Képviselőházi napló, 1865. II. kötet • 1866. april 11–junius 26.
Ülésnapok - 1865-68
166 LXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. semmi különbséget többé az egyik és másik nézet közt. Ha ellenben azt mondja : „Nem fogadom el*, azt fognám válaszolni: Ez igen hö'sies tett; de ily szavakat csak akkor szeretnék hallani, ha nem e teremből, hanem az Ínségesek köréből jönnének, ha ott mondanák ki: „Inkább éhen halunk, semhogy nem alkotmányos kézből fogadjunk el segélyt." (Helyeslés.) Nem tartom azt jó hazafinak, vagy — bocsánatot kérek, talán roszúl fejeztem ki magamat — nem tartom azt ildomos hazafinak, ki az alkotmányosság kérdését úgy állítja fel: Mi kell, felelős minisztérium vagy kenyér ? Nem tartom azt emberbarátnak, ki a kérdést akkép teszi: A jogfolytonosság azt követeli, hogy éhen halj ; én pedig maradok az alkotmányosság követelése mellett. Ezt nem tartom helyesnek. Miután ilyen a helyzet; miután, ismétlem, két föladatunk van : az egyik, semmi elvet fel nem adni, a másik, segíteni; és én mind a kettőt Deák Ferencz tisztelt képviselőtársam végzésében teljesen és tökéletesen kifejezve találom : én azt, a mint van, minden hozzáadás, minden módosítás nélkül pártolom és elfogadom. (Helyeslés. Zaj. Szavazzunk!! Tóth Vilmos jegyző: Jekelfalussy Lajos! (Fölkiáltások; Elállott! Mások: Csak helyet cserélt!) Jekelfalussy Lajos: Előre kijelentem, hogy mind formájára, mind tartalmára nézve Deák Ferencz t. képviselőtársunk indítványát; pártolom; (Szavazzunk!) a feliratot pedig nem pártolom, mert fölöslegesnek tartom, nem csak, sőt az ínséges állapot természeténél fogva legkevésbbé czélravezetőnek tartom. Nem vagyok ugyanis oly optimista, hogy föltételezhessem azon kormányférfiakról, kik akkor, midőn az összes ausztriai monarchiának érdekében volt a magyar alkotmányt helyreállítani, azt helyre nem állították, hogy most, midőn a szegény magyar Ínségben szenved, ez határozza őket arra, hogy a magyar alkotmányt visszaállítsák. Ellenkeznék ez azon rendszerrel, mely ma is alkalmazásban van, mely az úgynevezett puhítási politika, melyet napjainkban opportunitásnak neveznek. Szavazatomat ekkép indokolván,legyen szabad áttérnem egy ide vonatkozó nyilatkozatra. Mondattak ugyanis oly szavak a XXIII-ik országos ülésben, melyeket hallgatással mellőzni nem lehet; mondattak pedig ezen szavak Tolnamegye pinczehelyikerületének érdemes képviselője által az opportunitás indokolásául, illetőleg ajánlásául. Ezen szavak, a hiteles napló szerint, következőkép hangzanak: „Isten ne adja, hogy a negyedévi inség újból nemzetünkre súlyosodjék; reméljük az ellenkezőt; de tegyük fel a lehetőséget, melynek bekövetkezésétől egész vidékek lakói már a múlt évben is méltán rettegtek: ki az közülünk, kinek lelkiismeretét bántatlanul hagyhatná az önkényt fölmerülendő, vagy az éhhalál lal küzdők arczairól majdan leolvasható szemrehányás, hogy az önálló beikormányzatnak visszanyerésére kínálkozó jelen alkalmat fölhasználni, helyesebben mondva, fölhasználását komolyan megkisérleni, sérelmeink érzetében, elmulasztottuk?* Ezen kijelentés kettőt tartalmaz. Az első, a mit a képviselő úr világosan kijelentett, az, hogy ha nem lesz belső önkormányzat, lesz okuk az éhenhalással küzdőknek a szemrehányásra. Ugyanazért csodálom, hogy Bartal képviselő úr tegnap följajdult azért, a mit Kállay Ödön úr erre vonatkozólag mondott, holott ezen okadatoltgyanakodás dicsősége nem Kállayt, hanem Bartal György képviselőt illeti. Másodszor az azon általam idézett mondat értelme, hogy az éhhalállal küzdők szemrehányása azokat fogja sújtani, kik az általa ajánlott opportunitást el nem fogadták. Mivel pedig az országgyűlés az opportunitást elfogadta, kötelességem ezen vádat magunkról elhárítani. A szemrehányás ugyanis nem azokat fogja illetni, kik az opportunitásnak föl nem áldozhatták az alkotmányt, de azokat, kik O Felsége legjobb akaratának útjában állottak. (Helyeslés.) Végül kötelességemnek tartom nyíltan kijelenteni, hogy se nekem, se küldőimnek semmi bizodalmunk nincs a hivatalnokokban, és hogy senki semmi felelősséget sem fogadhat el a segély praktikumára nézve, ha az kormányhivatalnokok által fog kezeltetni. (Helyeslés.) Tóth Tilmos jegyző: Zsedényi Ede ! Zsedényi Ede: Azon kezdem, hogy ha valami, bizonyára a tegnapi és mai viták mutatnak azon abnormis állapotra, melyben mi itt az országos ügy felett tanácskozni kénytelenek vagyunk. Ugyanis a tisztelt képviselőház közakarattal elfogadta Orczy Béla b. képviselőtársunk azon indítványát, hogy a nemzetgazdasági bizottság oly javaslatot készítsen, mely az elemi csapások által sújtott nép helyzetének könnyítésére szolgáljon. Itt pedig a fonal megozakadt. A javaslat itt van, és j mi nem az inség ügyéről, nem annak enyhítéséről, hanem jobbadán államjogainkba való visszahely eztetésünkről szólunk. És miért ? Azért, mert alkotmányos állapotunk nem levén visszaállítva, mi még az ínséget magát sem tudjuk elszigetelni azon kérdéstől, mely 18 éven át az egész nemzetet átalános ingerültségben tartotta. (Igaz!) Én ezt igen természetes dolognak találom oly férfiak körében, kik a szellemi jóllétet nagyobbra beesülik az anyaginál. De meg fogják engedni a fölirat pártolói, hogy arra figyelmeztessem őket, hogy nem épen ez a napi kérdés állása a csapástól sújtott népünk irányában: mert az, ha esgélyt közvetlenül nem is vár, legalább segélyt keres; és az országgyűlésnek ehhez legalább segédkezet kell
