Képviselőházi napló, 1865. II. kötet • 1866. april 11–junius 26.

Ülésnapok - 1865-67

144 LXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. nem ott határozódik; hanem igenis meg kell tenni az egyetlen lépést: meg kellett volna ezt már a nélkül is tenni, ha ez uj csapás nem érkezett volna. Nem kivánunk mi uj jogokat. Tisztelem én azon indokokat, melyek e téren a t. képviselőház állását megnehezítik. Igen, én sem tartanám helyesnek, hogy fölszólaljunk oly körülmények ellen, melyek jelenlétünkben bár, de hirünk nélkül történnek; nem akarok a világeseményekre hivatkozni ; de midőn mi alkotmányunkat szorgalmazzuk, akkor, midőn már fölirataink huzamos idő óta Ü Fölsége előtt állanak, akkor, midőn ezen feliratokra semmi ujat nem kell válaszolni, mert azokat öt év óta eléggé lehetett tanulmányozni: valóban semmi olyat nem teszünk, a mi akár a loyalitással, akár az ildomossággal ellenkeznék. Most azon ellenvetést tekintve, hogy ha még addig várunk, mig az alkotmány visszaállittatik, addig megéhezik az ember és a veszély bekövetkezik : ez igaz; de ez ép ugy van a végzésnél is. E részben tehát különbség a kettő közt nincs; de van különbség abban, hogy fölirat mellett az országgyűlés kötelességéhez híven és teljes méltóságában, de azért egész alázatossággal lép föl, mert nem tagadható, hogy az inség csakis alkotmányos úton és eszközök által lenne azon teljességben orvosolható, minőt mindnyájan óhajtunk. Ez eljárás nem gyanúsítja se a régibb kormányt, még kevésbbé ennek uj tagjait. Megnyughatik Bartal képviselőtársunk abban, hogy Kállay Ödön képviselőtársam ezen gyanúsítást épen nem akarta; és sajnálom részemről, hogy épen Bartal képviselőtársam vette föl a keztyüt azon régi urak védelmére, kik arra bizonyára nem igen tették magokat méltókká. (Helyeslés.) Nem akarom tehát én a kormánynak, a jelenlegi kormánynak föltételezhető eljárásával indokolni azt, hogy sokkal sikeresebb volna az alkotmányos eljárás ; hiszen ez fölösleges is: ezt mind a fölirat, mind a határozat kijelentette. De méltóztassanak megbocsátani, a tisztelt szónokok közül senki sem felelt meg arra, hogy bizony természetes logikával épen az következik mindenikből, hogy midőn szépen elmondják, mily jól lehetne a bajt alkotmány mellett orvosolni. ugyanakkor — a királyi hatalomra utalás helyett — egy lépést tovább kellene tenni s azt mondani, hogy: „Uram király ! állítsd helyre az alkotmányt!" Ezt a tényleges hatalomtól kell követelni, mely nem csak, mint az indítványozó Deák Ferencz ár méltóztatott mondani, a végrehajtó hatalmat tartja kezében, hanem valóban ott tartja a törvényhozó hatal* mat is. A módosítás kikerüli a királyi hatalomra utalást, nem koczkáztatja az alkotmányellenes lépést , nem helyesli —- mit Bartal képviselő úr a végzést pártoló többség részéről már tudomásul is vett — egy oly kormány pártolását, melyet eddig az országgyűlés pártolni hivatalosan nem akart és el nem ismert. En, tisztelt ház, azért is kérem a módosítás szerinti felirat által intéztetni az orvoslásokat, mert azon eszközök, melyekre nézve észrevételt méltóztattak tenni Deák Ferencz és Széli József képviselőtársaink , csak is alkotmányos úton előteremthetők. A moratórium ellen intéztetett a legnagyobb támadás; és ennek valóban van, legalább látszólagos alapja. (Derültség.) Igenis, ismétlem, a mit mondtam: mert azon módositvány nem tűzi ki azt mint positivumot, hogy az alkotmányos kormány, majd ha lesz, csináljon szükségkép moratóriumot ; . . . Kállay Ödön: Ugy van! Böszörményi László:.. . hanem csak azt mondja, hogy ha szükséges lesz, csináljon moratóriumot. Ez tehát nincs határozottan kijelölve; mi a módositványban foglalt többi eszközről is áll. Mindenik példakép van fölhozva. Arra, t. ház! hogy: pejor medicina morbo, én azt mondhatom: salus reipublicae suprema lex esto. Tisztelt ház! lehetnek és tapasztalásunk szerint voltak is már esetek, mikor a moratóriumot maga az országgyűlés alkalmazta. így 1848-ban a birtokos osztály födözésére , a mi akkor igenis helyén volt. Most, ha az alkotmányos kormány máskép nem tudna segíteni, csak úgy, hogy a szűkölködők irányában a moratóriumot alkalmazná, ez nem volna bűnös I eljárás. Épen azért mondom, csak látszólagos ezen ellenvetés súlya. A fölhozott többi mód, mint országos önálló pénzügylet, kölcsön vagy magyar pénzjegy, országos munkatér általi segítés is, igaz, hogy időbe kerül; de ez nem zárja ki azt, hogy ez a föliratban benne legyen, valamint a határozatban is benlehetne: mert ez véleményem szerint nem lesz hátrányos a sikert illetőleg. T. képviselők ! Minekutána alázatos véleményemet előadtam, a Kállay Ödön képviselőtársunk módosítása által alakulandó felirat mellett, ellenmondva mind a bizottság által javaslott feliratnak, mind a végzési tervezetnek, még arra kérem föl a t. ház figyelmét, hogy nagyon felfogom annak az okát, miért óvakodunk mi ilyen sürgetési lépések tételétől. A helyzet oly nehéz, hogy a ki jóakarattal akarja megbírálni helyzetünket, bizony nem bennünket fog hibáztatni, ha épen hallgattunk volna is e kérdésben. Sőt azt mondom, ha indítvány nem tétetett volna ez irányban, jobb lett volna ezen kérdést nem is tenni vita tárgyává. De ha, már egyszer megtörtént, nem látom át, mi lenne oly rendkívüli az adófelfüggesztése- vagy elén-