Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-77

LXXV1I. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Decz. 5. 1866.) 37 sége nem lévén, sőt az csak egy leánynézőhöz hasonlítván, veszélyes már ezért sem lehet. Hogy van diplomatikai jelentősége, megtetszik abból, hogy azt a bécsi minisztérium, habár csak kiindulási pontul is, két kézzel elfogadni nem átallotta, és ezt diplomatikai utón ki is jelentette. A mi annak a leánynézőhöz hasonlítását illeti, megenged képviselő ui\ ha azt elfogadva kiegészítem. Igenis, hasonlít a leánynézőhöz, de olyanhoz, melyben a leány kéz alatt már eleve tudatja a leánynézővel, hogy kész hozzá menni. (Úgy van ! bal felölj A mi illeti a többségnek, különösen Joannovics képviselőtársamnak a nemzetiségi ügyre vonatkozó nézetét, ebben tökéletesen osztozom. T. ház, ha csakugyan nem akarunk tétlenül heverni, ha tenni akarunk valamit minden veszedelem nélkül, azt a nemzetiségi kérdés iránti véleményezéssel megtehetnők ugyan, de azt csak a jó Isten tudja, hogy annak is mikor lehet törvényalkotási eredménye. Annyi azonban bizonyos, hogy megállapodásunk megnyugtatólag fogna hatni nem magyar ajkú polgártársainkra — akikre vonatkozólag, bocsásson meg a ház, ha azon mumusra visszatérek, melyet már Kállay Ödön képviselő ur tegnap érintett, és mely szerint kívülről a muszkákkal, belölről a nemzetiségekkel ijesztgetnek. Én magam részéről e tekintetben csak azt jegyzem meg, hogy ámbár a pragmatica sanctionak nevezett 1723-iki törvény szerint kötelessége az osztrák császárnak, Magyarországot minden kül- és beiellenség ellen megvédeni; mindamellett szomorúan tapasztaltuk 1848-ban, hogy bár belellenségeink szép számmal voltak, azokat nem csak hogy el nem távolították, hanem inkább bujtogatták. Nem szándékom, t. ház, e keserű reminiscentiákat bővebben illustrálni, mert a boszu politikáját követni nem akarom; hanem engedje meg a t. ház, hadd forduljak azon ellenünk fölbujtogatott testvérnépekhez, kiknek mind akkori, mind jelenlegi szomorú helyzetét tiszta szivemből sajnálom — már csak azért is, mert midőn mi magyarok, törvénytelen utón megtámadott alkotmányunkért hősiesen küzdve, végre az éjszaki óriás túlsúlya alatt meghajolni kénytelenek voltunk, büszke önérzettel mondhatjuk el, hogy alkotmányos szabadságunkért küzdve, kötelességünket teljesítettük, ők azonban nem csak azt kénytelenek bevallani, hogy velünk hasonló sorsra jutottak, hanem azt is, hogy annak előidézésére segédkezet nyújtottak. Bizom azonban abban, hogy azon néhány beamter, a ki eddig őket képviselte, vagy képviselni ürügyöli, mihelyest magyar kormány lesz, le fog tűnni, mint az üstökös csillag, s mint az. századokig láthatatlan lesz. Azon munustól, mely a nemzetiségeket illetőleg előhozatott, forduljunk most már a néphez, mely szintén rémképül emlegettetett. Több képviselő mondja azt (Besze képviselő úr épen a hazaárulással való gyanúsításig ment e téren), hogy a nép megunta a provisoriumot, s ha az országgyűlés eredmény nélkül oszlik el, minket talán még hazaárulással is fog vádolni. Nem gondolnám, hogy a bal oldalt magát, hanem az egész házat értette képviselő úr is. Hogy tehát magát a nép tájékozhassa, amint arra bennünket Eötvös József b. képviselő úr is felhí, hozzájárulok : csináljunk közvéleményt. Én azt hiszem, Besze János képviselő' úr is ezt tette, midőn kinyilatkoztatá, hogy ő hasonlóképen, de ellenkező irányban közvéleményt akar készíteni. Fogjunk tehát hozzá, kérdezvén a néptől : akarod-e, hogy a provisorium törvényesnek elismerve, csaknem egész mértékben megmaradjon? a dohány-monopölium, a trafik, a katona állítás, az adónak minden kigondolható nemei, accis. stempli. törvényesíttessenek? akarod-e, hogy mi erről nevedben irást adjunk, vagyis törvényt alkossunk? (Helyeslés bal felöl.) Mert ha igy kérdezzük, azt hiszem, ezt megérti a nép. s igy általunk készül el az Eötvös b. által kivánt közvélemény. S a nép azt fogja mondani kétségtelenül: Ezt bizony nem akarom. Ha ezt a most éhező népet — melyet a magyarok Istene talán csak azért ostoroz a rá mért ínséggel, mert szereti, s a megpróbáltatás után meg akarja áldani (s ily helyzetben érezhette magát egyik képviselőtársunk e,teremben, ki, midőn az általa fölállított opportunitási politika egy köztiszteletben álló férfiú által saját értékére devalváltatott, e szavakkal: „páter fllium, quem amat, castigat" fejezte ki irányában hálás köszönetét) — ha e népet jelenlegi Ínsége alkalmával oda kün azzal biztatva, hogy éhségét lecsillapítja, eleibe ama hírneves debreczeni kenyerekből,melyek akkorák, mint egy taligakerék, nagy rakást fölhalmozva, kínálgatná, hogy abból enyhítse éhségét, és a nép, a mint hozzá nyúlna, azt találná, hogy biz e szépnek látszó kenyér, mind márványból van: azt hiszem, e szándékos gúnyt aligha jó nevén venné. Ilyennek képzelem én, t. ház, azon alkotmányt, melyet a 15-ös bizottság javaslani méltóztatik. Czíme alkotmány, de tartalma absolutismus. Egyetlen észrevételt méltóztassanak még megengedni Eötvös b. képviselőtársunk következő szavaira: „Egyről nem kétkedem: és ez az, hogy a várt eredmény be fog következni, azon pillanatban, melyben ő felségének magas szándékai teljesülni fognak, és a Lajtán túl az alkotmányos szabadság egy szép reményből valósággá válik." Mit tesz ez: ő felségének magas szándékai? Ha ő felségének más magas szándékai vannak, mint minisztériumának, tessék azokat nékünk nyilvánítania : mert azon magas szándékhoz, mely a minisztérium által van tudtunkra adva, mi ugyan soha hozzá nem járulhatunk.