még hozzá, ne aggódjék t. képviselőtársam — és e tekintetben a többségnek átalános meggyőződését fejezhetem ki — ne aggódjék : hazánk függetlenségét, önállóságát áruba "bocsátani nem fogjuk soha; és valamint ő lelkiismeretes hazafisággal fog őrködni hazánk önállása és életének feíartása mellett, mindnyájan egy akarattal ott leszünk és kötelességünket teljesíteni fogjuk. (Helyeslés.) Ezeket lelkiismeretes kötelességemnek tartottam elmondani; egyébiránt észrevételeimet a készítendő föliratra nézve a ház figyelmébe ajánlván, Deák Ferencz t. képviselőtársunk indítványához csatlakozom. (Szavazzunk! Szavazzunk!) Ráday László gr. jegyző: Csiky Sándor! (Szavazzunk! Eláll!) Csiky Sándor: Bocsásson meg a tisztelt ház, hogy én, a ki különben se gyakran, se hosszú szónoklatokkal a t. ház türelmét fárasztani és drága idejét igénybe venni nem szoktam, (Helyeslés) ezen alkalommal, ezen fontos tárgyban, a melytől meg- I győződésem szerint hazánknak önálló, független, alkotmányos létele, vagy pedig szolgai alárendeltségben történendő további sinló'dése van föltételezve, mind magam, mind hazám, és különösen küldőim iránti kötelességemnek ösmerem, hogy részemről e tárgyra vonatkozó véleményemet nyil- * tan a haza színe előtt kifejtsem. Előttünk áll és tárgyalás alatt van azon fejedelmi kegy. leirat és az arra következett két rendbeli indítvány. Ezen kegy. fejedelmi leirat a mi jogos kivánatainkat, a marczius 19-én fölterjesztett föliratunkban kifejtett indokokban gyökerező törvényes és jogos követeléseinknek egyikét sem adja meg. Előttünk van azon leirat, mely alkotmányos állásunkat megtagadja, és még csak annyit j sem tesz a nemzeti képviselet irányában viseltető nagy bizalom kifejtése következtében hozzá intézett föliratára, hogy azt, mi semmi politikai jogok korlátolásába, vagy tágításába, se a kormánynak vagy az államnak egy fillérjébe sem kerülne, értem azon kivánatát a nemzetnek, mely a törvényte- j lenül működő hadi törvényszékek által elitélt és ' részint száműzésben, részint börtönökben sinlődő honfitársainknak valahára ezen hon földére szabadon bocsátását kéri, ezt, mondom, még csak egy szóval való feleletadásra sem érdemesité a kír. leirat. A dolgok ily helyzetében, t. ház, én is azon értelemben nyilatkozom , hogy ne határozzunk ugyan most — noha többen vannak és voltak oly véleményben, hogy ezen kedvezőtlen, és jogainkat megtagadó fejedelmi leirat folytán ne fölirat többé, hanem határozat, vagy egy nyílt manifestum készíttessék, melyben a nemzet akarata és érzelme legyen kifejezve, és a kik ily manifestum készité.sét czélszerübbnek állíták. Minthogy azonban ilynemű egyes vélemények, a kölcsönös értekezletek utján, oda fejlődének ki. hogy a végletekre lépni ezúttal még elhamarkodás lenne, és igy a kiegyenlítés művének szerencsés megoldhatása reményéről egészen letenni még most sem lehet, ennek következtében pedig a tanácskozás alatt lévő mindkét indítványban az eddigi alapokon, egy ujabb okadatolt kimerítő fölirásnak 15 tag által leendő szerkezete czélszerű lenne: hozzájárulok ezen indítványhoz én is, és igy a fölirásra szavazok. A szóban lévő két indítvány közötti különbség abban pontosul, hogy Tisza Kálmán képviselőtársam és elvbarátom azt javalja, miszerint mindaddig, míg alkotmányunk egész teljességében tettleg helyre nem állíttatik, a már megválasztott bizottságok, nehogy ez által a jogfolytonosságnak alkotmányos elve megsértessék, tovább ne munkálódjanak. Deák Ferencz képviselőtársam ellenben azt véleményezi, hogy az annyira féltett jogfolytonosság elve nem szenved sérülést az által, ha a közös viszonyok meghatározása végett választott 67-es bizottság az alkotmányos törvényeknek tényleges és teljes helyreállítása idejéig is foglalkozik; azért tehát folytassa is érintett bizottság munkálódását. Ezen egymástól lényegileg különböző két indítványra nézve ki kell jelentenem, hogy én teljes meggyőződésem szerint a Tisza Kálmán képviselő társam indítványát fogadom el, az előttem szólott elvbarátaim által immár bőségesen elmondott, és ennélfogva általam ismételni nem kívánt indokokon fölül, még ezekért is : A folvó évi marcz. 1-én a közös viszonvok meghatározása érdemében véleményezésre megválasztott 67-es bizottságnak 15-ös albizottsága, még pedig ennek mind a külön véleményt adó kisebbsége, mind pedig többsége, a már kinyomtatva is levő, és így országszerte közkézen is járó, és ekként csakis ezen az úton ismert véleményezésében föladata és megbízatása határán túlment, a mennyiben a helyett, hogy a közös viszonyok meghatározásának és tervezetének korlátain belül maradott volna, valóságos közös ügyekről és ezeknek kezelése módjáról nyilatkozott, a melyek Magyar12*