Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-77

LXXV1I. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 5. 1866.) 89 jövendő bizonytalanságába vetjük magunkat. A másik indítvány azon aggodalmat gerjeszti bennem, hogy elmerülhetünk a tanácskozások tömkelegébe, és még utoljára is hazafias buzgalmunknak s törekvéseinknek azon eredménye lehet, mely jelenleg van, hogy t. i. nincs semmi eredmény. Ez az ok, melynél fogva én azon indítványt, melyet Pest belvárosa mélyen tisztelt képviselője benyújtott, szintén némi aggálylyal pártolom. Határt kell keresnünk, a hol egyszer megállapodjunk, A debreczeni indítvány, úgy látszik, már elértnek vélte a határt, melyen túl nem mehetünk. Ha a kir. leirat a fejedelem utolsó szavát foglalná magában, tiszta meggyőződésem szerint el kellene hagyni ezen szerencsétlen és tövises pályát, melyen sikeretlenül dolgozunk. Ha azon elvek, melyek a kir. leiratban mondatnak, úgy volnának értelmezendők, mint hazafias aggodalmunkban mi értelmezzük, úgy bűnt követnénk el, ha továbbra is bitorolnék küldőink bizalmát s e teremben tovább is maradnánk. Azonban Debreczen városának igen tisztelt képviselője szintúgy, mint a másik indítvány, fölírást javasol. A ki fölir, az választ vár és remél. Addig, míg a válasz megérkezik, tevékenységünket megszüntetnünk nem lehet, és azon tömérdek bizottságok terén, melyre mindnyájan ki vagyunk küldve, azt hiszem, tovább is folytatni kell mindazon munkálatokat, és gyűjteni az adatokat, melyekre a jövő törvényhozásnak okvetlenül szüksége lesz. Midőn ezt kimondom, a Csengery Imre képviselőtársunk által már érintett, és általam is egy félhivatalos helyen magaménak vallott nyilatkozat legközelebb áll meggyőződésemhez, miszerint kimondatni óhajtanám, hogy míg a törvényes állapot helyreállítva nincs, a képviselőház nem érzi magát azon helyzetben, hogy kötelező törvényeket alkothasson. Ezt eddigi eljárásunk is támogatja. Első föliratunkban már kimondottuk: míg a koronázás meg nem történik, minden megállapodásunk csak javaslat marad, melyet egyedül a koronázott király szentesítése fog törvénynyé emelni. Második föliratunkban igy szóltunk: „Mentsen meg bennünket, és az egész országot, felséged azon súlyos aggodalomtól, hogy a jogfolytonosság elismerése nélkül mind az, a miben komoly megfontolás után és talán áldozattal megállapodhatunk, oly alapokra lenne épitve, mely a jelen körülmények folytán egykor ingadozóvá válhatnék." Az eset jelen van. A kegy. kir. leirat az aggodalmakat egyátaíában nem szüntette meg, s annak következtében indokolva látom azon óhajtásomat, hogy most már mondassák ki, miszerint hangsúlyozva legyen a föliratban az, hogy mindaddig, míg a törvényes állapot helyreállítva nem lesz, addig ezen ház semmi jogérvényes végzéseket nem KÉPV. H. NAPLÓ. 186%. III. hozhat, és legkevésbbé fogná azokat a királyi szení tesítés alá terjesztem. (Helyeslés.) Azt hiszem, a t. ház lelkében él azon gondolat, hogy ezt most már kimondani őszinteségünk parancsolja. Soha nem volt nagyobb szükség óvatosságra, mint jelenben. Nemzeti önállásunknak., függetlenségünknek, sőt nemzeti létünknek alapföltétele az, hogy Magyarország törvényesen összegyűlt képviselői és országgyűlése egyedül a megkoronázott királylyal intézhetik el ügyeiket, rendezhetik dolgaikat. Midőn nem csak belügyeink rendezéséről van szó, hanem egy uj átalakulásnak nagyszerű müve áll előttünk, sohasem volt nagyobb szükségünk a királyi hatalom helyreállttákirályi befolyás s a korona tanácsosainak közbejárására, mint épen most. A pragmatica sanctioban én részemről eldöntöttnek tartom az egység kérdését, s ez abból áll, hogy Magyarország és az ő felsége uralma alá tartozó többi országok és nemzetek ő felsége személyében fogják ezentúl tisztelni törvényes uralkodójukat. Ez, tagadhatlan, hogy közös állapot; és tagadhatlanúl közös állapot az is, hogy a fejedelem személyének és azonságának érdekében a védelmi kötelességeket teljesíteni kell Ebben van szerintem a közös viszonyoknak összes, sommázata: azontúl, azt hiszem, nem nevezhetjük közös viszonyoknak, hanem szerintem kölcsönös viszonyoknak igenis inkább nevezhetjük azon körülményeket, melyek megoldására igéretünket tettük s melyek megfejtésére bizottságokat küldöttünk ki. Szándékosan hangsúlyozom ezen szót: kölcsönös: mert a midőn alkotmányunk alapzatán, nemzetünk bármely alkotmányos nemzettel, és a magyar király a többi tartományok császárjával az érdekek megnyugtatására, az egymás közötti viszonyok rendezésére szerződést fog kötni, e kölcsönös szerződést mindnyájan szíves részvéttel fogjuk fölkarolni, mert az mindnyájunk érdekét foglalja magában; de ezen kölcsönös szerződés megállapításához a koronás királynak s a korona tanácsosainak, tehát felelős parlamenti kormánynak befolyása és hatalma elkerülheti énül szükséges. Míg ez meg nem történt, semminemű kötelező intézkedésekbe nem bocsátkozhatunk ; cselekvényeink javaslatok, dolgozatok, böngészetek, szemelvények és bármely néven nevezhető cselekvények lesznek, de törvényes erőre, országgyűlési határozatra soha nem emelkedhetnek. A kir. leirat engem nem csak ki nem elégíti hanem, őszintén megvallva, mélyen elszomorít. Igen, sokan fejtegették, részletezték e kérdést; nem akarok versenyezni azon jelesekkel, kik mindkét oldalról a kérdést oly meggyőzőleg magyarázták és kifejtették : azokkal teljesen egyetértek. Azonban a szellem az, mely engem a kegy. kir. leirat ától12