Képviselőházi napló, 1865. II. kötet • 1866. april 11–junius 26.

Ülésnapok - 1865-53

74 LIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. ve elmondott; mert bár én is följegyeztem magamnak mindazon tanúkat, kik a hivatalnokok jogtalan beavatkozását és a pénzbeli vesztegetéseket bizonyítják; de ismétlésekkel az időt tölteni nem akarva, azon ellenvéleményi indokolásokra, melyek fölhozattak, fogok csak igen röviden válaszolni. Először is Huszár István és Sebestyén László képviselő uraknak, kik mindketten avval akarták elhárítani a tisztviselőkre nehezülő nyomás gyanúját, hogy szerintök a tiszviselők egy része a Czebrián, más része a Kubinyi pártján levén, rajtok a pártok mintegy megosztoztak , azt felelem, hogy ez igaz ugyan, de azzal a kis különbséggel, hogy a kik a Kubinyi-párton voltak, nem korteskedtek, hanem szavaztak, azaz egyéni szavazati jogukkal éltek, de vissza nem éltek, (Nagy zaj) a Czebrián részén voltak pedig a hivatalos tekintélyt, mint Brennus a maga kardját, vetették a mérlegbe, a hová már különben is egy igen hatalmas súly, a pénzzel való működés is alkalmazva volt. Sebestyén képviselőtársam a tisztviselők nyomásának némi kimentésére még fölhozta, hogy a főispán úr is annyira nem akarta, hogy a tisztviselők a választásba befolyjanak (mire különben is, ha jól tudom, felső helyről volt utasitva),hogy e végből három esküdtet hivatalától függesztett fel. Igaz; de mivel utólag őket nem csak hogy visszahelyezte, hanem egyet, valami Petyko nevűt, még szolgabirónak is előléptetett, jobb lett volna ezt az eílenvéleményüek részéről a főispán úr mentegetésére föl sem hozni. A mi Justh József képviselő úr észrevételét illeti, ő oly elvet állított föl, melyet én már a t. ház előtt ismételve magamévá tettem, t. i. azt, hogy hazai törvényeink szerint a tanúknak érdekletléneknek kell lenniök : mert különben a biró előtt figyelembe sem jöhetnek. Igaza van. Én is azt tartom; és ha ezen elvet a ház magáévá teszi, egyet sem lehetett volna a panaszos és panaszlott pártok tagjai közül mint érdekelteket hit alatt kihallgatni: mert az 1729. 26. és 27. t. ez. szerint tanú csak érdekletlen egyén lehet, mit a 27. t. ez. 7. §-ának ezen szavai: „quod persona, cujus juramento causa terminanda esset, omni exceptione major esse debeat" kétségtelenné tesznek; azonban az is törvénykezési •elv ám, hogy mindazon okirat vagy tanú, kire •v agy melyre valaki biró előtt hivatkozott, ha mellette nem is, de ellene teljes próba, mire a t. házat, mint birót, figyelmeztetni bátor vagyok. Én tehát sorban meg fogom nevezni azokat a tanúkat, kik a Czebrián-párt részéről levén kihallgatva, az ellen kifogástalan tanúkul tekintendők. (Zaj.) Ilyen a 112. szám alatti tanú. (Megjegyeztetni kérem, hogy a Kubinyi-párt tanúi csak a 80-dik számig terjednek ki.) Ilyen a 82-ik tanú, ilyen a 117-ik és 81-ik tanú. (Fölkiáltás: Mit mond ez f) Megmondom szívesen annál inkább, mert ez nevezetes tanú. Azt mondja, hogy Szilasy Ferencz úr 20 forintot adott át Czebrián gr. jelenlétében a daróczi birónak. Igaz ugyan, hogy van egy ellenbizonyítványt kiállított tanú is, ki azt állítja, hogy az ő tudtával dec. 3-án volt Czebrián gr. Daróczon; de ez épen oly negatív tanú, a milyenekre már ki méltóztattak mondani többen, hogy az ilyenek positiv tanúk ellenében mit sem bizonyítanak. A nevezett tanú annál kevésbbé bizonyíthat, mert hiszen azért, hogy e tanú a grófot csak dec. 3-kán látta Daróczon, a gróf az ő tudtán kívül előbb is lehetett már ugyanott — a mint azt, hogy ott volt, a 81. sz. a. positiv tanú — ki pedig a Czébrián-párt tanúja, és így kifogástalan — kétségtelenné teszi. Ilyenek még a 124, 125, 135, 143. sz. alattiak, kik bevallják, hogy Forgách gftól, ki 2, ki b, ki 10, ki 30 ftot kapott, Én tehát, t. ház, már ezen szempontból, és azon elvekből, melyek a ház által mint praecedentiák, meg vannak állapítva, teljesen bebizonyítottnak látom a hivatalos nyomást, mely ígéretekben, fenyegetésekben nyilvánult; igazol tnak tartom a pénzzel vesztegetést is, a mennyiben azt maga a Czebrián-párt tanúi bizonyítják. A mit még Justh képviselő úr méltóztatott mondani, hogy Czebrián gfot semminemű vád nem terhelheti, erre azt felelem, hogy bár örülnék rajta, de én ugy tudom, hogy a 91. sz. alatti tanú, a meski biró bevallja, hogy az ő számláját, habár választás után is, a gróf maga fizette ki, és ugyanő, mint fentebb érintettem, személyesen jelen volt, midőn Szilasy Ferencz úr a daróczi birónak 20 forintot adott. (Nagy zaj.) De ezt mellőzve, elegendő itt a főispán úr befolyásáról, a hivatalos beavatkozásról, és a pénzzel való manipulatioról meggyőződve lenni: miket én bebizonyitottaknak látván, a választás megsemmisítésére szavazok. (Nagy zaj.) ManOJlOviCS Emil: Jó volna, ha az ülést holnapra elhalasztanók. (Fölkiáltások: Végezzük ma! Nagy zaj.) Elnök: Ha a tisztelt ház kívánja, folytassuk a tanácskozást. Mocsáry Lajos: T. ház! Megvallom, a jelen választási esetnél rám is nagy befolyást gyakorolt az, hogy az illető választó kerület eljárása némileg igazolni látszott azon sajnos véleményt, hogy szabad népeknek eredendő bűne a hálátlanság. Nagy benyomást tett rám azon körülmény is, hogy ezen választásnál, és érvényessége ellenében provisorius hivatalnokoknak mindenesetre igen gyűlöletes befolyása és beavatkozása, és pedig nagy plauzibilitással, említtetett föl. De mint biró hidegen és részí rehajlás nélkül szorgalmatosan átvizsgálván az