Képviselőházi napló, 1865. II. kötet • 1866. april 11–junius 26.

Ülésnapok - 1865-53

LIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 75 irományokat, kénytelen vagyok azon meggyőződésre jutni, hogy a bennök fölhozott adatok és ezekből merített érvek nem ütik meg a kellő mértéket arra nézve, hogy e választás megsemmisíttessék. (Helyeslés a jobb oldalon.) Ha tekintem az okmányok minőségét, kénytelen vagyok látni, hogy azok, habár nagy számmal vannak fölhalmozva, oly módon vannak kiszínezve, sőt talán annyira elcsavarják a dolognak valódi állását, hogy, bár olvasásuk nagy benyomást gyakorolt, de más részről alig van köztök olyan, melyet ellenokmány meg ne czáfolna, vagy legalább kellő mértékére ne reducálna. A legfőbb vád, mely a jelen választás ellen említtetett, a hivatalnokok által gyakorolt nyomás. Ha valaki ezen t. házban, én mindenesetre óhajtanám, hogy azon férfiak, kiknek állása már magában véve minden alkotmányosság negatiója, azon férfiak, kik bebizonyították, hogy magyar bureaucratiát is lehet létre hozni, egyátalában ne avatkoznának oly tisztán alkotmányos funetióba, mint a választási eljárás. (Helyeslés.) De a jelen esetben ugy tapasztaltam, t. ház, hogy megadatván ezen embereknek a választási jog, ők csupán mint választók jártak el, s csupán mint egyes emberek adtak véleményt s capacitáltak egyet mást (Ellenmondás); hogy azonban hivatalos állásuk fölhasználásával fenyegettek vagy épen erőszakoskodtak volna, azt egyátalában nem látom bebizonyítva. (Zaj. Ellenmondás.) A mi az egyes tisztviselők eljárását illeti, e tekintetben azok után, miket t. képviselőtársam Justh József előhozott, fölöslegesnek tartanám sok részletbe bocsátkozni, ámbár hiszem, hogy sokban fölvilágosítást nyújthatnék a tisztelt háznak, mert időt vettem magamnak az irományok gondos átvizsgálására. Csupán Prónay József megjegyzésére kívánok némelyeket fölemlíteni. (Halljuk!) Vitális főszolgabíró ellenében azt méltóztatott fölemlíteni, hogy a 23-ik tanút azzal fenyegette volna, hogy ha Cebrián gr. ellen, következőleg a Forgách grófok akarata ellen fog szavazni, elesik keresetétől. Én ezen tanúvallomásból ugy tudom, hogy midőn tanú a főszolgabíróhoz tanácsot jött kérni, kire adja szavazatát, ez csak arra figyelmeztette őt, hogy vigyázzon, mert ő olyan ember, ki Forgách gftól függ, és csak akkor élhet meg, ha ezután is élvezi a grófok jóakaratát. (Mozgás.) Világos tehát, hogy nem a főszolgabíró fenyegette őt azzal, hogy keresetétől el fog mozdíttatni, hanem, miután ez tanácsot kért tőle, csak figyelmeztette őt jövendő állapotára. (Zaj.) Hivatkozom a 112. sz. tanúra, kinek vallomása föl nem olvastatott ugyan, azonban ha a t. ház kétkedni méltóztatik abban, a mit mondani fogok, föl lehet olvasni. E szerint Tamási községnek jegyzője elment Vitális főbíróhoz, panaszolván neki, minő összeütközésbe jött helységével, melynek lakosai Kubinyi Ferencz mellett vannak, míg őt meggyőződése készteti szavazatát Czebrián gfra adni. Erre maga Vitális főbíró figyelmeztette őt, hogy bizony, ha megmarad Czebrián gr. mellett, és ellentétbe helyezi magát a község akaratával, könnyen kieshetik hivatalából. Ebből az látszik, hogy a főbíró őszintén adott tanácsot egynek is, másnak is, ki azt hozzá kérni ment. Tisztelt barátom továbbá fölemlített egy bizonyítványt, mely Velding részére állíttatott ki és ámbár hamis volt, a főbíró mégis hitelesítette. Ezt azon czélból hozta föl t. képviselőtársam, hogy az által világosság vettessék arra, milyen emberek azok, akiktől az elleiibízonyítványok származnak, s milyen emberek átalában azok, kik Czebrián gr. pártján állanak. Ezen bizonyítvány története akképen áll, hogy Velding uti biztos bizonyítványt kért az iránt, hogy ő nem fenyegette a sülyeieket bizonyos közmunkára nézve. Későbben elkészítette valaki ezen iratot, és a mint az okmányokból kitűnik, a sülyeieknek adta át a végett, hogy tegyék, oda keresztjegyeiket. Ezek azt felelték — mint a 164-dik számú tanúvallomás bizonyítja •— hogy igaz ugyan, a mi benne foglaltatik, hanem mégis megtagadták kezök keresztvonását azon oknál fogva, mert átalán a paraszt ember nem szereti keze keresztvonását adni. (Bal felöl: Ohó! Zaj.} Különösen föl is van hozva a tanúvallomásokban, hogy ez alkalommal már oly gyakran kérték kezök keresztvonását, hogy egészen meg voltak zavarva. Előhozatik még a Butler szolgabiróra vonatkozó eset is, hogy t. i. bizonyos molnárokat malomhaszonbér hátraléka iránt, kik elébe voltak idézve, azzal fenyegetett volna, hogy el fogja marasztalni a haszonbéri összeg hátralékában, ha Czebrián grófra nem szavaznak. A tény akként áll — mint hiteles tanúk bizonyítják — hogy egy urasági tiszt fenyegette a molnárokat Butler szolgabíró jelenlétében, hogy meg fogja rajtok venni a hátralékot. A per pedig, mely ezen haszonbéri kötelezettségből eredt, később, 1866 január havában indíttatott meg, de nem Butler, hanem más szolgabiró előtt. Nem akarom a t. ház becses figyelmét sokáig fárasztani; (Bal felöl: Halljuk ! Jobb felöl: Helyes !) de kénytelen vagyok a pandúrokra nézve — kiknek működése szintén fölemlíttetett, még pedig, mint igen hathatós eszköz Czebrián párt részére — némi fölvilágosítást adni. Azon körülmény veendő figyelembe ezen pandúrokra nézve, hogy a pandúrok a központi bizottság rendelkezésére voltak i adva, és ezen központi bizottság átengedte őket az összeíró küldöttségnek. Ezen pandúrok nagy j számmal, legalább nagyobb számmal, mint másutt, 10*