Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-77

86 LXXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 5. 1866.) az alkotmány legféltettebb kincsei kiköttetnek, nem lesz miről felelnie ? Annálfogva följogosítva érzem magamat, a nép mystificátiojának nevezni azon politikát, mely a 15-ös bizottság nézetének, jelentése tárgyalása által, helyeslésével hajlandónak mutatkozik az alkotmányt alku tárgyává tenni. Hiszem azt is, hogy valamint kölcsönös kötelességünk egymásnak hazafiságát tiszteletben tartani, úgy más részről a nézetünktől eltérő politikát megtámadni, sőt gyanúsítani is, szintén kötességünk. így példának okáért, ha azt hiszszük, hogy a 15-ös bizottság politikája ellentétben álla haza független (mállásával, vagyis hogy a personál-uniot reál-uniora hajlandó átalakítani, kötelesek vagyunk azt a közvélemény itélő széke előtt be is vádolni és elitéltetni. A lajtántuli népek érdekében, kiket némelyek, mint peres felet állítnak föl ellenünkben, azt kívánom megjegyezni, hogy nekik nem állhat érdekükben velünk a bécsi minisztérium előtt arányos tagosítási pert folytatni: mert. mint Bobory képviselő ur számokkal kimutatá, az arány aligha ütne ki előnyükre. Nem hihetem tehát, hogy beleegyezzenek abba, hogy ők is, mi is egy képzelt öszpontosított birodalomnak tartományai legyenek. De arról is meg vagyok győződve, hogy ő felsége dynastiájának sem teszszük a legjobb szolgálatot az által, ha, egy ábrándszerű nagyhatalmi állás föntartásákoz járulásunkkal, saját erőnket, mely annak még hasznos szolgálatot tehetne, önkényt semmisítjük meg. Pedig ha magunk szedjük ki ezeréves alkotmányunk szárnyainak legszükségesebb tollait, úgy azt öngyilkosként szándékosan teszszük a repülésre képtelenné. T. képviselőház! többen, de különösen Eötvös József b. képviselő ur mondotta ki annak szükségességét, hogy az európai közvéleményt föl kell világosítanunk az iránt, hogy a mi alkotmányunk nincs ellentétben se a birodalom nagyhatalmi állásával, se a népek érdekeivel. Ezen tanácsra vonatkozólag azt mondom, hogy, ha nem ismeri Európa a mi alkotmányunkat, mit nem hiszek

; tudtára adhatjuk neki jó lélekkel, hogy méltóztassék viszszapillantani alkotmányunk ezredéves múltjára, s meg fog győződni, hogy az addig is, míg a tekintetes karok és rendek voltak általa képviselve, tökéletes volt a maga nemében, 1848-ban pedig az ezeréves rozsdát egyszerre és annyira lesúroltuk róla, hogy most alig van egyéb tenni való rajta, mint, hogy az egyenlőség, testvériség, népképviselet s parlamenti kormányzat elveit tovább fejleszszük, s a mit a balsors akkor még megakadályoztatott, ha Bécs felől nem akadályoztatnak, most foganatba vegyük. Nem szeretek dicsekedni, t. ház, de ki merem mondani, hogy ha kidolgozhatjuk, oly codexet fogunk készíteni, mely az osztrák polgári törvénykönyv, de még a Code Napóleon mellett sem fog szégyent vallani. El merem róla mondani, mit Csokonai Vitéz Mihály azon nevezetes heroikus versezete-, a „Béka-egér-harczról" mondott, hogy t. i: Voltaire Henriása, Klopstock Messiása Ahhoz képest csak egy varjú károgása. Ha jól emlékszem, t. ház, Tóth Lőrinez képviselő ur adta nekünk azon jó tanácsot, hogy ne Ígérjünk olyat, mit meg nem tarthatunk. Elfogadom a jó tanácsot. És épen annak következtében, miután a 15-ös bizottság a közösek rovatába sorolta a had- és pénzügyet — mik az alkotmány biztosítékai —- ha mi, munkálatának további tárgyalásával, azt mintegy elvben elfogadjuk, oly ígéretet tennénk, melynek beváltása hatalmunkban nem levén, azt tennünk nem is szabad. — Ez maga elegendő ok Tisza Kálmán indítványa pártolására. Állították többen a jobb oldalon azt is, hogy a k. k. leiratban az eló'bbeniekhez képest az alkotmány megadásához közeledést látnak. Én részemről abban, a mennyiben az Ígéret el nem fogadható föltételekhez van kötve, nem látok egyebet oly makacs végiratnál, mely a kiegyenlítés fonalát ketté szakítva, kétségbeesést igen, de reményeket fenhagyni, úgy látszik, nem is akar: mert igazsága van Ráday László gr. képviselő urnák, hogy a ki ellenfelével egyezkedni őszintén akar, arról mindenekelőtt a bilincseket, melyek szabad akaratát gátolják, kell hogy szedje le. Akar-e az méltányosan egyezkedni, a ki kijelenti, hogy az általa megszabott, pedig el sem fogadható föltételektől semmi körülmények között, mint a k. k. leiratban olvasható, el nem áll? Sőt, a mi még kétségbeejtőbb, azt is értésünkre adja, hogy neki még a 15-ös bizottság vakmerő engedékenysége is kevés, mert azt csak kiindulási pontul fogadja el; holott nekem meg a 15-ös küldöttség kisebbségének véleménye is túlment az elégen. A t. ház engedelmével még néhány észrevéI telt fogok tenni. Tóth Lőrinez képviselő ur, pártja indítványának támogatásául, azt hozza föl, hogy ha a 67-es bizottság kiküldetése veszélytelen volt megtörténte perczében, annyival inkább, mert azt a ház egyhan| gulag elfogadta: miért volna most veszedelmes ? Ámbár a közös ügyek létezése már a kiküldetés által elvben elfogadottnak látszik, de hogy az, az albizottságnak a hazai közvélemény által elitélt javaslata által lett veszélyessé, arról én részemről meg vagyok győződve, Továbbá méltóztatott a j képviselő ur, nézete indokául, azt is állítani, hogy a szóban levő véleménynek diplomatikai jelentő-