Képviselőházi napló, 1865. II. kötet • 1866. april 11–junius 26.

Ülésnapok - 1865-67

LXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 147 politikáját ^rögtön meg nem változtatja, akkori hasztalan 0 Felségének magasztos kezdeményezése, hasztalan mindazon jóakarat, melyet magunkkal hoztunk, hasztalanok azon áldozatok, melyekre a lajtántúli népek alkotmányuk fól- I függesztése által kárhoztattak ; elégtelen lesz j O Fölségének és az egyesitett országgyűlésnek I legjobb akarata, az inség enyhítésére, a legá- i lis formák hiánya miatt, s ezen nép, mely igazságos védelmi harez mellett oly könnyen lelkesül, tán közönynyel és elcsüggedéssel fogja a rendkivüli áldozatok igénybe vételét fogadni ; ámbár, mondom, már bennem is ily súlyos aggodalmak és sejtelmek támadtak néha az iránt, hogy e megfoghatatlan tespedés tán előjátéka egy orosz szövetségre támaszkodó reactiónak: mégis politikai hibának tartanám, ha az inség dolgában közreműködésünket minden föltétel alatt megtagadnék. Az inség rögtöni intézkedést kivan ; nekünk azon segítenünk kell. És ámbár tagadhatatlan, hogy ezen intézkedések a felelős kormány és alkotmányos törvényhatóságok nélkül nem lesznek minden tekintetben kielégítők, mégis sok emberi életet menthetnek meg az éhhaláltól. Es ily törekvésnél, azt hiszem én, ha jogainkat és alkotmányunkat mellette megóvjuk, közreműködésünket nem tagadhatjuk meg. Óvakodjunk e téren, uraim, minden szélsőségtől, óvakodjunk különösen oly vádak fölho1 zása, által a kormány ellen méltán emelhető panaszokat gyámolítani, a melyek egészen alaptalanok, például, hogy a rajok bízandó inségügyi pénzekkel hűtlenséget fognának elkövetni. Ilye- i nekre a jelenlegi kormányon álló férfiak minket j semmi által föl nem jogosítottak. Megvallom, hogy a nemzet józan és müveit része ezt rólok föl sem teszi. (Helyeslés a jobb oldalon. Zaj.) Óvakodjunk továbbá már csak megpenditésétől is oly eszméknek, mint a moratórium. (Helyeslés.) Mert meg vagyok győződve,hogy ez a mi gyönge hitelünket végkép elenyészteti; pedig, fájdalom, oly időket élünk, hogy a népnek és minden egyesnek hitelre van szüksége. Mindezeknél fogva, miután Pest belvárosa érdemes követének indítván yában feltalálom mind azt, a mi alkotmányunk és törvényeink megóvására szolgál, mind pedig azt, a mi sok bajaink és a nyomor elhárítását eszközölheti: ezen indítványt pártolom. (Szavazzunk!) Dimitrievics Milos jegyző: Besze János képviselő úron van a sor. Besze János: T. ház! Az inség hazánkban már a májusi fagy előtt nagyon is meghonosúlt az egymást felváltó kormányok kezelése alatt; és oda jutottunk, hogy már Plener a reichsrathban a múlt évre vonatkozólag megmondotta, hogy a katonai adóbehajtások mellett sem vala képes már Magyarország, adójának 30 százalékát, szinte egy harmadát befizetni. A mostani nagymérvű osztrák harczkészületek és az iszonyú költségek, melyeket mind a népek viselnek, megdöbbentik a gondolkozót; és az együtt ülő országgyűlésnek néma hallgatással magát az események által sodortatni nem lehetvén, föl kell szólalnom, mert fölöttünk nálunk nélkül semmi kormány nem rendelkezhetik. Háború,inség, éhhalál és minden vész fenyeget bennünket, s az országgyűlést e helyzetben találják. Az országé a trón és a korona; törvényes kormány pedig nem levén, a magyar országgyűlés leghűbb tanácsadója a fejedelemnek; s ezért szólani, ha még nem késő, kötelesség. Minden bajunk fő oka Ausztria politikájában rejlik. Halasztgatta s ez óráig megtagadta a nemzet kivánatait, kívül pedig szövetségeseit elvesztette. A dolgok ily állásában csak egyetlen mód van, hogy Ausztria magán segíthessen. (Halljuk!) Adja föl Olaszországot! (Derültség.) Igen. adja föl Olaszországot, s akkorakét hadsereget egyesíti,és egyesült erővel a Bismark fonta gordiusi csomót erélyesen ketté vágja és a hadi költségeket ott behajtja : ez által megnyerjük Olaszország és Napóleon vonzalmát (Derültség), ki Bismarkkal a rajnai dolgot majd elvégzi, mihez nekünk semmi közünk ; s akkor kössön, mihelyt lehet, békét, s bocsássa haza katonáit. Ez által oly helyzetbe jut, hogy azon tömérdek köböl millió életre, melyet a néptől a fagy előtt nagyon olcsón bevásárolt, nem lesz szüksége a hadsereg számára, s azt illő áron visszaadja egy részben a népnek, mely rész legalább elégséges lesz az őszi vetések számára a magot szolgáltatni. Csak igy remélhető a nagy vészek, a vég pusztulás s az inség kikerülése és enyhítése; minden más palliativ orvoslás vagy mákony, a mely altat, vagy pézsma, a mely izgat, de mindenesetre gyöngít és enyészet felé visz. Ezek azok, miket elhallgatnom nem lehetett; minthogy pedig nézeteim a fölirathoz közelebb állanak, a moratórium kihagyásával azt pártolón. Tóth VllmOS jegyző: Nyáry Pál képviselő úr I Nyáry Pál: Én is vagyok bátor fölszólalni. (Fölszélalások : Egy szót sem hallunk! Halljuk!) T. ház! Ha e komoly ügyben kötelességünket teljesíteni akarjuk, mindenekelőtt szükséges constatálni az ország állapotát, mert csak ennek folytán ismerhető föl helyesen a fenyegető baj nagysága és csak igy lehetünk képesek elhárításáról kellőleg gondoskodni. (Zaj. Halljuk! Halljuk! Nem hallunk !) Azt hiszem, egyeseknek ép xígy nincs hatalmában magokat az emberi számítás körén kívül eső elemi csapásoktól megvédni, mint magának a társadalomnak sem. De ha a veszély maga egészben el nem hárítható is, káros következményei sokban enyhíthetők. A siker, az eredmény lehető19*