Képviselőházi napló, 1865. III. kötet • 1866. november 19–1867. marczius 21.

Ülésnapok - 1865-77

LXXVIL ORSZÁGOS ÜLÉS. (Deez. 5. 1866.) 85 határozatát ahhoz idomítaná-é? vagyis elismerné azt fölttöe álló feljebbviteli bíróságnak? Bocsásson meg, de én részemről a közvéleménynek, t. i. az előleges közvéleménynek hódolok ugyan; de, mint képviselő, a ház határozatát még a közvéleménynek sem vetem alá. Ha a fejedelem azt hiszi, hogy egy országgyűlés nem képviseli a közvéleményt, nincs más alkotmányos mód, mint annak feloszlatásával a néphez feljebbezni. Bocsásson meg Besze képviselő ur is, ha nem látom indokoltnak azon kétségbeesését, melyet Várady Grábor képviselő urnák a házon kivüli közvéleményre hivatkozása fölött kijelentett, hozzá fordulva kérdezvén: mi lehet az a házon kivüli közvélemény, holott eház a haza közvéleményének kisugárzása? Midőn a jobb oldal szónokai közül némelyek a közvéleménynek, még az utólagosnak is, jelentőséget tulajdonítanak, a képviselő ur pedig azt a házban találja fel: ez olyanformán hangzik: ha akarom közvélemény, ha akarom nem közvélemény. A mi Európa közvéleményét illeti, Eötvös József b. képviselő ur azt méltóztatott mondani, hogy Európa érdekében áll Ausztria nagyhatalmi állását fentartani. Nem sokat adok én az olyan közvéleményre, mely tettekben másként nyilatkozik, mint képviselő ur állította, és igy csak a képzelődós szüleménye. Hogy az európai közvélemény nem sokat törődik Ausztria nagyhatalmi állásával, kérdőjelként ott áll Solferino, Königgratz és az ismételt olasz háborúk. Akadályozta-e az európai diplomatia — mert az európai közvélemény nem sokat hajt végre, hanem igenis a diplomatia — akadályozta-e, kérdem, azt az európai diplomatia, hogy Poroszország, melynek területi és hatalmi állását Bobory képviselőtársam számokkal meglehetősen kimutatta, ugyanazon időben Olaszországgal együtt, egyszerre két háborúval megnetámadja Ausztriát? Kérdem, kinek keze működött itt? Napóleoné, kinek véleménye alkalmasint fölötte áll az európai közvéleménynek. És mi lett a szomorú játék vége ? A diplomatia azt mondta rá: Megvan biz' a, nem tehetünk róla. Tekintsük most az annyiszor fölhozott lajtántúli népek érdekeit. Azt mondják azok, kik tovább akarnak működni, hogy ha megállapodunk, nem csak hogy nem haladunk, sőt vissza felé megyünk. Eléggé megmagyarázták a jobb oldal haladási politikáját, minden következményével, Grhyczy és Madarász képviselőtársaink; de mivel Besze képviselő ur ugyanazt ismétlé, kénytelen vagyok azon ráfogásra, mintha mi visszafelé mennénk, pár megjegyzést tenni. Vannak esetek, igénytelen nézetem szerint, melyekben a megállapodás, sőt a becsületes visszavonulás is a legnagyobb haladás, vagy legalább a helyzet föl nem adása, néha az önfentartás ösztöne. Szeretném én látni azon következetességet, mely engem, ha egy bizonyos irányban megindultam s örvényt látok magam előtt, arra kényszeri tne, hogy abba, csupa következetességből, belebukjam. (Helyeslés a hal oldalon.) Kérdem t. képviselőtársamat, hogyha például a hadviselésben egy tüzes huszárkapitány a vezénylete alatt álló csapattal nekivágtatván az ellenségnek, azt venné észre, hogy azok tizannyian vannak, nem kell-e neki megállapodnia ? Meg: mert ha tovább megy, csupa következetességből, valamennyi rá bízottak vele együtt elvesznének. Követeli-é ezt a következetesség ? En úgy gondolom, t. ház, hogy midőn a ház a 67-es bizottságot kiküldé, az alatt, hogy közös ügy, vagy tehát viszony — mi egyre megy ki — nem érthetett semmi egyebet, mint a mit Bobory képviselőtársam mondott, t. i. a szomszéd és szomszéd közti közös érdek kiegyenlítését.Hiszen közös érdeke az összes emberiségnek van. Miért ne lehetne nekünk a törökkel, az angollal, vagy épen Amerikával, bizonyos pontokban közös érdekünk ? Bocsásson meg a t. ház, hogy e tekintetben optimismusom folytán kimondjam, hogy erősen hiszem, jönni fog, jönni kell oly időnek, midőn az összes emberiség, természet adta jogai érdekében, s azok védelmére szövetkezni fog úgy, miként most a zsarnokok a népek elnyomására szövetkeznek. El kell jönnie, mondom, azon időnek, midőn a sanmarinói I kis köztársaságnak jogai épen ugy biztosítva lesznek, mint Angliáé vagy Amerikáé. Da akkor az önzés politikája le fog járni. Akkor Anglia nem fogja összeveszíteni Amerikában éjszakot a déllel, csak azért, mert saját tengerészetét -— mely részére a világ kereskedelmét biztosítja •— veszélyeztetve látja. Akkor nem fogja hasonló okból Sebastopolnál semmivé tenni Oroszországnak rá nézve félelmes tengeri erejét. En azt hiszem, hogy midőn közös ügyekről van szó, az csak az igy fölfogott közös ügy lehet. Midőn a ház a közös ügyi bizottságot kiküldé, a közös ügyet más szempontból nem foghatta föl, s nem akarhatott a personál-unioból realuniót csinálni. Bocsásson meg a t. bizottság, ha őszintén kimondom, hogy benne van ugyan jelentésének minden tizedik sorában a haza függetlenségének és önkormányzati jogának fentartása, de köszönöm szépen az olyan függetlenséget, mely csak papiroson van. Ilyformán vagyok a leirattal is." Abban is közeledést látnak némelyek: mert ott van benne a megyei, vagyis — mint Grhyczy Kálmán képviselő ur igen helyesen jegyzé meg — a helyhatóság, és a felelős minisztérium visszaállításának élnem fogadható föltételek alatti gunyoros ígérete. De azt kérdem, nem olyan lesz-e ezen felelős kori mány, mint nyáj nélkül lévő pásztor, kinek, miután