Képviselőházi napló, 1865. II. kötet • 1866. april 11–junius 26.
Ülésnapok - 1865-52
L1I. ORSZÁGOS ÜLÉS. 49 nemzetiségek köz megelégedésével megállapítva nem lesz, addig közmegnyugvás alig lehetséges. Mindaddig, uraim, mig egy nemzet nyelve törvényes praerogativával bir, a többi nemzetiségek nyelvi használata pedig semmi, de semmi törvény által biztosítva nines, addig köz megnyugvás és béke nem lehet; pedig ez nagyon óhajtandó volna. Á nemzetiségi érzet mindinkább fejlődik, ezt elismerte már az első" fölirat.Nálunkromanóknál ezen érzet egykorú életünkkel; sőt megelőzi még azon kort is, midőn az mondatott rólunk, hogy: „Non tam pro vitae, quam pro linguae incolumitate certasse videbantur." De a nemzetiségi kérdés ren- I dezése és elintézése iránti hajlam ez országban leginkább az 1848-dik évtó'I datáltatik. Emlékszem 1849-ből valami Drágosféle pontokról a románokat illetőleg, de ezen pontok igen későn tétettek. Tudom, hogy az 1861-beli országgyűlés kiküldött egy országos bizottságot, mely munkálatot készített a nemzetiségeket illletőleg; tudom, hogy Tisza Kálmán t. képviselőtársam az 1861-diki országgyűlés eloszlatása alkalmával eczélból indítványt tett. De,uraim! mindezen pontok, mindezen munkálatok és indítványok csak az utolsó perczbeu tétettek. En nem tudom, meddig fog tartani ezen országgyűlés; de úgy hiszem, annyi időnk van, hogy a nemzetiségi kérdést megoldjuk. De, uraim! oldjuk meg mindannyian, minden azon ügyben érdekelt fél; érdekelt fél.pedig minden nemzetiség, érdekelt fél nem csak az egyik nemzetiség, hanem valamennyi: tehát mindannyian s egyaránt működjünk közre a nemzetiségeket illető munkálat kidolgozásában, mint megannyi érdekelt tényezők. (Halljuk! Zaj.JA nemzetiségeket nem a politikai nemzet kiegészítő részeiül tekintem, hanem az ország kiegészítő részeiül: és ezen szempontból tekintve, tudom, hogy az ország mindnyájunké, jól tudom, hogy mindannyian törekszünk a hon fentartására, a haza szabadságára.Én, uraim! e hazát, mostani zilált és abnormis állapotában, úgyszólván romnak tartom . mely romnak azonban jó, tartós s szilárd alapja van. Ezen törvényes alapon építsünk uj házat, melyben mindannyian elférjünk, nem egyik a másik fölött, hanem egyik a másik mellett. Béküljünk ki minmagunkkal; békítsük ki a nemzetiségeket; adjuk meg mindenkinek a magáét, mindenekelőtt adjuk meg a magunkét : és az ország egy szív, egy lélek lesz; a haza közös lesz. Én tehát a módosítvány mellett vagyok, mely szerint a nemzetiségeket kellő tekintetbe kívánom venni. Tóth Vilmos: Bocsánatot kérek, hogy ez egyszer nem jegyzői, hanem képviselői minőségben emelek szót s az imént fölolvasott és támogatott indítványra nézve elmondom szerény nézetemet. Semmi sem áll távolabb tőlem, mint azon gondoKÍPV. H. HAPLÓ. 186 5 / 6 II. lat, hogy a hazánkban lakó egyes nemzetiségek méltányos kívánságainak törvényhozás utján leendő' kielégítését részemről akadályozzam, sőt ellenkezőleg ahhoz annak idejében csekély szavazatommal hozzá fogok járulni; de a jelen módosítvány ellen kénytelen vagyok fölszólalni azért, mert ha netán a többség' azt elfogadná, nézetem szerint két eset állana be : vagy alávetné magát a kisebbség a többség határozatának és a szerint szavazna, flekkor a vélemény szabadsága s a bizalom szabad nyilvánulása lenne korlátozva; vagy nem fogadná el a kisebbség a többség határozatát, s akkor a ház határozata compromittáltatnék. En ép oly veszélyesnek tartom az egyiket, mint a mennyire kerülendőnek minden alkalommal a másikat. Óhajtom részemről igenis, hogy a nemzetiségi kérdés tárgyalására kiküldendő bizottságban az egyes nemzetiségek képviselve legyenek, és azt hiszem, hogy ez a dolog természetéből önkényt is foly; ezt azonban el lehet érni magán értekezletek utján, és tekintve azon kölcsönös bizalmat, mely eddig hála Istennek e házban uralkodott, bizton hiszem, hogy ezen értekezletek eredménye mindnyájunkra nézve kielégítő és megnyugtató lesz ;deannak meghatározását, hogy egy-egy képviselő hány román, hány szláv, vagy más részről hány magyar képviselőre szavazzon, nem tartom a ház hatásköréhez tartozónak: ez egyenesen a bizalomtól függ, ezt a ház semmiféle határozata által kierőszakolni nem lehet. Ennélfogva nézetem oda irányul, hogy fogadjuk el a bizottság javaslatát. Babes Tincze: Tisztelt ház! A szőnyegen levő tárgyra fogok szorítkozni. Á mi pótindítványunk világos czélja az, hogy a nemzetiségi ügy elintézésére kiküldendő bizottságban kellőleg képviselve legyünk, vagyis ne ignoráltassunk. Épen azért tettük ez indítványt, mert tapasztaltuk, hogy igen sokszor ignoráltattunk. (Fölkiáltások: Mikor!) Igen sokszor ignoráltattunk oly helyeken, oly bizottságokban, melyek országosak. Tisztelt ház! gondolom, nincs ezen házban senki, ki megtagadná nemzeti létünket; ha pedig van nemzeti létünk, és elismertetik e hazában, hogy nálunk nélkül Magyarország nem volna az, a mi most, egész Magyarország, ha t. i. tényezőt képezünk az országban : akkor azt merem állítani, hogy akárhogy történnek tanácskozások az ország dolgairól, ha azt akarja a t. ház, hogy azok az országnak hű kifejezése legyenek, ott kell lennünk és ott kell lenni a mi kifejezésünknek, t. i. a mi képviselőtársainknak is. (Felkiáltások: Hisz itt vannak!) Ha ez hiányzik, akkor a nemzetiségek azt mondhatják, hogy történnek dolgok rólok nélkülök : mert hiszen , t. ház, nem lehet ignorálni azt, hogy a nemzetiségek az országos ügyekben mindenütt érdekelve vannak. Minthogy pedig tapasztaljuk, hogy 7
