Képviselőházi napló, 1865. II. kötet • 1866. april 11–junius 26.
Ülésnapok - 1865-52
52 LII. OHSZÁGOS ÜLÉS. merítve, egyszerűen a tizenkettes bizottság véleményére szavazok. KubiCZa Pál: T. ház ! Igen sajnálom, hogy ki kell jelentenem, hogy a ház asztalán fekvő pótinditványhozrészemrőlnemjárulok.Énis,mindnemzetiségi, mind képviselői állásomnál fogva,le vagyok kötve azon érdeknek, mely Magyarországban a nemzetiségek érdeke ; de csak ugy vagyok lekötve, hogy ezen lekötés mellett nem ignorálhatom egységes hazám érdekeit, melyek nem különbözők azon érdekektől, melyek az egyes népfajok érdekei. Nem pártolhatom a pótinditvány mellett előttem fölszólalt t. képviselő véleményét, sőt ki kell jelentenem, hogy ezen inditványhoz azért nem járulok, mert azt hiszem, hogy minden választás, miként itt meg volt jegyezve, bizalmi kérdés, én pedig ezen bizalmi kérdésnek nem akarok más korlátot szabni, mint a mit egyik vagy másik egyéniségnek képzettsége szab, és ennélfogva a t. háznak a választások iránti discretionális hatalmában tökéletesen megnyugszom. Csak egyre nézve akarok egy pár szót mondani. Ha az indítvány által követelt tekintetek számba fognának vétetni a t. képviselőház által, még igen nagy kérdés, mit kellene a választásnál különös figyelembe venni : magának az illető képviselő urnák nemzetiségét-e ? vagy pedig azon kerületek nemzetiségét, melyeket az egyes képviselő urak itt repraesentálnak ? Az én nézetem szerint lehet az az eset, sőt van is sok e hazában, hogy tiszta magyar ajkú egyéniség választatott képviselőül valamely tiszta tót, román, vagy szerb kerület által, ha bizalma volt azon tót vagy német vagy román ajkú kerületnek az egyéniség irányában, mert hitte, hogy képesítve van, és hiven fogja képviselni az ő érdekeit. Ha pedig ez igy volt, akkor nem lehet reflectálni egyes képviselő nemzetiségére , hanem igenis reflectálni kell a népességre , mely őt ide küldötte, és azon nemzetiségek érdekeire, melyeket ő képviselni köteles, akkor is, ha nem ugyanazon nemzetiségű. Fölhozatott az is, hogy tapasztalták a külön- j ajkú nemzetiségeket képviselő urak, hogy sok választásnál ignoráltattak. Méltóztassanak megengedni, én szintén a ház azon osztályához tartozom, és ezt még sem tapasztaltam; de igenis tapasztaltam azt, hogy a legnagyobb méltányossággal, sőt sok esetben számon felül is megválasztattak. Talán csak abban volt a hiba, hogy igen sok tekintetet, igen sok figyelmet fordított a ház az egyesek hiúságára, melyet már most, nemzetiségi palástba burkolózva, minden alkalommal érvényesíteni kivannak. (Helyeslés.) Az is volt itt fölhozva, hogy nem mindenik «íagyar, román egyforma a másikkal. Én ezt tökéletesen megengedem. Ismerek én széles e hasában igen sok magyart, igen sok tótot, igen sok J szerbet és románt, a kik áldoztak jogaikból , vagy ! megosztották azokat, hogy polgártársaikat, a kik az alkotmány sánczain kivül állottak, magokhoz emeljék. Es ismerek igen sokat, a kik a nemzetiséget csak arra használják, hogy saját személyes előnyükre kizsákmányolhassák; (RelyeMs) kiknek a nép, melyet képviselni tartoznak, nem egyéb létránál, melyen magasra kivannak hágni. Én teljesen osztozom mindabban, a mit Hodosiu képviselő ur magokra a nemzetiségekre nézve ez alkalommal mondott; hanem azt hiszem, hogy hibásan mondotta akkor, midőn személyekről van a szó : akkor kellett volna ezt elmondania, mikor a nemzetiségi ügyek ex professo , érdemleg fognak tárgyaltatni. Vonatkozzunk el a személyes ambitióktól, uraim, s azt hiszem, a nemzetiségi ügy az ország közérzületével s mindnyájunk kívánatára és megelégedésére fog megoldatni. Ha ellenben minden személyes ügyben a nemzetiséget fogjuk előtérbe állítani, azért, hogy mi magunknak hágcsót szerezzünk a magasra , sohasem fogjuk üdvösen megoldani; sőt a kik ezt cselekszik, kimondom nyíltan meggyőződésemet, nem barátjai saját nemzetiségök ügyének , s inkább azt akarják , hogy a nemzetiségek örökös bajok közt éljenek, hogy a rendszeresítetlen helyzetet érdekeik számára kizsákmányolják. (Helyeslés.j Ez, tisztelt ház, egyéni véleményem. Bizom is az Istenben, hogy a nemzetiségi ügy, még pedig- első sorban, meg fog oldatni. Részemről el fogok követni mindent, mit meggyőződésem parancsol s kötelességem hoz magával, melylyel nem csak küldőim, hanem magam irányában is tartozom. De mivel ismerem e részben az ország köz érzületét, a tisztelt képviselőháznak discretionális hatalmában tökéletesen megnyugszom. (Élénk tetszés.) Újfalussy Miklós: T. ház! A nemzetiségi kérdés e házban az országgyűlés előtt még ex professo nem került szőnyegre, hanem előkerült úgyszólván incidentaliter; azonban valahányszor fölkerült, mindannyiszor kisebb-nagyobb mértékben felvillanyzott bennünket, sőt némileg el is keserített. Ebből azt következtethetjük, hogy a seb bizonyára sokkal mélyebben rejlik, mint hogy annak igen gondos és ápoló orvosi kezekre nem volna szüksége. Alig tudtam kiszámítani, vagy talán ki sem számítottam, miként jutott a nemzetiségi kérdés e tárgynál szőnyegre; ha azonban már szőnyegre került, a ház, valamint eddig, ugy most sem taszitja el magától zsarnokilag, hanem most is akként nyilatkozik fölötte, mint egy előrelátó, bölcs törvényhozó testületnek nyilatkoznia kell, hogy t. i. annak idejében ezen kérdést akkép fogja megoldani, mint testvérek között testvéri kérdést. Tökéletesen meg vagyok győződve, hogy a nemzetiségi
