Képviselőházi napló, 1865. II. kötet • 1866. april 11–junius 26.
Ülésnapok - 1865-68
162 LX VIII. ORSZÁGOS l'LES, Ezek azon indokok, melyek engem, t. ház! oda vezetnek, hogy a felirat mellett nyilvánítsam véleményemet; a mennyiben pedig a választmány javaslata nem egészen elégít ki, kénytelen vagyok Kállay Ödön képviselőtársam módositványát pártolni : mert meg vagyok győződve, hogy Marmaros ruthén népe inkább megvárja tőlem, mint képviselőtől , azt, hogy az alkotmányos szabadságot mozdítsam elő, mintsem a rajongó eszmékkel fölállított nemzetiségi kérdés megoldásáról számoljak. Tóth Vilmos jegyző: Eötvös József báró ! Eötvös József b.: Ha a nagy alkotmányos kérdések képeznék jelen tanácskozásaink tárgyát, akkor czélszerűnek tartanám, retrospective szólani a múltról, és előadni igen sokat annak megmutatására, mily káros befolyást gyakorolt hazánkra nézve azon rendszer, mely itt 17 éven át alkalmaztatott. Ha átalánosságban az alkotmányosság hasznairól és az absolutisinus kárairól vitatkoznánk, akkor elmondanám, hogy a legjobb alkotmány sem képes ugyan az ínséget elbáritani, de hogy szabad alkotmány alatt élő nemzet az ínségnek is könnyen szemébe néz és igen könnyen orvosolhatja saját erejével. (Igaz !) így például Európa mintaalkotmánya , az angol. nem akadályozhatta azt, hogy midőn az amerikai háború kitört, Angolország munkásainak nagy része ínséget ne szenvedjen • de ezen inség nem adott alkalmat semmi aggodalomra, csak a nemzet vagyonosabb osztályainak adott alkalmat arra, hogy érdemeket szerezzen magának polgári s keresztyén kötelességének teljesítése által. Ha arról volna a szó , mitől várhatjuk és mitől várja a népnek nagy része bajainak gyökeres orvoslását, azt hiszem, elmondhatnám, mint egy előttem szóló tisztelt férfiú, azt, a mire nézve valamennyien egyetértünk, hogy t. i. bajaink gyökeres orvoslását csak a törvényhozás minden tényezőjének egyetértésétől várjuk. De, t. ház, nem ez áll a napirenden: én tehát ezen magában véve igen érdekes és nagy kérdések tárgyalását nem tartom szükségesnek. Főkép nem tartom szükségesnek azért, mert ezen kérdéseket a ház már tárgyalta, s mert ezekre nézve, mint a jelen alkalommal tapasztaltuk , köztünk alig van véleménykülönbség. Valamennyien meg vagyunk győződve, hogy ez ország jólléte más úton, mint alkotmányos állásunk teljes helyreállítása által el nem érhető; valamennyien meg vagyunk győződve , hogy ez ország virágzó állapotba , olyanba, melyben egy pár t heti aszály a nemzetet az inség veszélyének nem teszi ki, mindaddig nem jöhet, míg ezen országnak alkotmányos kormánya nem lesz. (Helyeslés.) Ezt a kérdést tehát közöttünk vitatni meggyőződésem szerint fölösleges. A kérdés, mely fölött határoznunk kell, egyedül az, mit tegyünk a népet fenyegető veszély el hárítására a jelen állapotban? És fölfogásom szerint, válaszunk ezen kérdésre nem lehet más, mint az: hogy tennünk kell mindent, a mit tehetünk. En, tisztelt ház, nem irigylem senkitől azon boldogító érzetet, hogy magát a néphez közelebbnek érzi, magát a nép különös képviselőjének gondolja. Szintúgy nem irigylem azon boldogságát se, hogy magát a jövő eszméjének egyedüli szószólójául tekinti. Egyébiránt részemről azt hiszem , hogy a népnek képviselői vagyunk valamennyien, hogy a néphez egyaránt közel állunk valamennyien , és hogy valamint ebben helyezzük büszkeségünket, úgy a kötelességeket is, melyek ezzel járnak, híven fogjuk teljesíteni valamennyien. (Helyeslés.) De nekem ugy látszik, hogy főkép ezen kérdésnél nem a jövő eszméinek fejtegetése képezi föladásunkat. Lelkesülni tudok én is a jövő eszméje iránt; de azért hiszem, hogy a jelenről sem szabad megfelejtkeznünk, és hogy ezen kérdést tisztán a jelen szempontjából kell megítélni. Fölfogásom szerint a képviselőház bizonyosan soha sem érezte azon abnormis helyzetet, melybe nem saját hibájából, de mások által jutott, anynyira, mint épen ezen pillanatban, midőn segíteni kellene. Nem ez az egyeiüli eset az, melynél a képviselőház fájdalmasan érzi, hogy mert felelős kormánya nem lévén, azon viszony, melynek alkotmányos országban a kormány és a képviselőház között létezni kell, nem létezik és nem létezhetik, a nemzet képviselői sem tehetik azt, mire magokat más viszonyok alatt fölhíva érzenék. De ha nem tehetünk is annyit, a mennyit tenni óhajtanánk, tennünk kell mindent, a mire képesek vagyunk, s igy az első és fő kérdés az: mennyire terjed e lehetőség? Miután felelős kormányunk nincs, mely a törvényhozó testtel érintkezésben állván, avval a bajnak mily módon való elhárítása fölött tanácskoznék, a jelen pillanatban nem tehetünk mást, mint hogyÖ Felségét, mint a ki a végrehajtó hatalommal rendelkezik, megkérjük, tegyen meg mindent, a mit a baj enyhitésére czélszerűnek tart, és kinyilatkoztatva részünkről, hogy a mennyiben az inség enyhitésére szükséges intézkedésekhez a képviselőház közreműködése kívántatnék, a képviselőház kész mindenre, mi az alkotmány határai között lehetséges, hogy a nép ínségén alaposan segítve legyen. Ennél többet a jelen körülmények közt nem tehetünk; s a képviselőház ily értelemben szerkesztett fölirásban fejezte volna ki ezen határozatát, ha tudomására nem jutott volna, hogy 0 Felsége értesülvén az ország szomorú állapotáról,, fejedelmi kötelességeinek ezen legszebb részének teljesítéséhez, minden fölszólítást megelőzve, már
