Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-77

92 LXXVII. OESZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 5. 1866.) ország és az osztrák örökös tartományok között i se az 1723-ik évi 1., 2. és 3-ik örökösödési, most már sanctio pragmatica nevére keresztelt törvények, se az azóta alkotottak értelmében soha nem léteztek, se nem léteznek: mert ha léteztek volna, azoknak kezelési módját bizonyára közel százötven év lefolyása alatt tartott 14 országgyűlések meghatározni, vagy legalább országos tanácskozás alá venni el nem mulasztották volna; mivel pedig ezeket tanácskozás alá elődeink soha nem vették, de sőt ezek még csak az eddigi királyi előterjesztésekben sem tűzettek tanácskozás tárgyává soha ki, világos már csak ebből is azon igazság, hogy Magyarország az 1790-ik évi 10-ik törvényezikk értelmében is önálló s független, következve a többi örökös tartományok módjára nem is kormányozható ország lévén, azokkal közös ügyei soha nem is léteztek, és ma sem létezhetnek; különben ha lehetnének, ki állíthatná azt még ezután is alaposan, hogy Magyarország és az örökös osztrák tartományok között csupán a magyar király és osztrák császár azonosságában öszpontosuló personal, nem pedig a közös ügyekből kifolyó reálunio létezik? Mit eddig valamennyi föliratainkban, de különösen az 1861-ik éviekben dönthetetlen okokkal kimutattunk. De, kérdem tovább, ha ez nem így állana, mi akadályozhatott volna bennünket eddig abban, hogy a velünk real-unioban levőnek képzelt örökös tartományok bécsi reichsrathjába követeket ne küldjünk ? Hiszen, ha közös ügyeink csakugyan lettek volna, avagy lennének az örökös tartományokkal, mit én soha el nem ismerek, de ezen ház sem ismert el e napig, s hiszem hogy ezután se fog elismerni soha, ez esetben ezeknek elintézését csakugyan közakarattal az örökös tartományok reichsrathjában kellene tárgyalnunk. Mivel tehát a 15-ös bizottság oly dolgozatot tett, melynek teljesítésére a képviselőház által soha meg nem bízatott és a melyben a real-unionak létezése, ezzel pedig egyszersmind állami önállásunk és függetlenségünk megsemmisülése is elismertetik, ha most a 67-es bizottság ezen alapon leendő további munkálódásra a képviselőház által megbízatnék, ezen megbízással hallgatag már az is el lenne ismerve, hogy a fejedelmi leiratnak, mely, minden országgyűlési tractatusok ellenére, egy még nem is létező, országos tanácskozás alá sem vett, de nem is vehetett, hozzá annyival kevésbbé soha föl nem terjesztett küldöttségi munkálatot kiindulása alapjául fölvett, igazsága van. Egészen más értelme is van azon közös viszonyoknak, melyeknek kijelölése és meghatározása végett a 67-es bizottság kiküldetett: ilyenek létezése magában az 1848-iki 3-ik t. ez. 13-ik§-banis elismertetik, melyben az rendeltetik, hogy, a független Magyarország és az örökös tartományok között fölmerülhető közös viszonyok elintézése végett, egyik magyar miniszter folytonosan ő felsége mellett székeljen. Ilynemű közös viszonyok magából a birtok természetéből folynak, magánosoknál épen úgy, mint nemzeteknél. Magánosoknál például, ha ezeknek birtoka földből áll, és ha ezeknek határait valamelyike megjáratni, avagy megujíttatni kívánja, már ekkor az 1802-ik évi 23-ik t. ez. rendelete szerint is szomszédait meghivatni köteles; ha pedig háza van, és azon, szomszéda udvarára csak egy ablakot is vágatni kivan, annak beleegyezése nélkül azt sem teheti. így áll ez országokra nézve is, melyek egymással szomszédosak, a minő jelesen velünk Ausztria, Stájer, Morva, stb. Ha közöttük határkérdés merül föl, vagy egy folyót szabályozni kívánunk, mely mindkét ország területén átfoly, vagy valami ragadós nyavalya barmok, vagy emberek között kitör, és ennek tovább terjedését meg akarják gátolni stb., ily esetekben egyik ország a másikával a birtok természetéből kifolyó viszonyánál fogva alkudozni s egyezkedni kénytelen. Ily közös viszonyok tehát azok, melyeket az 1848-iki törvények értettek s a melyeknek meghatározása végett a képviselőház is a 67-es bizottságot kiküldötte. De ezen, a birtok természetéből kifolyó viszonyokból koránsem eredhet azon következtetés, hogy akár egyesek, akár nemzetek, szomszédjaik vére, vagyona, pénze és gazdasága, vagy kereskedelmi ügyeibe is beavatkozva, vagy épen adósságaikat is elvállalva, egyike a másika nélkül, saját tulajdonáról tetszése ! szerint rendelkezhessék. Mivel pedig a 15-ös albizottságnak mind többI sége, mind kisebbsége magának a teljes 67-es bizottságnak meghatalmaztatásán is túlterjeszkedve készítette kérdéses javaslatát, ezt én már csak ezen oknál fogva is megszüntetendőnek, és működését különösen az alkotmánynak teljes helyreállításáig fölfüggesztendőnek véleményezem, a mondot' takon fölül még azért is, nehogy ennek folytatásából azon boldogtalan eredmény fejlődhessék ki, a mi fejlődött azon országbírói értekezlet! munkálatból, mely a nélkül , hogy a képviselőház előtt csak fölolvastatott, avagy tárgyaltatott, annyival kevésbbé általa elfogadtatott volna, a hírlapi tudósítások szerint mégis fejedelmi szentesítésre érdemesíttetett, a provisorius bírák által pedig ezen törvénykezési chaosz és chimera, a perlekedő felek helyrehozhatatlan kárával, mai napig is irányadó törvény alakjában használtatik. Nem is indíthat engem ezen bizottsági munkálat folytatása megrendelésének elfogadására azon indok se, melyet ennek pártolására egyik képviselőtársam által tegnap előtt fölhozatni hallottam, jelesen, hogy következetlenek lennénk azon esetben, ha ezen munkálatnak megszüntetését most rendel-