Képviselőházi napló, 1865. II. kötet • 1866. april 11–junius 26.
Ülésnapok - 1865-68
LXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS, 165 dani, hogy 6' hiszi, akkor nincs ellenvetésem ; de ha ezen állítását a képviselőházzal s az országgal, vagy a, közvéleménynyel akarja elhitetni : akkor határozottan föl kell ellene szólalnom. (Helyeslés.) Igenis, t. képviselők ! van oly helyzet, midőn a kisebbség képviseli a közvéleményt. Ez oly országokban és oly helyzetekben van, midőn a választási jogból ki van zárva a népnek nagy zöme, s benne csupán egyes osztályok vesznek részt; oly helyzetben van és lehet, midőn az országgyűlés, vagy az illető parlamenti testület octroyált alapon alakult meg, melyet elfogadott az egy rész, és nem fogadott el a másik; oly helyzetben lehet ez, midőn az egyes választásoknál a kormány akár terrorismus, akár megvesztegetés útján magának mesterséges többséget alakított. Azonban, t. ház! e képviselő testület az 1848-iki törvények alapján jött össze, és egyetlen osztály sem záratott ki a választás jogából ; a kormány se terrorismus, se pénz által magának mesterséges többséget nem csinált: (Balfelöl ellenmondás) tehát az ország többségét a képviselő ház képviseli, és képviseli jogosan. (Helyeslés.) Fölhozta a képviselő lír azt is, hogy a demokratia föladata a nép érdekeit képviselni. Ha valaki, uraim, úgy én meghajlom a demokratia elvei előtt, elismerve magasztos voltukat; hanem e hazában, uraim ! a közel és távol jövendő meg fogja tagadni azon elvet, hogy a demokratíának kizárólagos föladata a nemzet jogait védeni és megmenteni ; só't legnagyobb büszkesége és dicsősége e hazának épen az, hogy míg más nemzetek a szabadságot a királyság meg a republika, az osztály meg osztály közti ellentétben, az aristokratia meg demokratia ellentétében keresték, Magyarország mindig ott kereste, a hol az van, t. i. az önkormányzatban. (Zajos helyeslés.) Ezt én, ha szabad e kitétellel élnem, igy qualincálnám : az önkormányzat a magyar demokratia; és ily értelemben igenis meghajlom előtte. (Helyeslés.) Tekintsük már most a javaslatot, s a t. képviselő úrnak álláspontját. Nem fogom én azt saját nézetemmel, hanem azon t. képviselő úr nézetével és elveivel ellentétbe állítani, a kinek módositványát pártolni méltóztatott. A nádudvari kerület képviselője t. i. azt monda — és ez az alapelv, a melyből kiindul — hogy a napirendre kitűzött tárgy nem oly szerű, hogy azt politikai spekulatiokra lehessen fölhasználni; tisztán kötelességünket kell e körül teljesítenünk, azon kötelességet, melyet az ínség és emberek szenvedései ránk hárítanak és a haza vár tőlünk. At. házra bízom, megítélni, vajon Madarász József t. tagtársunk megfelelt-e azon alapelvnek, melyre alapítva van azon módositvány, melyet ő pártolni czélirányosnak lát? és vajon a Diocletianból és Montalambertből tett ' idézetek az ínségre vonatkoznak-e, vagy inkább politikai helyzetünkre ? (Helyeslés.) Ezt mellőzve, átmegyek már magokra a javasolt segédszerekre. Ezek, a t. nádudvari képviselő úr módositványa szerint, következők volnának: az adóknak rész szerinti elengedése, nagyszerű országos munkatér nyitása, pénzügyi intézkedésről gondoskodás, végre a moratórium. Csak azon kérdést vagyok bátor a t. ház elé, illetőleg a t. indítványozó úr elé terjeszteni: hogy ha valaki más, teszem , azok, kik most a végzés mellett nyilatkoznak, azon indítványt tették volna, hogy az adó egy részét föl kell függeszteni, nem azt válaszolták volna-e nekünk ők magok: hisz ez által a többieknek alkotmányosságát ismerjük el! Megvallom, mindenesetre sokkal több joggal lehetne akkor mondani, hogy elvet adtunk föl, mint lehet mondani most. (Helyeslés.) T. képviselőház! Nekünk két föladatunk van: az egyik, elvet föl nem adni, a másik, az ínségen segíteni. Egyiket sem lehet a másiktól elválasztani ; és én mindkettőt tökéletesen kimerítve és helyesen összeegyeztetve látom a végzésben. Mert mit mond a végzés ? A végzés azt mondja : Ha Magyarországnak önkormányzata volna a megyékben, ha felelős minisztériummal bírna, bizonyosan a baj nagy részét képes volna orvosolni; de mivel nincs önkormányzata, mivel nem bir felelős minisztériummal, és mivel az inség rögtöni intézkedéseket igényel: ennek következtében elvárjuk azt, hogy 0 Felsége addig is, míg a soha föl nem adott, soha követelni meg nem szűnt alkotmányt viszszaállitaná, királyi teljhatalmával segítsen. E tekintetben pedig magától jön egy válasz, melylyel még tartozom Madarász t. képviselőtársamnak. 0 t. i. azt monclá, hogy Deák Ferencz nagyérdemű képviselőtársunk indítványa ki akart csiíszni a helyzet nehézségei alól. A mondottakból önkényt következik, hogy. épen ellenkezőleg, a módositvány az, mely ki akar csúszni a helyzet nehézségei alól: mert miga végzés megmondja, hogy addig is, mig 0 Fölsége az alkotmányt tettleg helyreállitja, elfogadjuk, és óhajtjuk, hogy az ínségen rögtön segítsen; addig a módositvány előadja, hogy a fenyegető veszély gyökeres orvoslását csak alkotmán vos úton, csak-felelős miniszterium közreműködésével lehet eszközölni; egyre nézve pedig adós marad a válaszszák t. i. hogy ha az inség sürget, de az alkotmány helyre nem állíttatik, elfogadja-e vagy nem a segítséget, melyet csak a fejedelem adhat ? En megvallom, erre nézve a választ szükségesnek tartom: mert vannak bizonyos positiok, melyeket vagy el kell fogadni vagy vissza kell utasítani. Ha a t. inditványozó módositványában azt mondja: „Elfogadom e segítséget", nem látok
