Képviselőházi napló, 1865. II. kötet • 1866. april 11–junius 26.

Ülésnapok - 1865-51

LI. OESZÁGOS ÜLÉS. 35 képviselőre hárítjuk a költségeket, akkor legtöbb- , nyire kibnjhatik a képviselő. Azért én óhajtok szorosan a törvény mellett maradni és nem csak ez esetben, hanem mindig a megsemmisített képviselőre hárítani a költségeket. KaCSkOVÍCS Ignácz: T. ház ! Azon elvből indulok ki, hogy faeti kérdésekben nagy testület soha sem ítélhet helyesen; s ha a törvény mégis ránk bizta az igazolások feletti bíráskodást, ez által líjabb példáját adta azon tévedéseknek, melyeket régente népbiróságoknak neveztek, s melyek Athén fórumán az ostracismusig jutottak. (Helyeslés.) A tömegek törvénykezését, itélethozását soha sem helyeseltem ; ép ugy nem tartom lehetőnek, hogy 400 ember figyelme facti kérdésekben helyesen határozzon, hol hajszálnyi eltérések döntik el az igazságot: azért az ily kérdésekben nem igen szólaltam föl; s ha most teszem, egyedül azért teszem., mert juris kérdésben látok nagy tévedést. Ahhoz, mit előttem szóló képviselőtársam kifejtett, két adatot csatolok. Egyik az, hogy a ház mai nap mint birőság itél, de nem mások fölött, mint a kik itt ülhetnek: saját tagjai igazolása felett, és a kik hozzánk folyamodnak bíráskodásért; minden más, e házon kívül álló nem tartozik bíráskodásunk alá. (Zaj. Szavazzunk!) Nem osztozom tehát a bizottság azon véleményében, hogy a választási elnök, s bármiféle testület vagy egyesek, kik e háznak nem tagjai, sem e házhoz bíráskodásért.nem folyamodtak és ekként facto proprio e ház bíráskodásának nem vetették magokat alá, a vizsgálati költségek viselésére ítéltethessenek. A második adat ez. Hogy ki fizesse a vizsgálati költségeket, arról nem a törvény, hanem csak a ház szabályai szólanak, ezek pedig csak minket köteleznek. A ház szabályai rendelik, hogy a vesztes fél fizeti a vizsgálati költségeket; fél nem lehet más, mint vagy e ház tagja, ki ellen vizsgálat történt, vagy a ki vizsgálatért folyamodott s ügyét e ház elé terjeszté. Én tehát helyeslem ugyan a bizottság véleményének azon részét, mely szerint megsemmisítendőnek véli a választást; de csak azon okból, mert többen — nem kérdem, hányan — a választási eljárás hirtelen befejezte által akadályozva lettek jogaik gyakorlatában, azaz szavazatuk beadásában. Ez által azon elvet látom sértve, mit mindig védtem: a választás szabadságát. De másfelől kérem a t. házat, méltóztassék azon eljárással fölhagyni,hogy olyanokra terjeszszük ki a marasztaló ítéletet, kik nem tartoznak bíráskodásunk alá. (Zaj. Szavazzunk!) Halász Boldizsár: A mi a választás megsemmisítését illeti, osztozom az igazoló bizottság nézetében. Arra nézve, mit előttem szólott Perényi b. képviselőtársam fölhozott, hogy az óra meghatározása a törvényben épen nincs, azt mondhatom, hogy a törvényben világosan benne van az óra is. Ugyanis, a 27-ik §. világosan igy szól: „Amegválasztott elnök a választásra kitűzött napon, az illető kerület főhelyén, a választók gyülekezetét a központi választmány által meghatározandó s előre szintén közhírré teendő órában megnyitván, bármely választónak van joga az országgyűlési követségre egy egyént ajánlani." Ezt csak azért olvastam föl, mert én az igazoló bizottság nézetével a költségekre vonatkozólag nem vagyok egy értelemben, s e részben nézetemet épen ezen 27-ik szakaszszal indokolom. A mi illeti a Fábián képviselőtársam által tett indítványt: a törvény magyarázatát illetőleg, már volt szerencsém a múlt szombaton is kijelenteni, hogy aszabályok azon szavait,melyek, azt mondják, hogy a költségeket a vesztes fél fizeti, azt tartom, nem kell ezen szavakat oly szoros értelemben venni, hogy a vesztes fél nem lehet más, mint a képviselő, mert abban részemről sem méltányosságot, sem igazságot, sem pedig logikát nem találok; s ha hogy a képviselő a maga részéről legkevesebb korteskedést vagy egyéb hibát sem követett el: miért nevezzük őt bűnösnek s miért mondjuk ki vesztesfélnek ? (Egy hang: Vesztes a megválasztott!) Igenis, vesztes, de nem bukott fél; s én kérem a t. házat — bár a háznak vannak döntvényei, melyek által elmarasztalta a választási elnököt vagy a központi választmány elnökét — hogy ne kelljen többé e tárgyra viszszatérni, jelentsük ki, hogy a vesztes fél alatt nem egyedül a képviselő értetik. Arra nézve, a mi az igazoló bizottság azon nézetét illeti, hogy a költségek megfizetésében a két elnököt egyetemleg marasztalja el, nézetem eltérő. Azt hiszem, a 27-dik §. szerint a közjaonti bizottság eljárt a maga kötelességében, kitűzte a j választási helyet, napot és órát: tehát ki hibázott? A központi bizottság elnöke, ki a törvény értelmében a határidő kihirdetésével meg volt bizva s nem tette a maga kötelességét. De a választási elnök eleget tett a maga kötelességének, mert megjelent a kitűzött időben és helyen; s neki az órakitűzés különben sem volt már kötelessége. Én tehát a jelen esetet illetőleg azon nézetben vagyok, hogy csak egyedül a központi bizottság elnökét lehet igazságosan elmarasztalni. Zichy Antal: (Szavazzunk!) Tisztelt ház! Tagja levén az állandó igazoló bizottságnak, a vélemény azon részére nézve, mely a költségeknek a választási és bizottsági elnökre való rovását illeti, a bizottságban is meggyőződésem ellenkező volt; ennélfogva fölhíva és följogosítva érzem magamat e házban is előadni szerény nézetemet. Bátor vagyok figyelmeztetni a tisztelt házat azon átalános 1 jogi elvre, mely törvénykönyveinkben a partis pri5*