Képviselőházi napló, 1865. II. kötet • 1866. april 11–junius 26.

Ülésnapok - 1865-68

LXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 161 Elnök: Méltóztassanak meghallgatni a képviselő urat. Bobory Károly: A 48-diki törvényekben megadatott az a volt földesúri osztálynak, (Nagy zaj a jobb oldalon. Nincs joga kétszer szólani! Az elnök csenget) és én a földesúri osztályt csak rövidség okáért neveztem arsitokratiának. Megadatott a 48-ki törvény által a földesiíri osztálynak a moratórium, mint rendkívüli időkben rendkívüli segély; nem volna tehát példa nélküli, ha megadatnék a nép millióinak is. (Zaj. Az elnök csenget.) Ennélfogva eszem ágában sem volt, nem is adtam soha «,rra alkalmat, hogy valaki arról gyanúsítson, mintha én.... (Zaj. Halijuk!) mintha én — mondom — osztályt osztály ellen akarnék ingerelni: azért ezt mint fekete gyanúsítást visszautasítom. (Zaj. Szavazzunk!) Tóth Vilmos jegyző: Eötvös József b. úron volna a szólás sora, de minthogy az eddigi rend szerint fölváltva egy szónok a fölirat mellett, másik pedig ellene szólott, ezúttal Markos István képviselő úr következik, ki most a fölirat mellett jegyeztette föl magát. (Zaj. Szavazzunk!) Markos István: T. ház! Megvallom, nem volt már szándékom a jelen tárgyban fölszólalni; (Eláll!) de miután az imént azon tények tagadását hallottam, melyek engem véleményemre és meggyőződésemre bírtak, bátor vagyok fölszólalni. A határozati indítványban s a fölirati javaslatban megemlített indokok (Eláll! Eláll!) nekem elégséges meggyőződést adtak arra, hogy a fölirat szükségessé vált. Igaz, hogy a határozati indítvány mellett oly indok hozatik föl, mely szerint tán a felirati javaslat fölöslegessé vált, t. i. hogy miután ü Fölsége már atyailag méltóztatott gondoskodni az inség enyhítése tárgyában, tehát a választmány által ajánlott fölirat fölöslegessé vált. En, t. ház. ezen indokot nem látom oly erősnek, hogy e miatt a föliratot fölöslegesnek tekinteném. Mert 0 Fölsége az 1863-diki inség alkalmával is méltóztatott kegyesen intézkedni és nem csak megkezdeni, de végleg is elrendelni azon segedelmet, mely az inség meggátlására vonatkozott. Azonban az akkor fölmerült ténvek elég tapasztalást nyújtottak nekünk azon meggyőződésre, hogy 0 Fölségének legjobb akarata is nagyobb részben meghiúsult, mert alkotmányos kormányunk nem levén, a jelenleg is még törvénytelen tisztviselők, mint 0 Fölsége határozata és magas intézkedésének végrehajtó közegei, még a hadi törvényszékek ítélete által arról is biztosítva voltak, hogy eljárásuk nyilvánosságra ne jöjjön. Nem csoda tehát, hogy az illetők annyival biztosabban úgy jártak el, hogy a számtudomány legszigorúbb szabályai szerint kitöltötték ugyan szép KÉPV. H. NAPLÓ. 186% II, nagy számokkal a kimutatást, de megtöltötték a magok zsebeit is, és igy kénytelen volt a nép a legjobb intézkedésektől és ezeknek élvezetétől elesni. Nem szándékom, mélyen t. ház ! ezen kihágásokat tények elősorolásával indokolni; de bátor vagyok a magam tapasztalatából egy esetet fölhozni. 1863-ban egyik legerősebb népességű város közönsége ügyvéde által egy ide való pesti czégnek azon panaszt irja, hogy az 1863-iki ősz közepe táján a magnak való küldemény nem csak hogy későn érkezett, de oly hasznavehetlen is volt, hogy még eledelnek sem való. Ezen panaszát az illető üdvösnek találta volna sajtó útján közhírré adni; de mi történt az erre szánt nyilatkozattal? Az, hogy a cs. kir. rendőrség a közleményt napfényre juttatni nem engedte. Innen látszik, hogy az ily segélyezési működések csak a napi sajtó és a nyilvánosság ellenőrködése alatt teljesíthetők pontossággal. (Zaj a jobb oldalon. Szavazzunk!) Van még, t. ház! egy más körülmény is, melyre becses figyelmét fölhívni bátorkodom. A közelebbi választások alkalmával meg lehetett, győződin, hogy a nép, mihelyt meghallotta az országgyűlés összehívását, a legnagyobb örömmel volt eltelve, a legnagyobb örömmel fogott a választásokhoz, és oly jelölteket igyekezett fölkarolni, kikről meg volt győződve, hogy hazájokat híven és igazán szeretik, a kikhez azon gyanú nem férkezett. hogy meggyőződésűktől elváltak, a kikről meg volt győződve, hogy a nép érdekeit őszintén fogják képviselni. Ez már most magával hozza azon kötelességet, hogy mi is a nép irányában, mint népképviselők, tegyünk meg mindent, mi javára szolgál. Nem mondom én, és nem is mondhatja roszakarat nélkül senki, hogy a t. ház nem intézkedett kellőkép mindenről: mert nem csak erélyesen követelte alkotmányunk visszaállítását két föliratában ; hanem ellenségének azt a fegyvert sem adva kezébe, hogy az országgyűlés passiv állásba hozassék, tovább ment, s azon tárgyak megvizsgálásához, azon rendszer átalakításához is hozzáfogott, a melynek visszahelyezését követeli. De mindez még' nem elégséges arra, hogy bennünket föloldozzon azon kötelezettség alól, hogy fölirattal járuljunk O Fölségéhez a nép érdekében — annál inkább, mert az osztrák kormány jelenlegi helyzetét nagyon is jól ismerjük. Előtte van két népszerűtlen háború, s ott a pénzügy nyomorú helyzete. 1863-ban, midőn a kormánynak nem voltak ily nagy költségei, mint a melyek jelenleg fenyegetik, akkor is oly helyzetben volt, hogy az aszály által Ínségre jutott népen, kinek földje egy garas ára jövedelmet sem adott, nem csak katonai executióval vette be az adót, sőt a fölsegélésére és az inség enyhítésére adott gabnanemtíket katonai karhatalommal elexequálta. 21