Képviselőházi napló, 1865. II. kötet • 1866. april 11–junius 26.
Ülésnapok - 1865-51
LI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 41 maga meggyőződhetett volna, s mégis annak ellenére ő a képviselőséget elfogadván, arról a megsemmisítésig le nem mondott; végre pedig vesztes fél lehet az, ki íöípanaszoltatott, ha a panasz igazsága be is bizonyult. Már most igen könnyű lesz ezt a jelen esetre alkalmazni. A kik kérelmeztek, ha a követválasztás megsemmisítése fog érvényre emelkedni , a költségekben el nem marasztalhatók; de igenis, a kik bepanaszoltattak, vagy ha nem panaszoltattak is be, de vizsgálat utján rajok bizonyult, hogy hibát és törvényszegést követtek el. Én ugyanis nem vagyok azon véleményben, melyben a ház többsége volt, midőn Perényi képviselő társunk igazolásánál azt mondta ki elvűi, hogy : „actori incumbit próba", mert ez minden polgári peresügytől eltérő olyan ügy, mely inkább inquisitorius processus, a minthogy a ház maga több esetet nyomoztatott ki, mi ha most nem történt volna, hogyan lehetett volna azokat, kik kihallgatva sem voltak, törvény ellenére elitélni ? (Zaj.) A kikre tehát hibák és törvényszegések bizonyultak be, a költségek hordozására itélendők. Ennek folytán én itt Buday Lőrinczet, ki magát ezen követválasztáshoz tartotta, úgyszintén a központi bizottságot in concreto, valamint a választási elnököt, a költségekben elmarasztalandóknak véleményezem. (Nagy zaj.) Manojlovics Emil: T. ház ! Ha volna törvényünk, mely a t. házat arra jogosítaná, hogy kárpótlás esetében a vétkest elmarasztalja, akkor a fenforgó esetben habozás nélkül elmarasztalnám a központi választmány elnökét. Azonban ily törvényünk nincs: mert a kárpótlásról nem a törvény, hanem csak a ház szabályai rendelkeznek; a házi szabályokat pedig törvényül nem tekintem, mert ezek csak a házon belül kötelezhetnek. Én tehát a tisztelt házat nem látom jogosítva arra, hogy a fenforgó esetben bárkit is elmarasztaljon. Én a költséget az ország-os pénztárból véleményezem megtérítendőnek. A mi magát a választást illeti, teljesen osztozom az igazoló bizottság véleményében, s azt megsemmisítendőnek találom. Csíky Sándor: Tisztelt ház! Két kérdés merült itt föl: az egyik, vajon ezen választás törvényesen ment-e véghez, kelyeselendő-e vagy megsemmisítendő ? a másik, hogy a költségek, melyeket a vizsgálat okozott, ki által téríttessenek meg ? A mi az elsőt illeti, én ezen választást olyannak tartom, mely törvényeink értelmével öszhangban nincs, mely tehát törvénytelen. Az indokokkal nem akarom a tisztelt ház türelmét fárasztani, elfogadom a bizottság véleményét, és abban a vizsgálattételről szóló tudósítást, mely a tisztelt ház előtt fölolvastatott. A mi a költségek megtérítése kérdését illeti. KÉPV. n. NAPLÓ. 186 5 / G II. e részben hallottam több olyast, a mivel egy értelemben nem lehetek. Hallottam jelesen azt, hogy döntvényként nem kell elfogadni, a mit ezen ház hasonló ügyben határozott. Én azt hiszem, döntvénynek nem kell ugyan venni, hanem következetesnek kell lenni mégis. Valamint az ítélőszék, ha. valamit kimond, ahhoz ragaszkodik, úgy a nemzeti képviselőháznak is a maga végzéseihez kell ragaszkodni. Hasonló esetekben tehát hasonló módon kell ítélnie, nem döntvények alapján ugyan, hanem azért, mert azon esetekben, mikor azon határozat hozatott, hogy a választási elnök elmarasztassék a költségekben, mely eseteket előttem szóló Várady Gábor képviselőtársunk fölhozott, alaposan és az igazságra fektetve határozott. A másik megjegyzés az volt, hogy a választási elnököt nem kell elmarasztalni, mert az nagyon veszélyes elv volna, ha valamely testület elnökét kellene felelőssé tenni. Ezt sem találtam elegendőleg helyesnek, mert itt nem a választmány valamely végzéséről van szó. A törvény kimondja, hogy a központi bizottság elnökének magának kötelessége arról gondoskodni, hogy a választás napja és ideje annak rendé szerint közhírré tétessék. A választási elnökről is van szó a 33. §-ban, az 1848-iki törvényekben, hogy a választás megtétele érdemében a törvény szabályait tartsa meg. Itt is tehát az elnökökről szólván egyenesen a törvény, ha az elnökök elmulasztják kötelességöket, az elnököknek a költségekben való elmarasztaltatását épen törvényeink szelleméből kifolyó ténynek látom. Abban a véleményben vagyok, hogy, bár senkit kihallgatatlanúl büntetni nem kell, büntető törvénykönyvünkben foglaltatik az is, hogy inkább száz bűnös maradjon büntetlen, mint egy bűnhődjék ártatlanul. Szem elö'tt tartom, hogy igazolási ügyekben birói tisztet teljesít a tisztelt ház, mint ezt ki is mondotta, hogy ilyenkor nem mint politikai testület, hanem mint biró ítél. Ha itt mint biró működik sem büntet meg senkit a fenforgó esetben kihallgatatlanúl, mert azon két választási elnök ki volt hallgatva. Nem is bünteti ártatlanul, mert ezt akkor tenné, ha a képviselőt büntetné, holott ez nem volt oka a törvénytelen eljárásnak. (Zaj. Szavazzunk!) Én tehát az állandó igazoló bizottság véleményét nagyon törvényesen okadaíoltnak látván, azt egész terjedelmében elfogadom. Kállay Ödön: T. ház! A t. háznak azon alkotmányos jogát, hogy törvényt hozzon, törvényt magyarázzon alkotmányos utón, elismerem; hanem ha az a joga volna a t. háznak, hogy a maga által hozott szabálytól vagy törvénytől eltérve, egyik alkalommal így, másik alkalommal amúgy értelmezze, azt el kellene törölni. Én tehát nem ar6
