Képviselőházi napló, 1865. II. kötet • 1866. april 11–junius 26.

Ülésnapok - 1865-51

40 LI. OESZÁGOS ÜLÉS. A harmadik, a mire megjegyzésem van, az, hogy a ház végzéseire mint döntvényekre történt hivatkozás. Ettől a veszedelmes elvtől méltóztassék a házat megóvni, mert Isten mentsen. hogy a ház minden végzése, mint birói végzés, döntvénynek tekintessék. Mert fölteszem, hogy ez esetben ugy vélekednék a ház, hogy föl kell menteni az elnököt, a kit a bizottság elitéltetni véleményez, még pedig föl kell menteni ex principio, holott más esetben épen ellenkező nézetben volt a ház többsége. Melyik fog majd döntvényül szolgálni a jövő esetben, a mai végzés-e ? vagy a Kende Kanut, vagy talán a Babarczy esete? Akkor csak a véleményezők választására biznók , hogy melyik végzést akarják döntvényül használni. Ezt minden esetre nagyon veszedelmesnek tartanám, és semmiképen el nem fogadhatom. A kit mint távollevőt választanak, arról — mint mondva volt — mégis föl lehet tenni, hogy figyelmezni fog arra, vajon választása rendben ment-e véghez vagy nem. Megvallom, e terhet nem lehet arra róni, ki nem is tudja, hogy megválasztatik, de nincs is kedvére, hogy megválasztassék. Hogyan lehet ez nem csak fölügyelettel a maga nem tudott választására, hanem még következményeiért is felelős ? Például Palmerston, a kit Angliában öt-hat helyen is megválasztottak, felelősséget vállaljon-e azon öt-hat kerületben történt törványtelenségekért ? Ezt föltenni nem lehet, ez csak a tárgynak nem ismerésére mutat. Végre azon állítás, hogy a fölolvasott• irományokat nem lehetett tökéletesen érteni, tehát azért nem lehet az igazolási tárgyakat folytatni, az előttem némileg rejtélynek látszik. Mert hiszen épen az indítványozó urnák nincs valami erős hangja, mégis minden szavát tökéletesen értettük , holott a fölolvasott okmányokat, megvallom, én is nehezen értettem. Ez világos jele annak, hogy nem az akustika változott. (Zaj. Rendre! A tárgyhoz!) Egyébiránt nem akarok az akustikai tárgyba belemenni, csak azt akarom indokul fölhozni, hogy hiszen a sarkon nem szokott kimenni a hang. (Zaj.) Csak egy tényt hozok föl. Az előbbi házban , melyben tanácskoztunk, én egy képviselőtársam igazolásánál jelen voltam, s még ma sem tudom, kinek igazolása volt az. Minden teljes őszinte akaratomban alapult figyelmem mellett hozzá akartam a dologhoz szólani, de lehetetlen volt annyit értenem, hogy még csak azt is megtudjam, kiről volt szó. (Zaj. Tárgyra!) A ház szerencsésebb orgánumokkal volt ellátva, mint én. A ház fölkelés által döntötte cl a tárgyat. Elfogadtatott-e vagy nem a képviselő, arról én nem tudok semmit, mert nem mertem szavazni, nem tudván, miről van szó. (Zaj.) Ezt csak a ház akustikájára hoztam föl; egyébiránt a megsemmisítés mellett vagyok , de, mint az előadottakból teljesen világos, az elnök elítélésére nem szavazok. Somossy IgnáCZ: T. ház! Az eddigi elmarasztalások három neműek voltak: elmarasztaltattak a képviselők mint vesztes felek; elmarasztaltattak az illető küldöttség elnökei; és a hol ezekre elegendő alap nem volt, az országos pénztár viselte a költségeket. Én ezen esetben, megvallom, részint az irományokat figyelembe véve, részint a kölcsönös előterjesztéseket, azon véleményben vagyok, hogy más itt teljes biztossággal nem mondható ki

r mint hogy az országos pénztár viselje a költségeket. (Zaj. Ellenmondás. Szavazzunk!) Vesztes felet nem látok az aktákból, mert mind a két egyéniség, az, a ki elválasztatott, és a másik is, ki kérdésben forog, tökéletesen ártatlan, és semmi nyoma sincs, hogy a megsemmisítés okának előidézésére legkisebb befolyásuk lett volna. A küldöttség elnöke épen még kedvezést tett arra nézve, hogy szavazás történjék, mert neki azon tiz perczet sem kellett volna megadnia, mivel bizonyos órához van kötve a választás. A központi bizottság elnöke pedig — méltóztassanak fölolvastatni nyilatkozatát — indokolja, hogy mi értelemben akart a törvénynek eleget tenni. Kinekkinek fölfogása szerint lehet ugyan megbírálni, hogy a törvénynek minő módon lehet eleget tenni; de itt a központi bizottsági valamint a választási elnök eljárásából az látszik, hogy ők lehető törvényesen jártak el. A ház pedig magáévá tette már azon elvet, hogy ily kétes esetből kiindulva, nehogy ártatlan büntettessék, inkább a közpénztár viselje a költségeket. Véleményem szerint ez esetben is ez elv alkalmazandó. Deáky LajOS : T. ház! A szóban forgó követválasztás „megsemmisítése formahiba indokából követeltetvén, ámbár a kérelmezőknek elég idejök volt 9—10 óráig a gyűlésen megjelenni, s a „vigillantibus subveniunt jura" elvnél fogva tartoztak is volna megjelenni; mindazáltal minthogy agyülés órája törvény szerint meg volt határozva, a választás színhelyén már előre ellenvetésbetétetett, hogy az ellenpárt nem jelenhetett meg' oly rövid idő alatt. Én, mint választási elnök, viseltettem volna annyi méltányossággal, hogy a hátramaradtakat bevárjam; legalább vártam volna tizenkét óráig; ez nem történvén, én az igazaló bizottságnak azon véleményét, hogy a követválasztás megsemmisíttessék, pártolom. A mi a vizsgálati költséget illeti: a törvény azt mondja, hogy a költséget a vesztes fél viselje; de úgy látszik, az iránt, hogy kit lehessen vesztes félnek megítélni, tisztában nem vagyunk. En azt hiszem, vesztes fél lehet először az. ki az alaptalan kérvényt aláirta; másodszor, a ki magát oly követválasztáshoz tartotta, melynek törvénytelenségéről