Képviselőházi napló, 1865. II. kötet • 1866. april 11–junius 26.
Ülésnapok - 1865-67
LXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 143 ban épen ugy. Hisz a határozati javaslat ismétli e fölírást; sőt, egyenesen kimondom, ha közbe nem jő 0 Felségének esetleges intézkedése, ugyanazokat tisztelném e fölirat mellett, kik most a végzést pártolják. Mert a végzés indoka, jmnt maga az indítványozó nagyérdemű hazánkfia Deák Ferencz előadta, valódilag nem más, mint, hogy már megtörténvén azon intézkedés, a mely a tervezett fölirattól várható volt, a fölirat fölöslegessé vált. Én ily értelemben csakugyan természetesnek és logikainak találom, hogy arra már nincs szükség, és ezen fölírat fölterjesztése fölösleges. De a ki azt mondja, hogy teljhatalmú királyi intézkedés nem lehető, hanem alkotmányellenes, annak nem lehet helyeselni ezt a végzést, hanem annak meg kell igazítani azt, a mi a bizottság által tervezett föliratban hibásan tétetett. Hogy miként történjék ez, a Kállay Ödön t. képviselőtársunk indítványa által tökéletesen kifejtetett : e részben tehát Mocsáry képviselőtársunk fölszóíalását nem találom következetesnek. A mi azt illeti, hogy a határozatban tudomásul vétetik, még pedig tiltakozásunk nélkül, O Fölségének kézirata, a melyben O Fölsége megvárja az országgyűléstől, hogy kormányát e kérdésben támogatni fogja, ezen tény, t. ház, az, a mely előttem még roszabbá teszi ezen végzési eljárást, mint magát a föliratot. A fölirat is, igaz, hibázik abban a részben, hogy teljhatalmú királyi eljárást kivan ; de már a határozat helyesli, jóváhagyja, a mint Bartal t. képviselőtársunk kifejezte, a kormánynak működését, midőn ahhoz előre hozzájárul. Én ennyiben még hátrányosabbnak tartom a végzés általi nyilatkozatot, mert abban mind az a rósz benne van, a miaföiratban találtatik, de jó semmi. Igaz, t. képviselők, hogy a végzési indítvány mond olyat, a mit nem mond a fölirat, nevezetesen, hogy az országgyűlés valamint eddig sürgette, ugy most is reményli, várja, kívánja a minisztérium és a törvényhatóságok visszaállítását. De mivel ez csak igy említtetik meg végzéskép akkor, mikor annak sürgetőssége minden körülmények által nagyon is indokoltatik, megvallom, olyszerűnek tűnik fel ezen végzéssel való hátravonulás, mintha az országgyűlés most tényleg meg volna nyugodva azon állapotban, a melyben vagyunk, és többnek lehetőségét nem is gondolná. Mert teljességgel nem látom át, hogy mi áll útjában azon egyetlen ténynek, a mi az én hitem és meggyőződésem szerint az országgyűlés részéről alkotmányos utón egyedül tehető; ez pedig: a fölirat által követelni az alkotmány helyreállítását. T. ház! Nem ezen uj csapás képezi Magyarország Ínségét, a mint Madarász képviselőtársam vázolni igyekezett; ez csak egy része annak; a nagy megtestesült ínség : az alkotmányon kívüli állapot. (Helyeslés.) Vannak ennek részletei is ; az inség sokféle; de nem akarok ezen térre lépni. Annyi áll, t. ház, hogy maga az uj csapás ellen ép oly kevéssé segit hitem szerint akár a bizottság által javaslóit fölirat, akár a végzés, melyet Pest belvárosa t. képviselője indítványoz. Más részről azt is megengedem én, hogy a Kállay Ödön képviselőtársam módosítványa szerinti eljárás szintén nem fogna eredményre vezetni; de e téren i akkor mind a három egyforma, a mennyiben t. L, i a sikert illetőleg, a legroszabb esetben egyik sem nyújt előnyt a másik fölött. De nagy különbség köztök az, hogy mind a bizottsági föíirati javaslat, mind a végzés szerint a t. ház mintegy elősegíti az alkotmány megsértését. (Zaj. Ohő.' a jobb oldalon.) Méltóztassanak megbocsátani! En hivatkozom magokra azon nagyszerű müvekre, melyeket épen maga az indítványozó úr 1861-ki indítványa folytán az akkori képviselőház előállított. Akkor Deák Ferencz képviselőtársunk tagadta, hogy lehető legyen királyi hatalom alkotmány nélkül; ezt pedig tagadni kell most is. Akkor azt mondta azon t. férfiú, hogy a magyar országgyűlés csak egyedül a magyar alkotmány alapján működhetik czéiszerűleg. Azt is kifejtette, hogy mig az absolut kormány következményei meg nem szüntettetnek, addig tanácskozás és egyezkedés leheti ének. Ha mi az alkotmány, mint alap nélkül nem működhetünk czélszerűleg alkotmányosan — P e dig Deák Ferencz nagy hazánkfiának ezen kifejezését nem hiszem, hogy valaki kétségbe vonná — akkor kötelességünk minden lehető lépést megtenni ezen alap megszerzésére. De, t. ház! a végzési indítvány nem tesz orvosló lépést e czélra. Igaz, a határozat is szép magyar szó, a felírás is szép magyar szó. De én tudom, mert tanultam magától a t. indítványozó úrtól, hogy határozhat az országgyűlés különböző esetekben, nevezetesen: ha a két tábla nem tud megegyezni a vitatkozás megszüntetése végett; és ha az országgyűlés akirálylyaí sikeretlenüí egyezkedik, az egyezkedés abban hagyása végett. De maga mondta a t. indítványozó úr, hogy az alkotmány helyreállítása iránti lépések csak fölirat által tehetők sikeresen. Hát miért most épen ezen utat tartani hátrányosnak? (Helyeslésabaloldalon.) Igaz, hogy azoknak, kik csak oly lépést tartanak szükségesnek, hogy épen folyamodjunk Ö Fölségéhez — a mit] Mocsáry képviselőtársunk nem tart az országgyűlés méltóságával megegyezőnek — kik, mondom, csak annyira vélik az országgyűlést jogosítottnak, csak abban vélik az országgyűlés kötelességét határozottnak, azoknak, igaz, hogy ezen végzés igy megjárja; hanem az én vélekedésem szerint az országgyűlés joga és kötelessége
