Képviselőházi napló, 1865. II. kötet • 1866. april 11–junius 26.

Ülésnapok - 1865-67

LXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 145 gedésében, mely mint föltételes eszköz ajánltatik. (Ellenzés) Hiszen, t. ház! Deák Ferencz képviselőtársunk 1861-ben azon legelső felirati javaslatában, mely aztán a ház által elfogadtatott, keserű gúnynak mondta az országgyűlés ideje alatt folyt adó-esecutiót. De kérdem, vajon nincs-e ez ma is úgy ? csak azzal a különbséggel, hogy ma már hatodik éve tart folytonosan, mig 180l-ben csak kezdődött. Akkor pedig, t. ház ! akkor maga e komoly férfi így szólalt föl: „Kijelentjük, hogy az absolut rendszer által hatályon kivűl tett, és még most is függőben tartott törvényeinknek tüsténti teljes visszaállítását, és az absolut rendszer által jogtalanul behozott, és még tettleg fenálló minden törvényellenes intézkedéseknek, törvénytelenül kivetett terheknek, és azok jogtalan befolyásának azonnali megszüntetését sürgetjük." Ezt. t. ház, akkor maga Deák Ferencz t. képviselőtársunk indítványozta. Mi különös van tehát abban, ha az a mostani módositványban sokkal szelídebben benfoglaltatik? Hiszen nem kevesebb a gúny most, mint 1861-ben volt. Változtak talán a körülmények; de ne m sokkal; sőt több gúny van a mostani helyzetben. Én azt mondom , ha tekintetbe veszszük, hogy az országnak 1861-iki oly átalános nyilatkozata után most Magyarországon mégis egy kanczelláriával tétetett, a kiegyezkedési kísérlet; ha ehhez veszszük azt, hogy még a törvényhatóságok sem állittattak csak annyira is vissza, mint 1861ben; ha azt veszszük, hogy ezen törvényhatóságok az országgyűlés összejövetele után sem állíttattak vissza, pedig ezzel voltak biztatva az ország lakosai; ha hozzá vesszük végre még azt is, hogy a mi alázatos feliratunkra oly leirat érkezett, a minőt épen kevés különbséggel 1861-ben kaptunk rákkor még jogosabban lehetne mondani, hogy a jelen helyzet még inkább gúny, mint volt az 1861-ki. És épen azért t. képviselőtársam, Somssich Pál is most több joggal mondhatná el, mint 61-ben, azon feleletet, melyet tenni akart azoknak, kik gáncsolni akarták volna a 61-iki országgyűlés vitáit és alkotmánytalanság elleni panaszait; most — mondom — több joggal mondhatná azt, ha azon viták ismételtetnének, hogy „hajoljon megegy nemzet előtt, mely 12 évi törvénytelenségek után is csak a törvényre és jogra hivatkozik, hajoljon meg egy nemzet előtt, mely annyi eltűrt igazságtalanságokért nem boszút, hanem csak igazságot követel." Mondom, t. ház, mig a dolgok igy állnak, addig semmi különös nincs a módositvány szerinti lépés megtételében. Ez által legalább megmutatjuk, hogy megtettük azon egyetlen lépést, melyet alkotnyosan tehetünk; és bátran kimondhatjuk, megfogja érteni Magyarország népe, hogy semmit többet az országgyűlés nem tehet; és ha megtette KÉPV. H. NAPLÓ. 186%. H. i ezen egyet, meg fog a nép nyugodni. Én erre kéf rem fel a t. képviselőházat. (Helyeslés a bal oldalon.) Tóth Vilmos jegyző: Nikolics Sándor képviselő úr! Nikolics Sándor: Pest belvárosa érdemes képviselője indítványában eléggé kifejtve találom azt, hogy miért czélszerűbb jelenleg az indokolt napirendre térés az ajánlott fölíratnál. így egyszej rüen ez Indítványra szavazhatnék, ha szükséges| nek nem vélném indokolni : a fölirat ellen sza! vazva, miért tartom a benyújtott módositványokat is elvetendőknek. A szőnyegen levő tárgynál mi a fő kérdés'? Alkotmányunk, törvényeink megvédése-e, vagy az ínség enyhítésére eszközlendő segély ? .Bizonyára ez utóbbi. Ha alkotmányunk megvédése képezné jelen föhszólalásünk fő tárgyát, nagyobb ! nyomatékkal, más szavakkal élnénk. A képviselőház két föliratában megmutatta, | hogy ismeri kötelességét, és.át van liatva föladata ! nagyságától : megóvni alkotmányunkat s törvé| nyemket. És ha alkalma nyílnék e tárgyban harj madszor is nyilatkozni, nem kétlem, hogy kétszer j vallott elveihez híven, s némi kiábrándulás által í fokozódott erélylyel szólalna föl hmét.(Ugyvan!) Itt azonban az ínségeseknek nyújtandó gyors ! segély felszólalásunk főtárgya. | A képviselőház, mint a nép jogainak őre, itt I sem mulaszthatja el kifejteni : hogy az elemi csaI pások nem sújtanának földig, ha a 17 évi törvénytelen kormányok gazdálkodásai által ki nem merültünk volna végkép ; hogy felelős minisztériummal, törvényhatóságaink önkormányzatával, s az ezzel járó nyilvánossággal a segély gyorsabb, hathatósb s biztosabb lehetne; — de ha mindezeket lehető leggyöngédebben és a legszelídebb kifejeI zésekkel érinti, ezt nem a kormány, de az ínségesek érdekében teszi. Nem teszem föl, hogy lehetséges legyen, de ha mégis megtörténnék, hogy felszólalásunk érdessége miatt a segélynyújtási intézkedések némi fenakadást szenvednének — ámbár ismétlem, ezt lehetségesnek nem tartom -— s ha e miatt egy éhező család csak egy napig jajgatna hasztalan kenyérért: én részemről a felelősséget ily szenvedésekért tőlem el kívánom hárítani. De különben is az előttünk fekvő indítvány és módositvány közt nem a lényegben, csupán csak a hangban van különbség. Éhező polgártársaink méltán elvárhatják tőlünk, hogy midőn nem I alkotmányunk föladásáról vagy föl nem adásáról,de í gyöngébb vagy erősebb hangsúlyozásról van szó, j ha némi önmegtagadással is, a gyöngébbet váj laszszuk. I Minthogy ezen nézeteimnek Pest belvárosa érdemes képviselőjének indítványa legjobban felel 19