Képviselőházi napló, 1865. II. kötet • 1866. april 11–junius 26.

Ülésnapok - 1865-52

LII. OKSZÁOOS ÜLÉS. 51 nemzet vezetői vagy társország képviselői volnának, (Helyeslés) nem pedig ezen képviselőház tagjai, kiknek sem több sem kevesebb befolyásuk nem lehet a többség választásaira, mint akár melyikünknek. (ügy van!) Azt hiszem, a kik ez indítványt aláírták, át fogják látni, hogy eltévesztették képviselői szerepöket, midőn itt kiválólag mint románok lépnek föl, nem pedig mint román nyelvű polgárai Magyarországnak, holott először is magyarok, azután románok. (Helyeslés, ügy van!) Mily joggal követelhetik a külön megválasztást ? Mintha nem velünk vállvetve s karöltve akarnának munkálkodni nemzetünk közös jóllétén! Ha jobban fontolóra veszik az inditvány irányát, azt hiszem, át fogják látni, hogy itt más rendeltetésök nem lehet, mint hogy, mint ezen képviselőház kiegészítő, rendes, nem rendkívüli tagjai, velünk együtt hazánk boldogságát s azzal nemzetiségűk jogos igényeit érvényesítsék. Fölhívom tehát őket ezen inditvány visszavételére azon meggyőződésben, hogy velünk való egyetértésben, nem viszálkodásban fogják találni nemzetiségűk biztositását. (Zajos helyeslés.) BÓnis Sámuel: Azon számtalan sajgó sebek közül, melyben hazánk szegény beteg teste szenved, mindenesetre egyik legfájdalmasabb a még meg nem oldott nemzetiségi kérdés. Azt hiszem, ezt mindenki érzi közöttünk, a ki a hazát szereti; hogy pedig mindnyájan szeretjük, az kétségbe sem vonható. Mindnyájan óhajtjuk a sebet begyógyitni, mi magyarajkuak úgy, mint a másajku nemzetiségek képviselői. De ezen seb begyógyithatására mindenekelőtt kölcsönös bizalom szükséges: és vajon ezen kölcsönös bizalmat növeli-e oly modorú fölszólalás, milyet itt például Babes Vincze képviselő társunk tett? En nem fogom magamat szavai által legkevésbbé is tűzbe hozatni. Az indítványozók azt kívánják, hogy a nem-magyarajku nemzetiségek illőleg képviselve legyenek azon bizottságban, mely a nemzetiségi ügyben javaslatot lesz készítendő. Én azt hiszem, valamint eddig, ugy ezután is méltányos lesz e ház már csak azért is, mert e kérdést teljes szívből meg akarja oldani. Várják el azt az indítványozók, mert indítványuk a, nélkül is kivihetetlen, minthogy titkos szavazással történik a választás. Titkos szavazásnál mindenki szabadon arra szavaz, a kire tetszik. Valóban ha ők azt akarják kivinni, hogy a bizottságokban azok képviseljék, a kiknek megválasztatását kivánják, ezt nem érik el, ha ekként szólalnak föl, hanem magán értekezletek által: és akkor számolhatnak méltányosságunkra ; • — de ezen indítványt pártolni teljes lehetetlen. Babes Vincze: Megpróbáljuk! NikoliCS Sándor : Ha a ház asztalán levő indítvány ellen szavazok, ezt nem azért teszem, mintha nem kívánnám a nemzetiségi kérdés kiegyenlítését, hanem épen azért, mert kívánom, hogy a nemzetiségi kérdés méltányosság és igazságosság szempontjából egyenlíttessék ki. Én azért nem fogok szavazni az indítványra, mert károsnak tartom azon lépést, mely még mielőtt az ügy tényleges tárgyalásába lépünk , e ház különféle tagjai között keserűséget és ingerültséget szül. Különben ha ez indítványt el is fogadnók, az semmi eredményre sem vezethetne. A szavazás ugyanis titkos; mindenki arra szavazhat, a kire akar. Sőt ha az indítványozók mindnyájan be is választatnának a bizottságba, azzal még semmit sem nyernének, mert hisz a bizottság dolgozata a ház elé kerül, s ennek többsége azt elfogadhatja, de el is vetheti. Az egész ország a nemzetiségi kérdés megoldását kívánja. Azt hiszem, a t. ház, mikor e tárgyban bizottságot határozott választani, nem azt akarta, hogy bonyodalmakat szüljön, hanem hogy e kérdés minél előbb oldassák meg. Bízzunk tehát az egyes képviselők tapintatában, és legyünk meggyőződve , hogy kellő arányban oly tagok fognak megválasztatni, kik az egyes nemzetiségek igazságos és méltányos kivánatainak megfelelve, ezen kérdést közkívánat szerint fogják megoldani. (Helyeslés. Szavazzunk!) Ragályi Ferdinánd : T. ház! Azok közé tartozom, kik csak akkor vetnének gátat a nemzetiségi kívánságoknak, ha azok az ország szétdarabolására vagy pedig a magyar nemzetnek , minpolitikai nemzetnek lehetetlenné tételére czélozná nak. De mindamellett kénytelen vagyok kijelenteni, hogy nem értem az indítványt; nem értem azon nyughatatlanságot, mely a másajku nemzetiségi képviselőket szüntelen készti, hol indítványozásra, hol szónoklatokra : nem értem Hódosra képviselőtársam azon véleményét, hogy ez csaknem a legelső kérdés. A legelső kérdés az, hogy visszaszerezzük azon házat, azon alkotmányos házat , melyből mi épen ugy ki vagyunk szorítva, mint ők; és azután következik csak az a kérdés, hogyan lakunk legildomosabban és legjobban ezen házban. De nem értem, sőt impolitikusnak tartom, midőn azok szólalnak föl minduntalan, kiknek hivatalos állása a Bach és Schmerling idejéből datálódik. HodosiU József: Nem igaz ! Tiltakozom ! Ragályi Ferdinánd: Mert, kérem, lehetnek oly gyanakvó emberek e házban, kik — megengedem , indokolhatlanul — azt fogják gondolni, hogy ezek még most is a bécsi kormány eszközei, hogy ránk nyomást gyakoroljanak. (Zaj. Szavazzunk l) Joannovics György jegyző : Stefanidesz képviselő úron van a sor. Stefanidesz Henrik : A kérdés ki levén