Képviselőházi napló, 1865. II. kötet • 1866. april 11–junius 26.

Ülésnapok - 1865-68

LXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 167 nyújtania. Ha tehát a fölirat pártolói csak azon kívánságot akarnák kifejezni, hogy népünkanyagi jóllétét jogérvényes alkotmányos állásunk igényei betöltésében, az anyagi jóllétet biztosító alkotmányos életünknek visszaállításában keresik, akkor minden ember kezet fogna velők. De tévesz- í tett eljárásnak tartom, midőn államjogi viszonyain- \ kat a hazát fenyegető ínségnek súlyával párhuzamba állítva . a súlypontot csak is visszaállítás! | követelményeinkre fektetik: mert épen ez általmegzavarják azon szempontot, melyből kiindulva, a képviselőház a nép anyagi állapotán segíteni akar, j a miért, küldetett ki épen a közgazdasági bizottság. Ugyanis a májusi fagyok népünknek csakis anyagi állapotát fenyegetik , élelmi és mezőgazdasági viszonyait érdeklik. Aggasztó hírek jönnek mindenfelől részint a már megjelent, részint a szárazság folytán fenyegetve közelgő inség felől. Ezen inség^ rögtönös enyhítést vár: ezért akarta a bizottság O Fölségét feliratban fölkéretni. De Ő Felsége megelőzte az országgyűlésnek az ínségre való figyelmeztetését , és niegparancsoM kormányának, hogy az inség enyhítésére szolgáló eszközökről javaslatot terjeszszen föl. Ennek folytán központi bizottság alakult itt a fővárosban, s hasonló bizottságok a megyékben, városokban és kerületekben alakulóban vannak. E bizottságoknak pediofüggetlen, a hely szinén lakó férfiakból kell állaniok, nehogy ismét, mint 1863-ban. févutakra kerüljön a segélyezési pénz és gabona. A dolgok ily helyzetében Pest belvárosa képviselője Deák Ferencz már nem tartotta szükségesnek a feliratot, hanem végzést inditványozott, melyben elmondja a képviselőház, hogy ha a nemzet alkotmánya birtokában volna, akkor azonnal és hathatósabban segitnénk az ínségen, de így csak készségét jelenti ki arra, hogy szükség esetén O Felsége közvetlen felszólítására alkotmány és törvény szerint közre is fog működni. A fölirat pártolói ezt sokalják, és azt mondják : Alkotmányos állásunkba való visszahelyeztetésünk előtt mi nem segithetünk; de segédkezet sem nyújthatunk. Ha a ház ezen nézetet elfogadja, akkor okvetlenül azon alternatíva fog bekövetkezni: vagy, hogy a megyékben, városokban és kerületekben azon független férfiak, kik hivatva vannak, hogy ellenőrködjenek a gabona és élelmi szerek kiosztásánál, a képviselőház példáját fogják követni, és semlegesek maradván, nem fognak a baj enyhítéséhez járulni; mivel pedig a legjobb kormány sem képes megakadályoztatni azt, hogy oly nagy országban, mint Magyarország, a pénz tisztátalan kezekbe is ne jöjjön, igenis, akkor mi leszünk oka annak, ha a gabona és segélyezési pénzek könnyelmű kezekbe jutnak, g a felelősség minket fog sújtani; — (Zaj, ellenmondás) vagy pedig be fog következni az, hogy ugyanezen független férfiak nem gondolván a képviselőház ezen nyilatkozatával, hozzá fognak látni a nép Ínségének enyhítéséhez és a segélyezési eszközök kiosztásához , és magok fognak felügyelni, hogy a nép kárt ne szenvedjen ; akkor pedig mi magunk fogunk erkölcsi befolyásunkon csorbát ejteni. Híjába, uraim, vannak pillanatok úgy a magán, mint a közéletben, melyekben a körülményekkel, jelenleg épen saját népünk ínségének parancsoló hatalmával szükséges okvetlen alkudni: mert mi nem állunk most a hajthatlan jog, hanem a jótékonyság terén , és azon a téren, hol a köznapi élet szerint a polgárnak magát előbb táplálnia kell , mert csak azután élvezheti az állam adta jogait. Ha mi megfordítjuk a rendet, és azt mondjuk: Előbb a jogokról fogunk gondoskodni, aztán a polgárok élelméről: én ehhez nem járulhatok. A végzést pártolom. (Helyeslés. Zaj.) Tóth VÜmOS jegyző: Trefort Ágoston! (Szavazzunk!) Trefort Ágoston: T. ház! Indiscretío volna részemről, ha a mondottak után még hosszasan kívánnék szólni. Rövid időre fogom tehát igénybe venni a t. ház türelmét. (Halljuk!) Nekem azon szerencsétlenség jutott, hogy az ínségen már 1863-ban keresztülmentem, és úgy látszik, hogy az idén ismét keresztül kell rajta mennem. Volt tehát alkalmam drága áron tapasztalásokat gyűjteni. Tapasztaltam pedig mindenek előtt, hogy a fő baj az volt, hogy az akkori kormány intézkedéseivel elkésett; tapasztaltam másodszor, hogy az ínséges nép, mindamellett, hogy a törvényekhez és az alkotmányhoz ragaszkodik, — se tekintetben az alföldi népet nem az utolsó hely illeti — insége födözésére elfogadja a segélyt, bárki adja azt. bár honnan jojön az. (Helyeslés.) A t. ház bölcsen cselekedett, midőn, a fenyej gető inség tudomására jutván, ez ügyet felkarolta. s az anyagi érdekek tárgyában kiküldött bizottságnak meghagyta, hogy ez ügyben mielőbb javaslatot készítvén, [azt a ház elé terjeszsze. Szerencsés voltam ezen bizottságnak tagja lenni, melynek javaslata oly élesen biráltatott meg. Mindig szeretem a kritikát; de más részről hiszem, hogy a bizottság minden tagjának joga van az ügyet földeríteni. (Halljuk!) Á bizottság nem kereshette azt, mi legjobb; hanem kereste és javasolta azt, mi a körülmények közt lehetséges. Az adott körülmények közt nekünk íegczélszerűbb lépésnek látszott, hogy O Fölségét, örökös királyunkat — nem az osztrák császárt, és nem is a magyar vagy osztrák kormányt — a fenyegető bajok elhárítására fölkérjük, hogy királyi halalmánál fogva